Ha hasznos volt, vagy tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!Share on Facebook28Email this to someonePrint this page

Őszi-téli beszámoló 2017

 

Betoppant ismét az újév és könyörtelen sebességgel darálta le az év első napjait. Legalább olyan gyorsan, mint az előtte lévő őszt és telet, amit nem is olyan régen még csak terveztünk a kellemes, langyos nyár végi napokon. Tervezgettük hogyan is lesz, ha megjönnek a hidegebb napok és növényzettől lecsupaszodott folyómedrek kicsit szabadabb kezet adnak a nyáron elérhetetlen búvóhelyeken lapuló ragadozók felkutatására. Nyári domolykózó pergető pálcáinkat picit keményebb botra, könnyű felszíni wobblereinket pedig nehezebb gumikra cseréltük és megkezdtük a csukaszezont.

 

kis bukó a folyón, small weir on the river

Az ilyen zubogók még mindig lázba hoznak

Méltán szisszenhetnek fel most egyesek, mondván „hiszen nyáron is foghatunk pergetve csukát szép számmal” ami teljesen igaz is, viszont mi a nyári hónapokat célzatosan nagy kedvenceinknek a domolykóknak szenteljük. Igaz oda-vissza megesik, hiszen szinte elkerülhetetlen, hogy néhány csuka is beessen domolykószezonban, vagy kora ősszel egy-egy domi  a csukák közé keveredjen alakalom adtán.

 

folyó mellékágában létrejött tavacska, small pool on the river

Érezhettük a 2017-es éven, hogy nem volt egy egyszerű év horgász szemüvegen keresztül. Az év elei pár jó peca után jött a tilalmas három hónap, mire pedig a megkezdődött a folyóvízi szezon, már is az alacsony, szinte nyár végi vízállással kellett megküzdenünk. Ez az alacsony vízhozam több problémát is felvetett. Egyik ilyen volt gyors szakaszokon a kavicsos folyómedrek által kristálytisztára szűrt víz, a másik pedig a lassú szakaszokon a feltöltődés miatti elnövényesedés. A még nem túl széles folyószakaszok is egy vagy néhol több térfélre osztódtak, így megközelíthetetlenné téve néhány régi jól bevált haltartó helyet. Már a nyári időszakokban láttuk, hogy a halakat az előző évhez képest milyen nehéz becsapni a pici, tiszta vízben, ha pedig netán mégis sikerült horogra csalni őket, akkor azonnal fúrták is a fejüket a dúsan elburjánzott növényzetbe, ami nálam az esetek nagy többségében halvesztéshez vezetett. Szóval sejthető volt, hogyha nem esik hamarosan nagyobb mennyiségű csapadék, akkor sovány ősznek nézhetünk elébe.

szabadon engedett szép domolykó, released chubb

Amit még a felírhatunk a listára akadályozó körülményként a pergetés rovására az bizony nem más volt, mint a 2017-ben felvett új módszer, az úsztatás. Eszembe is jutott többször az évben, hogy minden elismerésem az úgynevezett all-roundereké vagyis a mindenes horgászoké, hiszen így azért legalább kétszer annyi időt kellene a terepen lenni, hogy hasonlóan jó eredményeket érjünk el mindkét műfajban.

Előjáróban elég is ennyi, még mielőtt valaki azt találná gondolni, hogy panaszkodunk, hiszen elégedetlenségre egyáltalán nincs okunk, mivel ismét csodálatos napokat töltöttünk a vízparton és alkalomadtán még néhány jó halat is sikerült elcsípnünk.

 

 

A szeptembert azért én még szívem szerint inkábba a nyárhoz sorolom. Igaz ekkortájt már a hajnali párák az ősz hangulatát idézik, de azért nap közben még barátságosan megcirógatnak a késő nyári napsugarak. Dupla öröm ilyenkor minden perc a parton, hiszen ha nem is akarjuk kimondani hátha ezzel is késleltetjük, de gondolatban azért már tudjuk, hogy bármelyik nap ébredhetünk földig érő ólomszínű égre. Ilyenkor a mogorva, mérgeskék felhőket szinte a vállainkkal tartjuk és súlyos terhükkel néha-néha még egy horgászatot is agyonnyomnak.

