5,718
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Csak egy órára…![]()
![]()
Kortyolgatom a reggeli, forró feketét, és közben hallgatom, ahogy az ablakot veri az őszi eső.![]()
Olvasgatok, fel-felnézek, és megállapítom, hogy jól döntöttem.![]()
Ma nem megyek sehová, hisz van elég elmaradt dolgom amúgy is: befejezni írást és olvasást, összeilleszteni pár gondolatot végre, és oda tenni a pontot a végére.![]()
![]()
Nem is most döntöttem el, hogy itthon maradok, hanem már a múlt héten.![]()
Sejtettem persze, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű, ezért biztattam is magam erősen.![]()
Előre elmondtam a feleségemnek, a gyerekeknek, a barátoknak:![]()
„Hétvégén majd pihenek, ki sem teszem a lábam.” – ismételgettem nagyon meggyőző hangsúllyal.![]()
Valahogy mégis úgy tűnt, hogy senkit nem győztem meg, még talán magamat sem.![]()
Halkan hümmögettek rá, sőt, valakitől még egy-egy csendes „persze” is elhangzott.![]()
![]()
Tényleg maradok, mert esik – mondogatom. Ez felkavarja a vizeket, teljesen felesleges… teljesen.![]()
Se-ho-va a jó meleg, száraz szobából!![]()
![]()
Minden remekül is halad úgy kettőig, amikor kitisztul az ég.![]()
A Nap incselkedve tör át a vizes ablaktáblákon. Szó szerint kihívóan. Egyre többet mocorgok a széken, az olvasásban pedig egyre hosszabb szüneteket tartok, miközben az ablakot nézem.![]()
„Egy kis séta csak belefér” – gondolom. – „Még ha nem is pecázok, mert hát olyan is kell. Nem? De, deee.”![]()
Körbenézek, és megállapítom, hogy itt megvár minden, és semmi halaszthatatlan nincs, amit ne fejezhetnék be lámpafénynél.![]()
A Nap viszont nem vár, és lemegy. Most viszont gyönyörűen ragyog.![]()
Villámgyorsan, rekordsebességgel kapom össze magam, és már kiáltom is:![]()
– Elugrok egy-két órára!![]()
Senki sem botránkozik meg, hiszen ezeket az „egy-két órákat” már mindenki ismeri itthon.![]()
![]()
És milyen szép volt az alkony…![]()
Ezt tényleg hiba lett volna kihagyni.![]()
🌤💚
Valahová éppen készülünk, vagy valahonnan érkezünk, de lehet, hogy éppen csak pakolgatunk, rendezgetjük a felszerelést.![]()
Mindig a szemünk elé kerül valami, a kezünk ügyébe akad.![]()
Elveszítjük, vagy megtaláljuk, ezen bánkódunk kicsit, vagy éppen nagyon örülünk neki.![]()
Új, régi, vagy csak „régi-új” – aminek újra örülünk.![]()
A lényeg mégiscsak egy és ugyanaz: hogy nonstop foglalkozunk vele.![]()
Hogy miért?![]()
Mert egyszerűen csak nagyon szeretjük az egészet úgy, ahogy van. 🎣✌️
Még valamikor húsvét előtt tettem félre ezt a két doboz löncshúst, mondván, hogy ha majd megjön a folyóvízi szezon, akkor ezeket jól megkóstoltatom a domolykókkal és a márnákkal – hátha ízlenek majd nekik is, gyermekkorom legendás „páncélos ízei”.![]()
Aztán telt-múlt az idő, és valahogy megfeledkeztem róluk – egészen mostanáig, amikor rendrakás közben ismét rájuk találtam.![]()
![]()
Mivel éppen egy domolykós úszó felavatására készültem amúgy is, gondoltam, legyen akkor így: a különleges vagdalthús és a VintageMan úszó premierje essen egy időre.![]()
![]()
Bevallom töredelmesen, hogy kicsit sajnáltam az egész finomságot átengedni a domiknak. Igaz, mindössze csak egy rövid órácskám volt sötétedésig – arra meg éppen elég volt kettőnknek a „különleges marhavagdalt”, ami sokkal gyorsabban fogyott el, mint gondoltam volna. 🤤🥫🎣
Azt mondják ilyen napok is kellenek.![]()
Vagy nem?![]()
Ezt még át kell gondolnom...![]()
☔️🍁🌧
Megjelent a novemberi Magyar Horgász, benne pedig néhány oldal az én horgászkalandjaimról is. 🗞🎣![]()
A most már hosszabbra nyúló őszi esték egyikén olvassátok el. 🍂☔️![]()
Megtisztelő figyelmeteket előre is köszönöm! ✌️😊