Decembert írunk, a fenyőnk már megvéve és a kertünk sarkában várja, hogy eljöjjön végre az ő ideje. Lassan itt a karácsony, az év vége. Igaz rendszeresen előrukkoltunk a facebook oldalunkon egy-egy képpel, de komolyabb beszámolóra nem került sor az elmúlt jópár hétben. Ezek voltak azok a bizonyos hónapok, amikor a horgász megéli, begyűjti az élményeket, most pedig eljött az idő, hogy csemegézzünk kicsit a termésünkből úsztatás terén.
Sajnos megint úgy éreztem, mintha egy pillanat alatt mentek volna el kedvenc hónapjaim, a forró nyár, és a száraz, meleg ősz. Talán azért is esett olyannyira zokon a változás, mivel idén a tél, szinte átmenet nélkül toppant be az egyik barátságtalan, szeles reggelen. A dermesztő északi szél fagyos téli szaga váltotta fel a barátságos őszi illatokat a folyók partján is.
A téli angol nap igazi lusta, későn kelő fajta, ráadásul gyakran meg is csalhat minket. Igaz odaköszön pár sugarával reggel egy-két órára, de nem biztos, hogy számíthatunk rá egész nap
Több hetes csipkerózsika álmomból feleszmélve egyik este nézegetni kezdtem a felhalmozott képeinket és rájöttem, hogy több mint két és fél ezer kép közül kell kiválogatnom az ide vonatkozókat. Sebaj, gondoltam, lesz rá időm a hosszú téli estéken és hideg esős hétvégéken. Majd úgyis kihagyunk egy-két pecát és bepótolom. Na persze lehet lesz ilyen majd egyszer, de az elmúlt hétvégéig erre nem került sor. Ha esett, ha fújt, mi mentünk. Igaz egy-egy balul kiütött peca után a hazaúton fogadkoztunk, hogy „na, mi többet ugyan nem megyünk ha…lesz”, de ez persze sosem tartott tovább, mint egy-két nap, és már szerdától a terveket szőttük a hétvégére. Ami tovább nehezítette a dolgot, hogy időnként nagyon nehezen tudtunk dönteni a pergetés és az úsztatás között, hiszen már egy ideje mindkét módszert szenvedélyesen űzzük.
A mostani beszámolónkban ezért csak a vízparton eltöltött nagyszerű idő kissebbik felével tudok elszámolni, amit úsztatóbottal a kezünkben töltöttünk el a sokszínű vidéki angol tájon, néhány emlékezetes fárasztás, pár meglépett hal és jónéhány nagyszerű domolykó és márna részvételével.
Ugorjunk hát vissza most pár hónapot, és idézzünk egy kis nyarat a télben a képes krónikánkkal.
Nyári hajnalok és nappalok
Június 15. napja bűvös dátum számunkra, hiszen ezen a napon veszi kezdetét Angliába a folyóvízi szezon. Kontrasztos változás mindig, hiszen március 14-én, mikor otthagytuk a partokat még teljesen más tájat láttunk magunk előtt. Ezeknél a sekély vizű folyócskáknál óriási szerepet játszik nem csak a vízi, hanem a part menti vízre hajló növényzet is, mind a halak, mind pedig a horgász szempontjából. Ezek takarásában még nap közben is biztonsággal közlekednek kedvenc halaink, de nem csak a halakat, hanem a cserkésző horgászt is jótékonyan rejti a buja nyári természet építette paraván. 
A kistáytiszta víz és a parti növényzet kiváló búvóhelyeket biztosít a márnák, domolykók és még jónéhány vízi és vízparti élőlény számára
Igaz az első pár napban pergetéssel kezdtünk a szezont, amiről már írtam is korábban, de ezt követő hétvégén leakasztottuk a szögről a „hosszúpuskákat”. Leporoltuk botjainkat, megpörgettük orsóinkat, zsebrevágtunk egy marék gilisztát, egy-két doboz löncshúst, egy nagy gombóc sajtpasztát, és máris a vizek partja felé vettük az irányt.
A úszatatásban sem kell félnünk a nagyra darabolt csaliktól, ha célhalaink méretét növelni szeretnénk.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az ügyes rejtőzködés kiemelkedő fontosságát, és igyekeznünk kell ezt minél kevesebb beavatkozással vérehajtani
Így a vízközt úsztatva felkínált csalira lesz jelenkezőnk fényes nappal is, és ha a környéken vannak a domolykók, nem kell sokat várakoznunk
Csak annyira közelítsük meg a vizet, amennyire szükségszerű, mert a domolykók nagyon figyelmes, okos és félénk halak
Fárasztáskor, ha egy mód van rá, akkor próbáljuk meg a halat mihamarabb leterelni a pályáról, hogy a harc zöme ne a célhelyen zajlodjon le, mert ha nem ügyelünk erre, akkor jó darabig várhatunk, amíg visszamerészkednek a várva várt halaink
És íme meg is van a leuciscus cephalus, a fejes domolykó
Ilyen egy valódi és hamisítatlan testes angol fejes, aki szereti a hasát. El lehet képzelni mekkora falatok tűnnek el egy ekkora szájban.