Szerencsére ez még váratott magára és így sikerült pár száraz őszi pergetést megejteni. Jöjjenek tehát az őszi halak a teljesség igénye nélkül.

Ekkor még a szokásos nyári módszereinkkel és csalijainkkal becserkésztünk néhány utolsó mohikánt. Ezek az utóvéd nyárbúcsúztató domolykók, amik ugyan nem nagyok, viszont annál kedvesebbek számunkra.

pergetett domolykó egy kis angol folyőn, river spinning chubbkis bukó a folyón, small weir on the riverkis bukó a folyón, small weir on the river

Az év utolsó pergetett domolykói

 

Az őszi szezon nyitása képpen megejtettünk egy jó hangulatú baráti pecát, ahol a verőfényes napos idő és szuper hangulat mellett be kellett érnünk néhány kedves kis aprósággal. Az a tipikus őszi átmeneti peca volt, ahol a domolykók már nem, a szebb csukák viszont még nem mutatták magukat. A kis 35-45 centis csukák viszont virgoncak voltak, Norbi barátunknak sikerült is egymás után többet  is megcsípni.

 

kis pergetett csuka, small pike on lure

Norbi ilyen kis ravasz növendék csukákra bukkan egy összefolyásná és el is kapott párat közülük

 

Csaliválasztás terén is átmeneti volt a szortiment, így főleg a 8-10 centis gumikat úszattuk. Nem titkot szándékunk volt esetleg egy két NAGY sügér becserkészése, ami sajnos ezúttal nem jött be.

 

pergettet sügér folyóból, beautyfull perch on lurepergettet sügér folyóból, small perch on lure

Viszont ilyen egészséges, szemet gyönyörködtető kis apróságok jöttek szépen sorban.

 

Igaz szeptember első hetei pergetés szempontjából az apróságok jegyében telt el, de nem bánkódtunk, hiszen bőven kárpótoltak minket a szépséges úsztatott márnáink.

Ezt követően egy párás reggelen azért beindultak a dolgok. A csali méreteivel azért még mindig óvatosan bántunk, mert a titkon még domolykót is reméltünk. Előző évi tapasztalatainkra támaszkodva tudtuk, hogy ilyenkor már felénk nem nagyon eszi a domolykó a wobblert, ha viszont mégis, akkor az NAGY lesz. A horgászatok kezdetekor még néhány dobásra kapocsba akasztottuk kedvenc felszíni csalijainkat, hátha még javíthatunk kicsit a wobbleres domolykóink arányán.

Így történhetett meg, hogy Pétert igencsak megizzasztotta az ősz első jobb csukája, de azért némi közelharc után mégis sikeresen megszákolta.

 

Gyönyörű pergetett csuka a folyóból, big pike on lure

Jó húsban volt és nyári erőben

 

A fárasztással sikerült jól szétcsapni a terepet, így persze odébb is kellet állni, de kicsit arrébb Peti érdekes dologra figyelt fel. Hatalmas burvány árulkodott arról, hogy valami megpróbáta levadászni a túlpart szélén úszkáló vízityúkot. Azért ilyenkor nem gondolkodik sokat a horgász, már repült is a kis japán csoda.

 

kis wobbler letépett horoggal, small damaged lure

A kis csali karikái és horgai is erősen próbára lettek téve

 

Nem is kellett olyan sokkal várni az falánk ragadozóra. Jött is hamar az aznapi második, ami már azért komolyabban próbára tette a kis felszíni Bassaday Father Crank-et. Az erős sodrást ügyesen használta ki a még nyári erőben lévő testes hal, így a szákoláshoz kellett némi segítség és persze egy nagy adag szerencse is.

 

Gyönyörű pergetett csuka a folyóból, big pike on lure

A második még vaskosabb volt mint az első, csapott is nagy zenebonát.

