Apám emlékére… Szürke, párától nedves hajnal volt, ahogy lassan lépegetett kedvenc folyója felé. Már nem ment úgy a járás, mint régen. Izmai ernyedtek, csontjai kopottak, szeme sem a régi. – Az idő! Hiába no, az idő! Mormogta bajsza alatt miközben megállva sajgó térdét masszírozta. De ma menni kell. Nemsokára Karácsony