Néha nagyon érdekes sérüléseket, pikkelyhibákat lehet látni a halkon. Ezek aztán könnyedén megismerhetőek akár évek múlva is, ha szerencsénk van, és összefutunk újra velük
Arany és bronz, ezüst és narancs, igazi nyári színek…
A gyors folyású oxigénben dús vizek nyári halai a legkeményebb ellenfelek. Néha méretüket meghazudtoló erővel rohannak fel-alá a mederben, és amíg meg nem mutatják magukat, addig maximum csak a fajtájukat tudjuk megtippelni, a súlyukat nem nagyon. Néha még ezek sem biztos pontok, így keletkezhetnek városi legendák az elszabadult GIGA domikról, amik egyébként könnyen meglehet csak kisseb márnák voltak. A domolykók és márnák nagyszerűen megférnek egymás mellett, így nem ritka, hogy felváltva foghatjuk őket ugyanarról a horgászhelyről.
Ne becsüljük alá a kis sekély vizeket és attól, hogy a parton sétálva nem látunk benne lárványos mozgalmakat, nem jeleni azt, hogy nincsenek lakói.
A rafinált rókák szinte árnyként osonnak a partot szegélyező, vízre hajló dús nyári növényzet boltívei alatt
Ha a mohó domolykók adnak esélyt, hogy a csalétkünk a fenék közelébe kerüljön, akkor jelentkezni fognak a márnák is
Alkonyatok és esték
Augusztus vége felé, már megszelídül kicsit a perzselő nyár, és ha napközben még nem is érezni annyira, de az esti alkonyat meleg szénaillatába már keveredik egy csipetnyi az őszi párák ízéből. Ezeken az estéken szinte mindig érdemes útra kelni és barangolni kicsit, akár éjszakába nyúlóan is, az eredmény nem fog elmaradni. A fenéken botladozó, gördülő csalinkat, nagy valószínűséggel lesz aki értékelni fogja.
Jól látható a bő két méter távlság Péter és a víz között. A kellő óvatosság sosem indokolatlan
Péter botja karikába hajlik, az ellenfél pedig kitartóan és hosszasan védekezik, nem is kérdés mi lehet a vonal másik végén
Horgász és hal, kölcsönösen jól megtornáztatták egymást a nyári alkonyatban.
Ilyen méretből kicsi vízen, rövid időn belül duplázni, az nem is olyan rossz
Még a kisebb márnáknak is majd tenyérnyi mellúszóik vannak
Csalik és csalogatóanyagok
Az egyik legjobb nyári csali, amit gyermekkorunkból jól ismerünk, a földigilisza, vagy ahogy annak idején neveztük a „girnyó”
Ahogy írtam az elején, sokmindennel csalizhatunk, főként nyáron, amikor érdemes minél nagyobb falatot felkínálni. Persze mindenki másra esküszik és rendben is van ez így. Sajtkocka, sajtpaszta, löncshús, kolbász, trágyagiliszta, pellet, de vannak akik kagylóbéllel, tésztával, vagy csíkokra vágot nyershússal csaliznak. Láttam olyan öreg horgászokat is, aki a hagyományos magvas vagy pelletes etetés helyett főtt tésztával, vagy darálthússal etetettek.
Éjjel
Este kilenc után már a hold sugaraiban sütkérezhettünk kedvünkre, és ha túl sok fényt nem is adott, annyit azért igen, hogy valamennyire láthassuk az úszónikat.
Ilyenkor aztán még jobban érdemes figyelni a zsinórunk kellő feszességére és a spiccünk rezdüléseire, hiszen a sötétben legtöbbször szinte csak ezekre hagyatkozhatunk
Aki fogott már domolykót, az jól tudja milyen erővel üti meg a csalit, de az éjszakai kapásaik azok még ennél is keményebbek
Megesett az is, hogy dupláztunk az éj leple alatt, hiszen nyári éjjeleken a domolyjók különösen aktívak
Az éjszakai horgászatnak is megvan a maga hangulata minden szépségével, de ugyanakkor a nehézségei is. Kiváltképp kicsi, keskeny folyón, ahol dús a parti növényzet. Dobáskor könnyebben felakadunk és ha szerelni kell az is babrásabb ilyenkor. De a fárasztás és szákolás is rejtegethet meglepetéseket alkalom adtán. Bevallom, ilyen körülmények között még egy-két órát szívesen horgászok sötétedés után, de többet nem. Ez, itteni angol viszonylatban nyáron, éjfél- félegyes befejezést jelent.
