
4,985
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Két csuka között igencsak jókedvre derített ez a csíkos koma.
Bevallom, gyakran gondolok rájuk, és titokban biztatom is őket – hátha hat rájuk a pólómágiám, és így könnyebben magamhoz énekelem őket.
Persze, alkalomadtán azért felteszek egy-egy gumihalat is próbaképpen, még ha a víz ezt nemigen engedi meg, csak néhány erre alkalmas helyen.
Ez alkalommal sikerült is, és ha nem is annyira a méreteivel, de ügyességével és színével most is megörvendeztetett.😁🧡
Az elmúlt két hétben hiába is voltak kiadós esők egymás után többször is, a folyók vize még mindig áttetsző, ha pedig kisüt a Nap, gyönyörűen látni mindent, ami a víz alatti világban történik.
Így aztán mindenki óvatos, ahogy kell, bár egy jó falatért mégis kockáztat, és ki-kiugrik a színpadra, ha csak egy pillanatra is.
A víz már kellemesen hűvös, a halak pedig igazán jó erőben vannak.![]()
Ha pergetni nem is, de azt már teljesen elfelejtettem, milyen bitangul be tudják tekerni magukat a krokik a szákba, meg azt is, hogy a hármashorgoknak bizony igen sok és szúrós ága van.![]()
Végső soron minden jó, ha jó a vége – bár az még jobb, ha már az eleje is jó. 🌤🐊
Oly régen pergettem, gondoltam, tán már el is felejtettem, hogyan is kell. Vagy ez is olyan, mint a biciklizés? 😜🚴
Merre jártál, botocskám, avagy kezdődjön az ősz – Somerset: Wells ![]()
Az élet sodrása nemigen hagyja, hogy a sarokba még nem is olyan rég letámasztott vándorbot gyökeret eresszen és nagyon jól is van ez így.![]()
Ismét ősz van, és így ismét útra kelünk a nyugati országrész felé.
A nap feladatát már délelőtt kipipáltuk, tehát jöhetett a délutáni kaland.
Bristoltól Wellsig az eső végig szakadt.
Boglárka lányom már induláskor megjegyezte, hogy ez bizony nem kirándulóidő, talán jobb lenne inkább leülni egy jó kis bristoli pubban. Mosolyogva helyeseltem is, hiszen a gondolat teljesen logikus volt. De mi lenne, ha mindig az ésszerűnek látszó utat követnénk? Na, ezt pont én nem tudom.
A válaszom tehát röviden ez volt:
„Ha így gondolkodnék, kislányom, akkor nemigen kanyarognánk most Somerset dombjai között, még ha szakad is az eső.”
Sőt, még azt a merész ígéretet is megengedtem magamnak viccesen, hogy:
„Azért esik, hogy majd egy nagy szivárvánnyal a háttérben láthassuk a gyönyörű Wells-katedrálist.”
Merthogy oda igyekeztünk, a Bristolól alig több mint harminc kilométerre fekvő Wells nevű kisvárosba, miközben az ég csapjai igencsak kinyíltak fölöttünk.
Amíg az eső bevetette utolsó erőit, megittunk egy jó kávét a parkolóval szemközti The Fountain Inn-ben. Aztán kiléptünk a már csak csepergő ég alá. Az eső azért még megpróbált ránk ijeszteni, úgyhogy még három percre beugrottunk egy-egy kapualj alá, de ekkor a Nap már jelezte, hogy nyugodtan indulhatunk tovább.
Régi tervem volt megnézni ezt a közel kilencszáz éves katedrálist, úgyhogy eléggé izgatottan vártam a találkozást. Egyrészt, hogy végre láthassam ezt az építészeti remekművet, másrészt, hogy vajon a lányoknak is tetszeni fog-e. (Mindig izgulok ilyenkor, hogy sikerül-e valóban érdekes programot választani a család többi tagjának.)
Wells csendes utcái a katedrális és a püspöki vár köré épültek, így itt kilométereket gyalogolni nem szükséges. Talán elsőre furcsa lehet, hogy alig 13 ezet lakosával város, de katedrálisa van és püspöki székhely, így történelmi jogcímeg bizony az. Népesség alapján,az Egyesült Királyság legkisebb városa.![]()
Az angol gótikus stílusú katedrálist 1175 táján kezdték építeni, ezért gyakran nevezik Anglia első valódi gótikus katedrálisának.
Nyugati homlokzatát mintegy háromszáz szobor díszíti – ahogy mondják, egy „kőbe faragott prédikáció” ez. Gigantikus méreteivel a belső tér is ámulatba ejtő. Az egek felé törő mennyezetét a 14. században erősítették meg a híres ollós ívekkel, amelyek nemcsak statikai, hanem esztétikai szerepet is betöltenek.
A katedrális ólomüvegei is csodálatosak, és rajtuk keresztül beáradó délutáni fény a háromkor felcsendülő orgona és a kórus hangjaival keveredve igazán misztikus hangulatot teremt.
A forma és a kivitelezés még leírható, de a bent uralkodó légkör annál kevésbé.
A felemelő élményt egy csendes séta követte a püspöki vár tágas kertjében, ami igazán jól esett az étkezés előtt, mert a lélek után szokás szerint a testnek is áldoztunk.
Választásunk a városka sétálóutcáján álló, 1450 óta működő The Crown of Wells pubra esett, ahová betértünk néhány korty finom helyi sörre és egy kiadós, késői ebédre.
Amilyen csendes ez a somerseti kisváros, éppoly megnyerő és lenyűgöző is egyben.![]()
És igen – amit merészen ígértem, kicsi híján be is jött: mert ha szivárvány ugyan nem volt, de a verőfényes napsütés és az életre szóló élmény mindannyiunknak megadatott. 🌦⛪️