![Cover for Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England](https://scontent-lhr6-2.xx.fbcdn.net/v/t39.30808-6/451807575_876848837800296_6829215917035407715_n.jpg?stp=cp1_dst-jpg&_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=dc4938&_nc_ohc=5GfBPLkjDWUQ7kNvgH6iamy&_nc_ht=scontent-lhr6-2.xx&edm=AJdBtusEAAAA&oh=00_AYDq7BUnPzbZSOjir6lMB0yiPAK00b0WkBTQMHujeOGzaw&oe=66A8F12C)
3,287
Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England
Pergető horgászat, klasszikus centrepines úsztatás békés halakra, rablóhal cserkelés, tradicionális úszó készítés, horgászinterjúk élőben, túrázás, halak, vizek, tájak és minden, ami peca.
Korán keltem, de talán mégsem elég korán. Kivételesen amnesztiát adok magamnak, hiszen, most valóban nem teljesen rajtam állt a vásár. Egy a napokban történt igen kellemetlen méhszúrás azért mégsem lenne jó, ha teljesen elszúrná a napomat, úgyhogy igyekszem. A reggeli egyesélyes domolykóexpresszt kétségtelenül lekéstem. Igaz, nagy szerencsével mindketten ott voltunk, de domolykó ezen a reggelen ügyesebb volt. Az idő elszaladt a felhők meg szétszaladtak és közben a Nap kisütött. Ennek persze akár örülhetnék is, de a helyzet az, hogy halat készültem fogni, nem pedig strandolni. A vízben matatást egyébkét is inkább a vidrákra hagynám és afféle meg-megállva bandukoló borz módjára maradnék a parton. Nézem a vizet és elmosolyodok. Oda se neki, hiszen lapulhatnak itt sügérek is. Van itt langó, meg tökleveles, abban meg bujkálhat bárki kedvére, akár ezekben a napos órákban is. A nagy sügér mindig nagy vágy, a baj csal az vele, hogy az sem jön csak úgy rendelésre. Persze, egy jó séta Isten virágoskertjében amúgy is mindig jólesik. Gyerünk, hisz próbálkozni ér, aztán, hogy "hány zsákkal telik" azt majd kiderül. 🌞🌺
Estére összegyűlt pár komisz ránc a homlokomon, én pedig úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőlük. Pontosabban, ha megszabadulni már nem is, de el tudom őket cserélni. Egy kis alkudozás az élettel és pár vaskos homloki gondráncot, átváltok sok kis szemkörnyéki pajkos mosolyráncokra. Hogyan is? Minden egyes méterrel, amit megteszek a folyóparti fűben, eltűnik egy az egyikből és keletkezik néhány a másikból. Ma az időzítés is tökéletes, hiszen a nap legszebb órájában érkezem. Az alkonyati szél épp csak sorba rendezi a könnyű felhőket, hogy a nap még kedvére eljátszhassa rajtuk kedvenc esti fényjátékát. Megigézve járatom a szemem az elkápráztató nyugati horizonton, nem tagadhatom, ezek számomra az alkonyat kedvenc pillanatai. A folyó keleti kanyarjában egy másik fény is megjelenik. A Hold mártogatja merészen sugarait a vízbe és gyermeki daccal próbál versenyre kelni szülőanyjával. A Nap erre ügyet sem vetve mosolyogva távozik.
Szemeim megdörzsölöm, ideje ébredni és arra gondolok, hogy remélem nem potyára jön ma fel a vacsoracsillag. Sétálok csendesen, majd némán a vízhez lopakodok. Óvatosan meglendítem a botot és falatnyi fahal a vízre hull. Tekerem lassan és élénk figyelemmel várom minden pillanatban, hogy az egy V betű észrevétlenül kettőre vátozzék. A boldogság hamarosan meg is érkezik, méghozzá igazán ehhez az estéhez illő alakban és utolsó ráncot triplán váltja át.