Időnként igazi nagy élmény a késő esti, vagy éjszakai peca
Éjfél után kicsivel még volt aki enni szeretett volna
Éjjel érdemes jó nagy és fehér, vagy nagyon világos csalikat választani. Egy hüvelykujjnyi sajtpaszta tökéletesen meg is felel erre a célra, egy rikító színű saját készítésű úszóval
Ilyen késői órákban a márnák előszeretettel kilátogatnak átkutatni a közelben lévő sekélyebb szakaszokat is, ahol egyébként nap közben sosem mutatkoznának
Ősz
Ebben az évben tejesen észrevétlenül csúsztunk át a forró nyárból meleg őszbe. Igaz ritkán egy-egy csepergős nap, vagy néhány hűvösen szeles óra már jelezte mi is zajlik a kalendárium lapjain, de aztán a nap meleg sugarai mindig visszavették az irányítást. Mintha idén valamelyik kanyarban elakadt volna az ősz. Kicsit sem bántuk, hogy késlekedik, hiszen „lehet még eleget rossz idő” mondogattuk, mikor ritkán ilyesmiről beszélgettünk. De inkább szóba sem hoztuk, nehogy megidézzük a rosszat. Csak horgásztunk csendesen, és élveztük a langyos őszi napokat. Ez a meleg és ez a napsugár már más volt mint pár héttel azelőtt. Titkon tudtuk, már búcsúzik a nyár, talán ezért is értékeltük jobban ezt a meleget.
A közönséges aszat még bontotta virágait a kora őszi réten
A nádbugák még barnás-lilás színben bókoltak, és egy-két sárguló levélen kívül semmi nem utalt az őszre
A nap már lustábban bújt elő reggelente, de a halak étvágya még bőven a nyári volt
Reggelente azért már felfért a mellény
Sajnos a kis folyók nagy hátránya, hogy egy jó hal fárasztásakor a víz teljesen haszáhatatlanná válik egy időre
Ezzel a domolykóval nem boldogultam könnyen. Nyolc-tíz perc alatt gondosan bejárta faltól-falig a meder minden zegét-zugát, nem hagyott ki egyetlen tenyérnyi helyet sem
Az is megesik néha, hogy a hal kerül ki győztesen a fárasztásból, ilyenkor aztán lehet szerelni
De azért a legtöbb esetben, kézben tartjuk a dolgokat, még ha csak kicsi időre is😉
Aranytorpedó és gyermekláncfű
Egy rövid időre ez a csiguc is betársult a pecába, fogtunk is egy szép domolykót együtt
A jövő nagy harcosának még csak most serken a bajusza
Tél
Tagadhatatlan, ahogyan kora ősszel az úsztatást részesítettük előnyben, úgy a hűvösebb idő beálltával gyakrabban választottuk a pergetőbotot (ezt a következő írásban szeretném összefoglalni), de pesze meglátogattuk a téli márnákat és domolykókat is néha. Hiába tárják a telet az igazi úsztatószezonnak, mi a nyarat részesítjük előnyben több szempontból is. Azért órákon át egy helyben ácsorogni a hidegben és meztelen kézzel szorongatni egy áthűlt fémdarabot közel sem olyan kellemes, mit gyalogolni naphosszat pergetőbottal a kézben.
Decemberben a téli napforduló előtt kevesebb mint nyolc órán át van világos, és több mint tizenhat órán keresztül sötét. Napközben pedig gyakran a vastag felhőtakarón keresztül éppcsak, hogy átszűrődik némi fény. A parti növényzetnek december elején sok helyen már nyoma sincs, így a halak rendkívül óvatossá válnak. A part mentén minden egyes mozdulat rontja a fogási esélyeinket. Ilyenkor több szempotból is ideálisabb (lenne) az alkonyati órákat választani a horgászatra.
A rosszkedvre hajlamos emberek ilyenkor kerüljék Angliát, vagy „gyújsanak világosságot” egy pohárka vörösborral, „csakhogy ne legyen olyan csirizes a kedvük”…pont úgy, ahogy az öreg Matula tanácsolta a Téli berekben
Decemberben reggel fél nyolckor a világosságnak még híre sincs
Év végére minden nagyon lelassult. A vízeket a jéghideg téli esők lehütötték, és napközben a halaknak teljesen nyomát vesztettük, minha csak világgá mentek volna.
Ilyenkor aztán megy a lapulás és a cselvetés ezerrel, mert ez időtájt minden hal ajándék
A megmaradt nád aranyat ér, hiszen ez a bújócska egyik legfontosabb kelléke
Az első téli domolykóm mellyel meglepem e folyóparti szegleten, magam, magam. Névnapomra🤩
Sajtpasztára, szinte fenéken, a mederben közepén, és az évszakhoz képes igen pajkos volt
Lehet dagasztani a párfokos jéghideg sarat naphosszat…
A képes krónika utolsó halához értem, ami egyébkét az elmúlt hétvégén esett. Már nagyon régen dolgoztam halért ennyit. Két, fárasztás közben eliszkolt hal után sikerült megfognom a peca kilencedik órájában. Az arcomon látható öröm egyátalán nem alaptalan.
Összegezve ezeket a folyópartokon jó hangulatban eltöltött eredményes órákat, nagyon sok mindent mondhatnék. A fent leírtakon kívül epikógusként állhatna itt valami nagyszerű és magasztos okosság, de előttem már éppen eleget misztifikálták a témát ahhoz, hogy sokadikként ez most én nyugodt szívvel kihagyjam, és csak annyit modjak, hogy nincs itt semmiféle nagy titok, csak az, hogy…
minél jobban szeretni és minél többet ott lenni!
Szép halakat és boldog órákat kívánok mindenkinek, mind peca, mind pedig olvasgatás közben.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
