Okuma Aventa VT 1002, Shimano Powerloop X Match 390, Korum
Orsó:
-
Név: Okuma Aventa VT 1002
-
Dob átmérő: 4,5” (114 mm)
-
Dob szélesség: 3/4” (18,5 mm)
-
Súly: 233 g
-
Anyaga: alumínium dob és ház, rozsdamentes acéltengely, műanyag fogantyúk
-
Csapágy: 2 db golyóscsapágy
Amikor először került centrepin orsóként Okuma a kezembe – az egy Sheffield volt –, már akkor éreztem: lehet ugyan szebbet, drágábbat vagy stílusosabbat venni, de jobbat aligha.
Ahhoz képest, hogy árban az Aventa egy középkategóriás darab, meglepően jól sikerült: kezes, precíz, megbízható.
Valamiért mégis sokáig nem volt Okuma centrepinem, pedig mindig is készültem venni egyet. Hogy végül miért és hogyan lett? Na, ezt valószínűleg nem találnátok ki – sőt, lehet, hogy nevetni is fogtok: a színe miatt vettem meg!
Miután hozzám került a lentebb bemutatott Shimano Powerloop bot, szerettem volna mellé egy olyan orsót, amely ár/érték arányban, színben és stílusban is illik hozzá.
Egy esti borgászaton (igen, nem elírás! 😉) épp Zalán barátommal beszélgettem erről. Panaszkodtam neki, hogy egy JW Young Purist illene ugyan rá, de ritka a megfelelő színben, és ehhez a bothoz kissé drága is lenne. (Ha csak tehetem, mindig értékarányosan párosítok botot és orsót.)
A beszélgetés egy pontján Zalán csak ennyit kérdezett:
– És egy Okuma Aventa?
Bingó!
Erre valamiért nem is gondoltam, de annyira megihletett, hogy még aznap este vásároltam is egyet az eBay-en.
Használtam is már jó párszor, és azóta sem okozott csalódást. Akik kedvelik ezt a modernebb formavilágot, azoknak csakis ajánlani tudom.
Ahogy érzem rajta: „Örök élet, meg egy nap.”
Bot:
-
Név: Shimano Powerloop X Match 390
-
Anyaga: karbon
-
Orsótartó: csúszó
-
Hossza: 13′ (390 cm)
-
Nyélhossz: 23″ (60 cm)
-
Tagok száma: 3
-
Gyűrűk száma: 15 db (alacsony, duplatalpas, betétes)
Mint sok mindenhez a horgászatban, ehhez a bothoz is erős érzelmi szálak fűznek – nem is kevés.
Amikor Danner-Szabó Ádám barátunk meghívott minket egy jó kis ausztriai pecatúrára Horgász Balázzsal és „Vintageman” Mayor Csabával, akkor volt először ilyen bot a kezemben – méghozzá Csaba példánya.
Balázs és Csaba autóval érkeztek Magyarországról, én viszont repülővel és vonattal jöttem Svájcon keresztül, egyetlen hátizsákkal. Így nem tudtam magammal vinni botot, csak orsót.
Mondták: nem gond, hoznak nekem egyet – és hoztak is. Ez egy Shimano Powerloop 390 volt, amivel három nagyszerű napot horgásztam az Öreg-Rajnán.
A botot én a ’90-es évekre datálnám – arra a korra, amikor még szép, de már technikailag is nagyon jó botokat készítettek. Karcsú és könnyű, hajlékony, de mégis meglepően erős darab. A spicce (spliced tip) alkalmassá teszi olyan halak horgászatára is, mint például a pisztráng, amelynek ugrásait és fejrázásait követnie kell a botnak, anélkül, hogy a hal leverné magát a horogról.
Volt alkalmam nyélből is megjátszani, amikor domolykózás közben egy testes márnát akasztottam vele egy nyári, hínaras szakaszon.
Szeretem az akcióját, a hajlékonyságát, a csúszó orsótartóját, a karcsú nyelét, a könnyedségét – és nem utolsósorban a színét és a keresztszövéses mintázatát.
Gyanús nekem, hogy ha hasonlóan jó áron találok még egyet, akkor bizony veszek is belőle egy másodikat.
Úszók: Korum Glide – Missile, Stubba és Pro Quill
Halak:
-
Missile: domolykó, márna, pisztráng
-
Stubba: sügér, pisztráng
-
Pro Quill: compó
Először a kis dundi Stubbára figyeltem fel egy nottinghami horgászboltban. Szimpatikus volt a színe, a tömpe antennája, és az is tetszett, hogy egészen nagy méretben is kapható.
Ahogy megláttam, már tudtam is, hol, hogyan és mikor fogom használni: gyors és sekély vízre szántam, ahol a kavargó vízben a bokrok alá kell beúsztatni.
Be is jött az elképzelés.
A vastag, fluoreszkáló antenna messziről is jól látható a fehéren habzó, örvénylő vízben. A csonka bóbita nem akad be a bokrok ágaiba sem leúsztatáskor, sem visszahúzáskor. A duci test pedig nagyobbacska csalikat is ügyesen és stabilan szállít magával.
A Missile-lel domolykóra és márnára úsztattam – nagy gilisztával és sajtpasztával. Csalódást nem okozott, mint általában ez a forma sosem, de inkább csak próbaképp vettem. (Meg mert ebből a formából nekem amúgy a Premier Chubber a régi nagy kedvencem.)
A Pro Quill-lel compóztam – és fogtam is compót –, de valahogy mégsem voltam vele teljesen kibékülve.
A saját készítésű pávatoll úszóim után kicsit bumszlinak és esetlennek tűnt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy másnak ne lenne szerethető.
Régi formák ezek – a Korum újvilági köntösben tálalja őket. Nagyon olcsók, strapabírók, és folyamatosan elérhetőek a webshopokban, szóval jó, ha van a dobozban belőlük pár.
Részemről a kis ducit (Stubba) szerződtetem folyamatos használatra – a többi meg jó lesz tartalékjátékosnak, ahogy nagyfater mondta:
„Csak hogy le ne pisáljon a kutya.”
