
3,858
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Tereli a szél![]()
Megmozdult megint a szél – a kellemetlen hideget, de esőt mégsem hozó szél –,
és úgy terelgeti a vízbe hullott, gyapjas, kövér barkákat,
mint szorgos juhász a birkáit.![]()
Jobbra és balra, le, aztán nem fel,
hanem éppen neki, a vízen fekvő zsinóromnak.
Ott egy idő után – pont mint türelmes jószágok a karám szélénél –
meggyűlnek, és csak várnak, várakoznak szépen, nyugodtan –
éppen addig, amíg a botom, mint sorompó, meg nem emelkedik,
hogy útjukra engedjem őket.![]()
Akkor aztán vidáman tovaszaladnak,
hogy a szél fordultával visszatérhessenek,
és újra a zsinór-sorompónál várakozzanak.![]()
És így megy ez naphosszat,
amíg csak a szél – vagy a horgász – ezt el nem unja.
A szél viszont igen kitartó.
De persze a horgász is. 💨🌥
Weston-super-Mare, Cheddar – avagy túrabottal a napfényes Somersetben![]()
Minden alkalmat megragadok, hogy kezembe vehessem szeretett botomat, és csavaroghassak egy kicsit idegen tájakon. Ezért nagyon örültem, hogy "hivatalból" ismét a sziget délnyugati partjára kellett utaznunk.
Gondolatnál is hamarabb szállt el ez az iskolaév, mi pedig megint költöztettünk.![]()
Na de nincs is csodálatosabb, mint a kellemeset a hasznossal összekötni – így aztán reggeltől estig kalandozhattunk, aztán persze eleget tettünk szülői teendőinknek is.
Eredeti célállomásunktól, Bristoltól közel esik jó pár gyönyörű és érdekes hely, amelyeket terveim szerint idővel végiglátogatunk.![]()
A sajtokat nagyon szeretem, így már alig vártam, hogy eljuthassak az egyik kedvenc sajtom szülőhelyére, Cheddarba.![]()
Útközben kis kitérőt tettünk Weston-super-Mare felé, hogy a májusi napfényben a tengerparton is autózhassunk egy kicsit. A város látványosságai és homokos tengerpartja igazán szépek. Jólesett itt elfogyasztani egy csésze kávét a part menti út egyik régi éttermének teraszán.![]()
Ezután Cheddar meredek sziklafalai és mély szurdokai felé vettük az irányt, ahol egy kiadós délutáni séta után a városka kézműves termékeivel és azok készítésének módjával töltöttük a nap hátralévő részét.![]()
Mivel a cheddar sajt képezi az egyik kedvenc horgászcsalim, a sajtpaszta alapját – és mert magam is nagy élvezettel fogyasztom –, igen nagy élmény volt a közelebbi ismerkedés vele.![]()
Természetesen egy jókora darabot be is szereztem az eredeti cheddar sajtból. Majd igyekszem, hogy a róka ki ne énekelje a számból. 😜![]()
Dolgunk végeztével persze a helyi pub-túra sem maradhatott el, hiszen kíváncsi voltam a csapolt cheddar ale ízére is – na meg arra is, hogyan sütik errefelé a marhahúst.![]()
Mindent összevetve igazán szuper nap volt, és persze a végére Bogi lányunk is hazakerült.
Sziklafalaival, barlangjaival, az út mentén vonuló kecskéivel, érdekes zamatú ciderével, pompás és finom csapolt söreivel nagyon megnyerő volt számunkra Cheddar – és azt hiszem, nem utoljára jártunk ott. 🧀🐏🌞
Ördögfióka![]()
Aztán, mivel csend is lett, meg lassan a pipa is elfogyott, diónyi kenyérrózsát nyomtam a horogra.
Gondoltam, ha ugyan csípkedik is, ezt már csak nem viszik el olyan könnyen az apróhalak.![]()
Meg persze gondolataim között még ott motoszkált a nagy burvány.