 

Jutott izgalom bőven erre a napra is, na dehát ez elengedhetetlen része a horgászatnak. Sztorik nélkül nem peca a peca.

Milyen is a horgászember? Ha fog pár csukát, akkor a sügereket hiányolja, vagy éppen fordítva. Igaz nálunk ez nem teljesen így van. Jöhet a sügér bármikor, bármekkora. 🙂

 

Szóval felmerült bennünk újra a kérdés :

“Hol vannak az előző évekből már ismert NAGY sügerek?

 

Mivel újra hárman pergethettünk, így ismét megadatott a lehetőség a vas-gumi-fa hármas egyidejű indítására, ami azért általában hamar fényt derít az aznapi menüre.

 

nagy sügér a folyóból pergetve, big perch on lure

Tibi ügyesen felfigyelt egy csapat felszínen mozgó apró halra és talált  alattuk ilyen szépségből kettőt is

 

Nem is kellett sokat várni, mert az oly sokak által leszólt, de mégis sok mindenki cuccai között ott lapuló és szinte mindig eredményesen használható vas meghozta az eredményt már kora reggel. Aznap az Orkla és a Mepps Aglia (#4) ismét öregbítették méltán kivívott hírnevüket.

szép pergetett csuka, nice pike on lure

Reggelire befalt egy Orklát 🙂

 

Azért a későbbi órákban persze a gumik is szerephez jutottak, hiszen ahogyan a nap kúszott feljebb az égen mi úgy mentünk lejjebb a vízben. Pontoon 21 Ratta, Savage Gear Cannibal Shad és egyéb válogatott ínycsiklandó finomságok kerültek a kapocsba, de a tiszta víz-napfény kombó ismét kihívássá tette az aznapi pergetést.

szép pergetett csuka, nice pike on lure

A csajos szín meghozta a halat Péternek.

 

nagy sügér, big perch

Három-négy ilyen vadászott egy bandában a felszínen szedegető kishalakra

Bár sikerült még elcsábítani éhes ragadozókat a nap még hátralevő részében, de hatás nem volt meggyőző.

A közös peca viszont annál is inkább öröm volt, mert Tibi barátunknak egyre sűrűbb volt az igazolt távolmaradása. A hiányzások oka igen örömteli dolog volt, hiszen új kis horgászt vártak a családba, aki időközben szerencsésen meg is érkezett. 🙂

 

angol folyó a felkelő napsütésben, sunrise on the river

A hajnali párák még lent, a hold még fent, az ilyen reggelekért megéri felkelni

 

November viszont már nem viccelt. Ekkor már bizony akadt olyan reggel, amikor roppant a deres fű a talpunk alatt és a mezőgazdasági tornacipőben pár órai peca után erősen reklamáltak a lábujjaink.  Így az szinte egyértelmű volt számunkra, hogy a halakat már nem a sekély szakaszok szélvizében keressük, hanem a mélyebb részeken a mederben. Persze a hőmérsékleten kívül a táplálékhalak mozgása is meghatározó, úgyhogy nem vettünk mérget a dologra, de közös megegyezéssel az esélyesebbnek gondolt mély részeket kezdtük dobálni.

Igaz a reggeli lassúbb, mélyebb szakaszon ugyan volt jelenkező, de a hely a hozzá fűzött nagy reményeket egyelőre nem váltotta be.

Lehet, hogy még nem mozdultak ki? Vagy az is lehet, hogy csak a napszakkal van gond? Akkor viszont a búvóhelyeiken kell megkeresnünk őket. És következett a szokásos ágas, bokros, bujkálós, nádasos, félgázolós peca, ami meg is hozta az eredményt.

 

gázolás kis folyóban csukára vadászva, pikehunting on the small river

A víz hideg volt, de megérte gázolni, mert volt mozgás a nád között

 

Ezeken a helyeken a víz sekélyebb és gyorsabb volt, ezért az addigi nagyobb csalikat vékonyabb testű gumira cseréltük. Amikor titkon sügéreket is várunk, de nem szeretnénk nagyon elaprózni a csalit, akkor a jól bevált Daiwa Duckfin 13 centis változatát használjuk. A nyújtott, hengeres test és a vékony, lágy, mozgékony farok szinte mindig eléri célját.

