A szakmasarok mostani részében ismét helyi vizeken evezünk, hiszen az orsó, a bot és az úszók is Angliában készültek. Mint minden felszerelésemet, időnként ezeket is előveszem. Ha nem is tartoznak a sokat használt személyes kedvenceim közé, azért szeretem őket, és van velük némi tapasztalatom is. Nem is kérdés, hogy bőven megérnek egy misét – pontosabban egy írást –, hiszen mint oly sok minden, ezek is rejtenek érdekességeket.
Mai alanyaink: a J.W. Young & Sons Rapidex centrepin orsó, a Poolson nádbot és a Roger Surgay úszók.
Orsó
Név: J.W. Young & Sons Rapidex
Dob átmérő: 4″ (10,16 cm)
Dob szélesség: 0,5″ (1,29 cm)
Súly: 196 g
Anyaga: alumíniumötvözet, rozsdamentes acél tengely, műanyag fogantyúk
Csapágy: nincs
Ezt a centrepin orsót a több mint 130 éves múltra visszatekintő J.W. Young & Sons készítette Redditchben. A Rapidex az 1950-es években született, és napjainkig népszerű. Erős, megbízható, strapabíró orsó hírében áll, amelyet a horgászok és a gyűjtők egyaránt nagyra tartanak.
Nem egy zászlóshajó, de a legtöbb angol úsztatós horgász dobozában ott lapul egy Rapidex.
A legjellegzetesebb érdekessége, hogy zsinórvezetője (line guard) a hátlapjával egybeöntött kosárként öleli körbe a dobot. A dob olyan precízen illeszkedik ebbe a kosárba, hogy a zsinórnak esélye sincs kiugrani vagy becsípődni. (Mindettől függetlenül nekem valahogy mégis sikerült becsípnem.)
A képen szereplő orsó az 1950-es években készült, 4 hüvelyk átmérőjű darab. Volt azonban a kezemben újabb, Garry Mills (Mill Tackle) által készített 4,5-ös változat is, ami ugyancsak masszív. Az eredeti Rapidex kissé rücskös felülete és háromszög metszetű tekerői számomra sokkal szimpatikusabbak, mint újkori testvérének sima, egyhangú megoldásai. A tekerők bentebb helyezkednek el, ami fárasztás közben, mikor a dob megpördül, nagyon hasznos tud lenni.
A hátlapon található racsnikapcsoló egy tökéletes helyen elhelyezett, könnyen átpattintható kis kar. A dob szabad forgása az előlapon lévő apró lyukon kikandikáló tekerentyűvel szabályozható lassabbra. Dobjának levétele egyszerű: az előlapi lapocska oldalirányú elhúzásával egyetlen mozdulat. A dob meglepően precízen, egyenletesen, teljesen hangtalanul forog.
Az én Rapidexem egy öreg, de jó állapotú darab, amit rövid, 3,30-as nádbotokkal használtam kis folyókon, sekély tavakon keszegezésre és sügerezésre több alkalommal is. Hogy miért nem lett kedvencem? Talán nem az orsó hibája, inkább az, hogy nekem nincs hozzá gyerekkori kötődésem. Lehet, hogy egyszerűen nem egymásnak teremtett minket a Jóisten.
Ez persze senkit ne tartson vissza attól, hogy kipróbálja ezt az igazi angol legendát: a Rapidexet.
Bot
Név: Poolson
Anyaga: nád
Orsótartó: csúszó
Hossz: 11,2′ (3,42 m)
Nyélhossz: 20″ (51 cm)
Tagok száma: 3
Gyűrűk száma: 8 (első és utolsó betétes, magastalpas)
A Poolson nádbotokat az Egyesült Királyságban, Redditchben működő A. Poole & Son Ltd. céghez kapcsolják, együtt a Poolson Redditch és a Severn Star botokkal.
Az én darabom már felújított, de a kötéseinek színe (piros, fekete/arany és fekete) megegyezik az eredetivel. A bot három részből áll: az alsó kettő „egész nád”, a spicc pedig ragasztott nád. Rövid, kényelmes parafa nyele és karcsú testformája ideálissá teszi egy jó kis keszegező pálcának.
Egy internetes csoportban vettem. Nem nagyhalas pálca – az eladó előre szólt:
„Kerüld el vele kérlek a nagy halakat.”
Értettem, mire gondolt: ne horgásszak vele tízplusszos pontyokra. Nem is szoktam pontyozni, így ez nem jelentett gondot. Arra viszont én sem számítottam, hogy keszegezés közben, egy felázott kenyérgombócra kitekerés közben, egy bokor alól odaver egy jó négykilós csuka. Az élet már csak ilyen: monofil ide vagy oda, a hal úgy akadt, hogy a foga nem vágta el a zsinórt – sem az első tíz másodpercben, sem a tizedik percben. Még most sem értem, hogyan, de hát a csodák mindig előfordulnak.
A következő alkalom még vadabb volt: egy vadkacsa tojó kóborolt bele a damilba. Először a levegőben fárasztottam, aztán a vízen, a bokrok között – izzadtam rendesen, de végül sikerült kiszabadítani.
Szóval, hogy mit bír és hogyan hajlik a bot, akarva-akaratlanul rövid úton kiderült már a negyedik pecán. Jelentem a bot erős és megbízható, de én inkább maradok vele a keszegezésnél, beugró dévérekkel és compóval.
Több tapasztalatot egyelőre nem tudok írni, mert még csak négyszer használtam. A csuka és a kacsa után úgy döntöttem, megszakítom az extrém sorozatot, és kicsit pihentetem a botot a sarokban.
Ígérem, ha egyszer tényleg igazi halat is fogok vele, azt megírom nektek – ahogy az eredeti gazdájának is beszámoltam a kalandokról, aki csak fogta a fejét a történtek hallatán.
Úszók: Roger Surgay, keszegező
Anyag: balsafa, bambusz
Ezek egyszerű, de jól elkészített úszók. Balsa testtel, bambusz antennával és szárral készültek, minimális bandázsolással. Súlyozásuk az úszón pontosan és helyesen feltüntetve. Olyan darabok, amelyek tömeggyártásban készültek, mégis régies hangulatot árasztanak.
Én a redditchi horgászbörzén vettem őket, Roger hatalmas és színvonalas standján.
Az úszók köbméteres kartondobozokban hevertek, ezerszámra, ötös pakkokban, ki tudja hányféle színben és formában. Vettem is belőlük jó párat magamnak és ajándékba is, mert tetszettek akkor is, most is.
Itt érdemes megállni egy pillanatra, mert maga Roger Surgay a személy, talán érdekesebb is, mint az úszói. Az angol használt horgászcikk-piac meghatározó figurája, aki kalandos életútja során „csontis fiúból lett milliomos”. Az ő standján az 1 fontos úszótól az 1000 fontos ritka centrepin orsóig mindenféle érdekes, régi horgászcikk megtalálható, megnézegethető és megvehető.
Roger figyelmes, rugalmas figura: miközben három vonalon is beszélgetett egyszerre, mellékesen odakacsintva engedett száz fontot az általam kézbe vett eredeti Allcocks Coxon Aerial árából.
Ahogy mi mondanánk magyar szójárással „élelmes” fickó.
Az úszókra visszatérve: mindennapi használatra tökéletesek. Vízre valók, könnyen pótolhatók, jól működnek, és még csak nem is csúnyák.
Olyan igazi, ‘nem sajnálós’ darabok, amiből jó, ha mindig van pár a horgászdobozban.
