5,824
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Napforduló![]()
Milyen is volt az év legrövidebb napja a folyóparton, amikor csak egyharmadnyi világos jutott kétharmadnyi sötétre?![]()
Majdnem olyan jó volt, mint amikor ez pont fordítva van — csak éppen most kicsit borúsabb, sötétebb, hidegebb és nedvesebb minden. Ennek ellenére izgalmas és tapasztalatokkal teli nap lett, na meg persze sokkal elviselhetőbb, mint oly sok más helyen.![]()
Így hát jókedvben telt el, és arra a kérdésre, hogy ez legyen-e az év utolsó horgászata, ha a kapás pillanatában még nem is, a fárasztás közben megérkezett az egyértelmű válasz: „NEM!” 😜☁️
Az időjárás következetesen következetlen.
Hogy mit is értek ez alatt? Azt, hogy a kiszámíthatatlansága mára szinte pontosan kiszámítható.![]()
Az egyik nap úgy esik az eső a földig érő, vastag felhőkből, hogy abban biztos lehet bárki: ez idén már el sem áll.
Másnap reggelre a felhőknek nyoma sincs, és úgy ragyog a Nap, mintha egész éjjel vonatoztam volna, és reggelre már egy másik, teljesen idegen ország peronjára lépnék le.
És persze ezzel párhuzamosan a hőmérséklet is leír néhány hasonló vargabetűt. Nyolc fokban érkezem a partra, de mire napnyugta után összahajtanám a matracot, azon már ropog és törik a hirtelen ránőtt, fényes cukormáz.
Pár napra rá felborít a déli szél, az esőcseppek pedig szabályosan langyosak, ahogy a kalapom karimájáról az orromra csöppennek. A hőmérő ekkor 16 fokot mutatott. Hm… nem is tudom, mit gondoljak. Aztán ez ismét oda és vissza. Hm...![]()
Ami biztos, az mostanra az, hogy a domolykó még mindig csak sötétben eszik, a legjobb ale-t pedig még mindig Yorkshire-ben főzik.
Na, de ugye két biztos pontból már bőven ki lehet indulni.
Nekem úgy tűnik, hogy igen.
Egészség, békesség! 🍻✌️
Karácsonyi nagytakarítás🎄![]()
Azt nem mondom, hogy függönyt mosok és ablakot pucolok – meg ha jól tudom, azt tán húsvétra szokták –, de úgy gondolom, hogy egy kis fiús műhelytakarítást azért mégiscsak illenék megejtenem, mire jön a kisded.![]()
Napok óta nézegetem, kerülgetem a témát, de nemigen tudtam elszánni magam eddig, mert a feladat egyáltalában nem is olyan kicsi, mint ahogyan elsőre kinéz.
Több mint két évtized számos utazásának felcsipkedett csecsebecséi, na meg jóbarátok kis figyelmességeinek kavalkádja, és persze pecacucc hever szanaszét a polcokon, az asztalomon, na meg minden sarokban.
Hétköznapi halandó avatatlan szemének ez mindig sokkoló látvány elsőre.
Őrült karavánszeráj, fotó- és számítástechnikai labor, olvasó-író és zenesarok, úszókészítő műhely, pecatanya, raktár, pihenősarok és nem ritkán hálószoba is, mert ha becsukom a szemem és hátradőlök a székkel, akkor menten el is alszom.![]()
Eddig még nem is lenne semmi gond, hiszen sem egy new orleans-i vudu babát, sem egy kubai szivarvágót vagy egy Basil szájharmonikát elrontani nemigen lehet, na de a pecacuccok… Azt már nem! Nem-nem, női kéz azt nem illetheti. Ezt persze tudja a feleségem is, és így születtek bele ebbe a lányaink is mind sorban.
Sok szorgos női kéz vesz körbe a mindennapokban, de ebben olyan vagyok, mint egy öreg indián. Ezek a bűvös eszközök elvesztenék varázserejüket az asszonyi érintéstől, és ezt nem kockáztathatom. Na persze, hát legyünk őszinték, annyira nem volt nehéz kialakítani ezt a rendszert. Azért a lányok nem fakadnak sírva, hogy nem lehet leporolgatni néhányszáz úszót, és nem toporzékolnak a küszöbön sem könnyes szemmel, nádbottörölgetésért könyörögve – és nagyon jól is van ez így.![]()
Szóval takarítok, és persze selejtezek. Kidobom, ami nem kell. Na, nem most… majd legközelebb. Így aztán elképzelhetitek, hogyan is állok. Ide-oda pakolgatok, törölgetek, meg-megállok, nézegetek, csodálkozom, elmosolyodom, és magam is meglepődöm egy-egy terjedelmesebb kupac láttán.
De honnan került ide ennyi motyó? Na persze nem sok ez, csak amikor törölgetni kell – ezzel nyugtatgatom magam. Éjfél elmúlt, és még alig haladtam. Persze hogy nem haladok, mert közben fotózok és kicsit írok is.
Nem baj az, hisz ahogy Regős Bendegúz mondaná: „Hún van még karácsony.”![]()
Az úszóknál azért megállok, és hosszasan időzöm. Eszembe jut, hogy éppen ma írta valaki hozzászólásban, hogy a bodza puha beléből készíti az úszó testét. Hm… Gondoltam, ha már úgyis le kell törölgetnem minden úszót egyesével, összeszámolom, hányféle anyagot használtam eddig, és abból hányféle úszót készítettem.
Tollak, nádak, fadarabok, bogyók, gubacsok… hamar bele is kavarodok, és elkezdem elölről. Fel kéne ezt írni, mert nem végzek így reggelig sem, pedig csak egy része van itt a polcokon. Hogy is legyen, hogy is legyen?!
A fenéket!
Ha letörölgettem, ami belefér a mai penzumba, lefotózom nektek.
És íme, most láthatjátok, hogy amikor nem dolgozom, nem családozom, nem pecázok, nem olvasok, nem írok, nem fotózok és nem zenélek, nem utazok és nem barátkozom, olyankor mivel is „ütöm el” a maradék időt.
És miért is? Mert mint oly sok férfit, engem is kikapcsol az önfeledt kézimunka, és mert elkápráztatnak a kezem alatt formálódó csodás, természetes anyagok, valamint a színek és formák őrült kavalkádja.![]()
És ha közel sem minden végeredmény szép és tökéletes… de én mégis mind nagyon szeretem.❤️🪚💚🔨💛🪛
Amikor szárnyakat kap a szúrós gaz.
Örvös galamb tolla és a mácsonya kiszárított szára. 🪶🌠
Bevallom, az is kíváncsivá tett, hogy a csukáknak vajon kell-e egy fürgén csellengő cselle. 😜🤷♂️