Gyönyörű pergetett csuka a folyóból, big pike on lure

A csuka színű gumival sikerült is egy szép halat kicsalnom az ágak alól.

 

csukás pálya, pike camouflage

Itt lakott a langóban az ágak sűrűjében

 

Kicsit lejjebb haladva több kisebb fajtársa is vonzónak találta ugyan ezt a színt. Számomra meglepő módon, a sekély részen több csuka is vadászott, pedig a víz már eléggé lehült.

 

gázolás kis folyóban csukára vadászva, pikehunting on the small rivergázolás kis folyóban csukára vadászva, pikehunting on the small river

Érdemes figyelni hová lép az ember, mert a víz néhol megpróbát beszökni a csizma szárán

 

szép pergetett csuka, nice pike on lure

Nem tudom ki hogy van ezzel, de szerintem ez a méret a legharcosabb fajta

 

ősz a folyóparton, atum on the riversideősz a folyóparton, atum on the riverside

Közben a folyópart elkápráztatott minket csodás őszi színeivel.

 

Délben újra egy mélyebb szakasz következett, itt ismét felkerültek a nagyobb csalik. A csukák számára szerintem az egyik legingerlőbb színnel próbálkoztam Savage Gear Herring Shad LSB-vel.

Gyönyörű pergetett csuka a folyóból, big pike on lure

Már pedig a csuka szereti a herringet 🙂

 

Ez a gumi a megjelenése óta állandó bentlakója a csalis dobozomnak. Nem hiába, hiszen még eddig szinte egyszer sem hagyott cserben. Amint láthatjuk most sem.

 

Gyönyörű pergetett csuka a folyóból, big pike on lure

Ez a csuka igazi modellalkat volt, nem nagyon volt elhízva

 

Amilyen eredményes volt November, olyan zűrzavaros a December. Teljesen kiszámíthatatlan időjárás következett. A hónap első heteiben szeles, aztán havas, majd ezt követően erősen esős. A néha 60-70 km/h szél teljesen ellehetetlenített minden típusú pecát a hónap elején, majd az ezt követő hétvégén havazás tette járhatatlanná a környéket egy hétvégére.

 

téli folyópart anglia, winter on the rivebank

December 10, megkaptuk az első havat

 

Aztán sem volt szerencsénk az időjárással, hiszen megjött a várva várt csapadék, de nem is kevés. Volt már víz amennyit csak akartunk, sajnos még sokkal több is mint amennyit szerettünk volna. Kavargott, burványlott a sárga, sáros víz, mert a folyóink vízszintje a szokásos duplájára, de néhol három-négyszeresére is felduzzadt.

 

áradó kis angol folyó, small flooding river

Szinte rá sem ismertünk az egyébként szelíden csordogáló kis folyócskára

 

Azért persze nem hagyott nyugodni minket a vérünk a karácsonyi időszakban sem. Dacolva az elemekkel kimentünk és jól megdobáltunk pár sáros vizet. (persze eredménytelenül!)

 

esős nap a folyóparton, rainy day on the riverbank

Egyszer még a kaszás is eljött, de mi eliszkoltunk előle 😉 

 

Mivel viszont sok mindennel lehet dacolni, de az időjárással nem érdemes, ezért aztán a lehető legjobb megoldást próbáltuk választani. Megtartottuk az év végi csapatépítő tréninget. 🙂

 

AMH csapatépítő tréning, beer whit the fishingmates

A barátokkal mindig jól esik egy pint. EGÉSZSÉGETEKRE!

 

Végezetül mit is mondhatnék? Ahogy szoktuk mondani „majd jövő héten jobb lesz”

És, hogy mi?

MINDEN!

Szuper 2018-as évet kívánunk, görbüljön minél többet mindenkinek!

 

Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha hasznos volt, vagy tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!Share on Facebook28Email this to someonePrint this page

Comments

comments

Facebook