Ha hasznos volt, vagy tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!Share on Facebook19Email this to someonePrint this page

Mivel a szombati nap elég hosszúra sikerült, ezért Zolival megbeszéltük, hogy vasárnap rendesen kipihenjük magunkat és nem kelünk korán. Egy egészséges fél hetes ébresztő tökéletesen megteszi, egyeztünk meg, de azért már hat előtt a napi terv körvonalai rajzolódtak ki a szemem előtt. Mire a telefonjaink ébreszteni kezdtek mi már az étkezőben ülve kávéval a kezünkben latolgattuk az aznapi esélyeinket. Nagy bizalommal nézegettünk kifelé, és mondogattuk, hogy „ugye hogy nem is esik, szerencsére tévedtek”, ugyanis vasárnapra egész napos esőt jósoltak a szakemberek. Részemről bármilyen elszánt pecás is vagyok, de a munkámból kifolyólag az esőt nem állhatom. Normális esetekben az ilyen napokat passzolom, de ez ugye pont nem az, hiszen a tilalom is a küszöbön, és Zoli sem azért jött, hogy akvárium előtt ülve beszélgessünk naphosszat. Bár az sem rossz program néha napján, de mégiscsak az az igazi, ha a bot végén egy méretes csuka van.

Reggeli kávé

A cuccok összekészítve várnak még tegnapról, így perceken belül útra is kelhettünk. Ahogy közeledtünk az úti célunk felé úgy az eső is mind sűrűbben kezdett esni, ami azért némi aggodalomra adott okot. Közben egy kis szokásos útlezárás és forgalmi dugó állta utunkat, de mindent leszámítva nem sokára megérkeztünk a délelőtti célállomásunkra. A csalikkal nem bajlódtunk sokat, mert mai nap ismét a gumiké lesz a főszerep, de azért természetesen egy két Birispinner is dobozba került, hátha megint szerencsét hoz. A botokat perceken belül összedobtuk, és kevés gyaloglás után máris előttünk a folyó.

A folyó, ami kicsit sem hasonlít a tegnapi barátságosabb és csendesebb rokonára. Zolinak tegnap halügyileg lassúbb napja volt, ezért ma kicsit talán izgatottabban áll rajthoz, bár rajta sosem látni efféle jeleket. Én viszont úgy döntöttem, hogy a túravezetést helyezem előtérbe a tegnapiak után. Néhány dobás és már látjuk is, hogy a sodrás miatt ma pár grammal nehezebb jigeket  és napsütés hiányában kicsit természetesebb színeket kellene használnunk. Az első tíz-tizenöt perc azért eseménytelenül telik, bár nem unalmasan. Aztán végre látom, hogy Zoli botja görbül szépen, de neeeeem. Elment. Pár másodpercben meg szakértjük miféle éhes ragadozó lehetett az, és pergetünk tovább. Dobáld csak, bíztatom, ott van az még.

 

Kis idő múlva helycsere és Zolinak megint kapása van és fáraszt pár másodpercig, de a hal a partnál megint lemarad. Sebaj, mondom neki, ez nagyon jó jel, hiszen rövid időn belül két kapás is volt, ma enni fognak.  Pihentessük kicsit a pályát, gondoltam és átsétálunk a hídon a túlparti akadók esetleges lakói után nézni. Az eső sajnos ismét szigorúbbra veszi, ez nekem már sok, kiveszek egy kis pihenőt egy nagy fűzfa alatt és egy kávéval vigasztalom magam.

Kávé szünet

Közben Zoli folyamatosan dobál és ismét lelépett egy csukája. Ez kissé gondolkodóba ejt, de sebaj, kávé után próbálunk valamin változtatni, ha már ilyen foghegyről esznek ma. Kávé után csali csere és helyváltoztatás. A kapocsba egy tíz centis sügér mintás Savage Gear gumit akasztunk és egy zsilipkapu lassú vizét fésüljük át, a part mellett. Rövid dobálás után megvan a nap első hala, amit immáron kézbe is vehetünk.(azt már le sem merem írni, hogy Zoli három perccel azelőtt megakasztotta valószínűleg ezt a csukát).