Hátha mégis valami formás, gesztenyebarna pontyocska, vagy nagyobbacska compó – bár azoktól nem szeppen meg így a keszegnép.![]()
– Meglátjuk – gondoltam, és miután elsüllyesztettem három-négy, összegyúrt, hüvelykujjnyi kenyérgombócot, utánalengettem a csalimat is.
De a kenyér nem ért le a fenékre, mert már félúton elkapta valaki.
Nem nagy, de jól húz, és megrángatja a bambuszbot hegyét emberesen.
– Hátha egy termetes aranykárász – álmodoztam merészen. Azt már úgyis régen fogtam.![]()
Hát nem!
Nem aranykárász, nem kis ponty, és még ha zöld is – nem compó.
A hal fogasabb volt, mint a kérdés.
– Megszákollak, te csalfinta ördögfióka – mordultam rá. Bár más választást úgysem nagyon hagytál nekem.![]()
Bevallom töredelmesen: szinte bármit szívesebben fogtam volna, mint ezt a fogas ördögöt.
Na de ilyen ez.
Az udvarias bánásmód meg – ugye – kijár mindenkinek. 🙈🙉🙊
Rejtélyes![]()
Ahogy a nap egyre fentebb és fentebb kúszik az égen, úgy lesz egyre bátrabb az aprónép, így a compóknak szánt giliszta is egyre kevesebbszer ér le a fenékre anélkül, hogy valaki el ne ragadná.![]()
Éhes bodorkák, falánk sügérek és feneketlen bendőjű vörösszárnyúak szaladnak világgá az egyébként nem is annyira kicsi horoggal.
Igen jól szórakozom velük, és vagy két tucatnyit is fogok belőlük, míg elszívom a reggeli compó utáni jutalompipát.
Miközben a parazsat gondosan igazgatom, nagy loccsanásra leszek figyelmes, de mire felnézek, már csak az elülő burvány kis örvényeit látom.
Na, ez vajon ki lehetett? Nem láttam, de messzire nemigen mehetett, úgyhogy hamarosan úgyis fény derül a zajos látogató kilétére.![]()
A keszegnép eliszkol, a víz felszíne elcsendesedik, és ezután már csak a molnárkák korcsolyáznak önfeledten a tó tükörsima hátán.
Nyugalmas csend következik, ami most határozottan jól esik a nagy nyüzsgés után.
Miközben csendben ücsörgök, a rejtélyes idegenre gondolok.
De tényleg… mégis ki lehetett az?? 🕵️♀️🤷♂️
Mire az ébredő májusi nap előbújik Hertfordshire öreg tölgyfái mögül, én már az apró fonott ládámon kényelmesen elhelyezkedve lestem, mikor merül el végre a festett hegyű lúdtoll.![]()
Engem ugyan már elérnek az első, jóleső, langyos sugarak, de a túlsó part fáinak félhomályában még biztonságban reggelizhetnek a halak.
Nem sürgetem őket, bár úgy érzem, nekem is jól esne már pár falat – hiszen ma még nem ettem. A vízparton valahogy mindig hamarabb megéhezem. Ráadásul kolbász, sajt és alma vár rám a ládika mélyén – na és a csutkapipám, benne egy tömetnyi gyümölcsös-whiskys zamatú dohánnyal.![]()
Pillanatok alatt elkalandozom, pedig most igazán érdemes figyelni.
Szedegetnek az apró keszegek a felszínen, és lent is bizonyosan történik valami, mert időnként az úszó meg-megbillen, és élénk színű bóbitája ilyenkor egy kicsiny kört leír a víz felszínén.![]()
Az első olyan reggelek egyike ez, amikor már kora reggel sem fázom rövidujjúban.
Ej, de sokat is kellett idén várni erre – de most végre itt van.
Itt van minden színével és illatával, minden zörejével és hangjával.![]()
De jobb, ha figyelek, mert az úszó sejtelmesen oldalazni kezd – és igeeen, itt van Ő is!
Bizony Ő, akit annyira vártam ma reggel. 🍄🦋☀️