Hát eljött. Megint. Idén sem marad el az ősz, a szüreti mulatságok, az újbor illata. Idén is örülni fogunk minden napsütéses órának, percnek. Minden vízparton töltött másodpercnek. Szemünk előtt nem is lebegett más, mint egy nyugalmas őszi pontyhorgászat a töklevelesben. Irány a tökéletes tökleveles A dolgom a Balaton partjára vezetett,
Archives
Szent István bodorkái
Államalapításunk ünnepén adódott néhány szabad óra, így hamar a vízpart felé vettem az irányt. Napokig szőtt terv nem volt, mindössze annyi, hogy a természetben legyek. No meg persze mocorgott bennem a kisördög, mondván milyen jó lenne felavatni Lovas Ferenc barátom csodálatos gubacsúszóját, és a frissen érkezett Speedia-t. Vajon mit szólnak
Visszatérés a töklevelesbe
Az ember a szokások rabja, tartja a mondás. Egy bevált horgászhellyel kapcsolatban pedig mindez fokozottan igaz. Így én is visszatértem a “tökéletes töklevelesbe” angol sporttársaimmal. Indulhat a pontyhorgászat. Gyermeki örömmel érkeztünk a csatorna partjára, Mr. Edgar Sealey és Mr. Fred Crouch majd kiugrottak izgalmukban a csomagtartóból. Persze, ilyenkor minden eltékozolt
Levél csoporttársaimnak
A szabadságom sem telik eseménytelenül, a szabadidő eltöltésében társamul szegődött két régi barát, nevezetesen Mr. Fred Crouch és Mr. Edgar Sealey. Először látták a Balatont és az övcsatornát, mondhatnók rútul szerelembe estek a tájékkal. Az elképzelés az volt, hogy egy nyugodt, tökleveles, szivarozós úszózással heverjük ki az elmúlt hónapok fáradalmait.
Zöld tavak királya, tenches kapitánya
Latin nevén Tinca tinca, vagy ahogy az angol mondja tench. Magyarok nyelvén viszont compó, doktorhal, cigányponty, vagy sárhal. De hívja csak kedvére ki minek akarja, s kinek mi jobban fekszik, mert nekem bizony e csodás hal kimondottan tetszik! Következzen hát e csendes kis kora nyári angol románc, mi nem szól