Kérem a Holdat, kössünk mára barátságot, tartson velem ezen a szép estén és osztozzon felhőtlen örömömben. Nagy, kerek sárga arcán megértést látok tükrözni. Hazafelé a rádióból jó féle country duruzsol, és na lám, a Hold tényleg hazáig kísért.🌞🌅🌝
Tudhattam volna, ha tegnap nem esett, akkor ma fog. Nem figyeltem a természet gondos beosztására, ráadásul még az öreg Matula szavaira sem, miszerint "Kabát mindig legyen a hátizsákban." Amúgy is csak két tenyérnyi helyet foglal az esőkabát, én meg még azt is kispóroltam. Most aztán fonogathatom az ujjaimat, hogy ne ázzak el nagyon. Kevés bizodalom ez, de hátha bejön. Pironkodok magam előtt és kicsit korholom is magam. Olyan vagy mint egy fehér szakállú gyerek. Mielőtt még nagyon belemerülnék dédnagyapám gondolatai sietnek a segítségemre. Eszembe jutnak szavai, miszerint "csak a hátod meg a fejed meg ne ázzon." Azzal nem lesz gond, annyira csak nem eshetik. Azzal viszont már van, hogy az öreg pálcám bár kiválóan rugalmas és erős, de sajnos mégsem ide való. Nagy, lapos nyílt vízen nyugodtan sétáltatgathatnám vele a halat amíg el nem fárad, de most bizony jól jönne a markánsabb irányítás. Egyelőre viszont a hal fáraszt engem, nem is ügyetlenül. Itt is, mint az esőnél, csakis a szerencsémre apellálhatok. Megy is a gőzös és csak bízhatok benne, hogy nem Kanizsáig tervezi az utat. Újra meg is fogadom, amit évek óta szinte mindig, ha ezt most sikerül, legközelebb jobban figyelek. Mondjuk eddig ez szinte sosem volt így... Na, de majd MOST! 🌧🎣
Péntek van. Igazán jól ébredek és úgy érzem ma készen állok a vizsgára. De vajon ezt így gondolja-e a vizsgabizottság és az elnök is? Ahogy kilépek a folyosóra, már látom a bézsszínű sötétítőkön átszűrődő erős, napkeleti fényt. Sietve előkészülök. Izgatottan, de fegyelmezetten rendezgetem a vizsgadarabokat az asztalon. Még ezt átteszem túloldalra, azt megigazítom, egyiken fordítok kicsit. Rettenetes szokásom ez, hogy mindig úgy érzem, hogy egy kis idő kellett volna még. De Nappal nem lehet alkudozni. Neki dolga van, útja van, hisz más is ugyan úgy várja. Mese nincs, az ablakhoz lépek és egy széles, határozott mozdulattal kettéválasztom sötétítőt, mint valaha Mózes a végtelen vizet. A Nap azonnal áttör a csillogó ablaküvegen és mire visszafordulok, hogy megnézzem mit láthat, ő már komoly munkában van. Szeme előtt semmi nem maradhat kendőzetlen. Egyszer, mint jóságos tanító pillantgat lágyan, másszor mint könyörtelen kiképzőtiszt villogtatja szemeit. Izzad a tenyerem, előre-hátra billegek. Aztán várakozó, zavart mosollyal elrebegek pár mondatot. "Tudod az úgy volt, hogy hosszú nap volt és aznap az eső is esett." Másszor meg, "Késő volt már, nem láttam igazán jól.". Hosszú percek telnek el így. Sokat nem hagy magyarázkodni, mint ha csak azt mondaná, "Ez az élet Ferikém. Megtetted amit tudtál, most már várj csendben, türelemmel."
Sokat nem hagy a kifogásokra, mert mire belejönnék, felhői elhúzzák előtte a függönyt, mint ha csak azt mondanák :
"Köszönjük, a bírák most visszavonulnak dönteni."
Ne, kérdezgessetek már. Nem, nem tudom, hogy sikerült. Talán jól, talán rosszul. Végül is.... remélem ismételhetek még évet néhányszor. ☀️❤️