Csuka

Ezután vissza az előző helyre, lássuk, ezt a csalit eszi e, az előző lemaradozott brigád. Elég nagyokat kell dobnunk, hogy elérjük az erős sodrás és a lassú víz határát. Sokat nem is kellett várni, mert pár dobás után végre megvan a vendég mai első hala.

Csuka

Ez után meghökkenve látom, csalit cserél, amit én kicsit sem támogatok, de azt mondja „hidd el, fogok vele”. Egy Birispinner kerül fel. Közben megcsörren a telefonom. Sebaj, gondoltam magamban most úgy is kis szünet jön a fogásokban, és egy kedves pesti baráttal és sporttárssal, Gyula bácsival kezdek csevegni. Rövid kis helyzetjelentésre sikerült ugyanis Zoli ismét fáraszt. Mire leteszem a telefont a hal már a parton pihen a szákban. Na, ennek nagyon örülök, úgy látszik, beindul lassan a nap.

Csuka

A visszaengedés helyétől húzódunk pár méterrel lejjebb, ahol még érintetlen a víz. Közben a partszélt pásztázom, mert az áradás partra sodort pár érdekes dolgot, köztük egy old school wobblert is.

Wobbler

Na, ez sem mai darab, ki tudja mióta pihent már a vízben, gondoltam és a rövid vizsgálgatás után a táskába süllyesztettem. Eközben a pergető társamnak ismét hal van, amin már meg sem lepődök.

Csuka

Catch&Release

Szákolok és fotózok, pont, ahogy a mai terv szólt. Közben a víz jellege ismét a gumit kérte, ami viszont újabb csukát eredményezett.

Csuka

Catch&Release

Öt csuka jött, a tervezett rövid szakaszon, ami nem rossz, de aztán némi üres járat után be kellett látni, hogy ennyi és nem több. Elégedetten ebédhez látunk, bár az eső sürgetőre fogja pár percen belül, ami engem azért kicsit aggaszt. Ebéd után még rövid próbálkozás, de belátjuk hamar mindketten, hogy nap első része ezzel véget is ért. Miközben az autó felé gyalogolunk, megvillantom nyomolvasói tehetségem és biztonsággal megállapítom, hogy itt bizony traktor járt. 🙂

Nyomkövetés

Az autóban szárítkozva minden okunk meg lenne, hogy hazafelé vegyük az irányt, hiszen volt pár hal is és azt is megfogadtuk, hogy a tegnapi után ma rövid napot tartunk. Persze így is lenne, ha hétköznapi arcok volnánk, nem pedig horgászok, így tehát rövid számvetés után egy másik szakasz felé vesszük az irányt és persze megfogadjuk, hogy nem maradunk sokáig csak maximum egy órácskát. Nem is kérdés, csak fogunk egy két halat és már megyünk is.

Csuka

Csakhogy Zolinak nemsokára csuka van a horgon, aztán még egy jobb hely és megint szuper kanyar, és aki horgász az a folytatást is pontosan tudja. Ezért nem is folytatom. Viszont az érdemes megemlíteni, nem hiába voltunk kitartóak, mert vendég számlájára még négy csuka került aznap délután, amiből egy igazán szépecske is volt és igaz, hogy én sügereztem, de egy darabosabb éhes ragadozó engem is megtisztelt.

Csuka

Csuka

Mindent összegezve eredményes túrát tudhatunk magunk mögött mind barátilag, mind pergetés szempontjából, hiszen húsznál több hallal zártuk a hétvégét és a jókedvből is jutott rendesen, mint mindig. Tökéletes záróakkordja volt ez egy jól sikerült folyóvízi szezonnak, amit én személy szerint is köszönök a folyóknak és nem utolsó sorban a nagyszerű pergető társaimnak.

Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:

Ha hasznos volt, vagy tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!Share on Facebook19Email this to someonePrint this page

Comments

comments

Facebook