
3,866
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Haza, mint E.T.![]()
Ahogy a Nap egy kicsit is fentebb kúszik az égen, azonnal megkezdem a napi bújócskát.
Az úszót már csak az árnyékos oldal tövében eresztem, és én is behúzódom az öles nádcsóvák takarásába.
A kalapom helytáll, de a nadrágom az meleg, és rám is fő hamar.
A választás mindig ugyanaz: csaláncsípés – vagy hőguta.
Ez teljesen egyértelmű mire voksolok.![]()
Hogy miért is?
Mert ha nem sülne rám a nadrágom, még képes lennék megtoldani a pecaidőt akármennyivel is, pedig ma pontosan elhatároztam, hogy meddig maradok.
Ezeket az elhatározásokat pedig kényszerítő körülmények híján nekem betartani szinte teljesen lehetetlen.![]()
Körbenézek – de ha nem tenném, akár hallhatom is, hogy mindenki élvezi ezt a meleget.
Tudod mit?
Kiállok én is a napra!
Aztán meg indulhatok is hamar haza. 😆🦋🌞
Reggeli nagymosás![]()
Amikor először hallottam ezt a verssort az iskolában, még egészen kicsi lehettem – így aztán nagy nyomot hagytak bennem a szavak:
„korán meghalt, mert a mosónők korán halnak.”![]()
Na, ezért én a mosást azóta is a folyóra hagyom, és csak a teregetést vállalom be.
Bár az is igaz, hogy nekem mindig csak pontymatracot kellene kimosnom – azt meg amúgy is a legnagyobb örömmel teszem. ☀️💚
Szörmetulajdonosok![]()
A bunda nem kimondottan nyári viselet. Hidegben ugyan kétségtelenül jól melegít, de meglebben... híííjj!
Jó lenne ilyenkor lecsatolni, és szögre akasztani, mint egy subát.
De mivel nem lehet, és mivel hamarosan meleg lesz – aztán pedig nagyon meleg –, a prémes jószág, meg az ember is, keljen csak korán.![]()
Korán kel, és mire ráfőne a szőre, már egy fa alatt fújja a kását elégedetten, vagy éppen a hűvös folyóba a lábát lóbálja és ezzel magát hűsíteni próbálja.![]()
A halak pedig… hm, ők már rég visszahúzódtak a bokrok alá. Talán el is felejtették a hajnali affért, és bár óvatosabban, de újabb falatokra lesnek.
Puhábbakra, ízletesebbekre, és kevésbé szúrósakra. 🌞🐑
Gázolok a derékig érő, harmatos fűben. A karcsú fűszálak kecsesen hajlanak előttem ide-oda.
Nem meghajlanak – csak elhajlanak.
Százfélék, és szépek. Lehetetlen nem csodálni őket.
Ekkor megszólal egy dallam a fejemben, és egyre csak dúdolgatom:![]()
„Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.”
🌾☘️
Lágyak még a fények.
A nap ugyan már felkelt, de sugarainak még át kell törnie a dombtetőn sorfalat álló öreg tölgyek terebélyes lombján.
Hiába bújnak át ügyesen az ágak és levelek között, hiába ugranak át fürgén a sövényeken, és futnak át sebesen a réten – végül a sűrű nádfal megálljt parancsol nekik.
Ahhoz, hogy a folyóban megmosakodhassanak, még várniuk kell egy kicsit.![]()
Én ezt a várakozást annyira nem is bánom.
Amíg a napsugarak csak ácsorognak a nádszálak túloldalán, kapok egy kis haladékot, hogy a csalimmal kitapogassam, kik is lapulnak a víztükörre fekvő füvek árnyékában.
Mert bizony tudom, hogy ott lapulnak – és a falánkság hamar kiugrasztja a nyulat... akarom mondani: a halat a bokorból.![]()
A nagy locsogásra és csapkodásra hamarosan megjelenik egy igazi „utcabéli” arc.
Sebesen befordul a kanyarban, és amikor közelebb ér, kérdőn pillantgat felém – mintha csak azt kérdezné:
„Halkabban nem lehetne ezen a korai órán?”![]()
Igen, mondhatnám: „Csigavér, jóbarát”, de kár lenne most a vért emlegetni ezen a szép és békés reggelen.![]()
Amúgy is hamar kiderül, hogy nincs itt semmi látványosság, így hamarosan mindenki csendben tovább úszik.
Csak a napsugarak türelmetlenkednek a nádfal túloldalán – ők csak a hangokat hallhatták, de még mindig nem láthatnak semmit ezekből az érdekes történésekből.![]()
Türelem, nyugalom... Már nem kell sok. Hamarosan jöhettek. Hamarosan. 🌞🦢