Hát eljött. Megint. Idén sem marad el az ősz, a szüreti mulatságok, az újbor illata. Idén is örülni fogunk minden napsütéses órának, percnek. Minden vízparton töltött másodpercnek. Szemünk előtt nem is lebegett más, mint egy nyugalmas őszi pontyhorgászat a töklevelesben. Irány a tökéletes tökleveles A dolgom a Balaton partjára vezetett,
Szent István bodorkái
Államalapításunk ünnepén adódott néhány szabad óra, így hamar a vízpart felé vettem az irányt. Napokig szőtt terv nem volt, mindössze annyi, hogy a természetben legyek. No meg persze mocorgott bennem a kisördög, mondván milyen jó lenne felavatni Lovas Ferenc barátom csodálatos gubacsúszóját, és a frissen érkezett Speedia-t. Vajon mit szólnak
Visszatérés a töklevelesbe
Az ember a szokások rabja, tartja a mondás. Egy bevált horgászhellyel kapcsolatban pedig mindez fokozottan igaz. Így én is visszatértem a „tökéletes töklevelesbe” angol sporttársaimmal. Indulhat a pontyhorgászat. Gyermeki örömmel érkeztünk a csatorna partjára, Mr. Edgar Sealey és Mr. Fred Crouch majd kiugrottak izgalmukban a csomagtartóból. Persze, ilyenkor minden eltékozolt
Levél csoporttársaimnak
A szabadságom sem telik eseménytelenül, a szabadidő eltöltésében társamul szegődött két régi barát, nevezetesen Mr. Fred Crouch és Mr. Edgar Sealey. Először látták a Balatont és az övcsatornát, mondhatnók rútul szerelembe estek a tájékkal. Az elképzelés az volt, hogy egy nyugodt, tökleveles, szivarozós úszózással heverjük ki az elmúlt hónapok fáradalmait.