Pucoljunk!
Nem akar eljönni ez a tavasz sem. Ugyanaz van már megint, mint tavaly. Lassan április, de még mindig hideg van és szürkeség. A kellemes, langyos tavaszi napfénynek még híre sincs. Ezek a naptalan, sápadt, színtelen napok már teljesen lemerítettek testileg-lelkileg. Csütörtök estére sajnos be is lázasodtam, pénteken ismét, ezért erősen elgondolkoztam mi is legyen a szombati társadalmi munkával ahová elígérkeztünk. Este még egy utolsó megbeszélés Péterrel. MEGYEK! Megyek, mondom neki, hiszen ha a munkát kibírtam lázasan, akkor egy „kis séta” a szabadban csak jót tehet. Általában is ezzel nyugtatom magam mikor betegen indulok horgászni. Arról nem is beszélve, hogy a mai az dupla randi lesz, egy kis szemétszedés a horgászat mellett. Csakúgy, ahogy tavaly is megtettük! 😉
A reggeli kezdés 8:30-ra volt megbeszélve, úgyhogy mi már 8:15- kor teljes harci díszben ácsorogtunk, támadásra készen. Na, mondjuk közel két évtized még nem volt elég hozzá, hogy megszokjuk errefelé „nem eszik olyan forrón a kását”. Ugyanis, ahogy mondani szoktuk, Angliában 10 óráig a fű sem nő! A kellemes kis reggeli eligazítás közben szállingóznak be a késők. Értem én, nem háborúba indulunk…na de akkor is. Közben azon gondolkozok, lehet nem útközben kellett volna reggelizni vezetés közben. Mindegy is mert a lényeg, hogy már látjuk a vizet, hiszen a parton vagyunk.
A mai terv: tereprendezés aztán szemétszedés egy forgalmas partszakaszon.
Nem vagyunk egyedül. Itt is, ott is kis csoportok készülődnek a munkához, a korábban kelők már dolgozgatnak is
Fűrészek hangját hallom, valahol füst száll fel, égetnek. Ennek a füstnek a szagát szeretem. Gyermekkorom régi tavaszainak kedves szaga, ahogy kesernyés füsttel pattog a labodakóró. Örömmel nyugtázom, hogy ez szag legalább állandó és nemzetközi. Kicsit sem számit a távolság, a tavaszi füst itt is hamisítatlanul füst szagú. Pár másodperc időutazás a múltba, apám arca, elmúlt tavaszok, lassan sok már.
Na de vissza a jelenbe, szerszám a kézben, irány a helyszín, az idő rohan, a munka vár. A szeles tavasz megint nem tétlenkeded.
Ki is kezdené a munkát, ha nem a rangidős
De ne szidjuk a szelet, ahogy az öreg Matula mondta a Téli berekben. Elvégezte a munkáját megint, ahogy kell, sikeresen bedöntött pár öreg fát a mederbe ahogy szokta. Egy ilyen helyre érkezünk, ahol kis technikai megbeszélés után már kötjük is rá a kötelet a törzsre és öreg spottársunk kezdi is fűrészelni.
Erős sodrás, tavaszi ár, nehéz beszakadt ág. Elkel az erő és az összpontosítás, igaz beletelik kis időbe, de megoldjuk
Közös az érdek, közös a munka
Szusszanunk egyet, de nagyon sokat nem mélázunk, hisz az idő az megy. Felénk valahogy nem ballag, szalad, rohan. Néha nem is értem.
Azt mondják idén tisztább a part, alig van eldobálva valami. Sajnos csalóka ez, azért van bőven mit felszedegetni megint. Eső ránézésre tényleg nem rémisztő, de a partokon sajnos vannak trükkös szemetelők, aki érthetetlen módon eldugják a szemetet.
Bokor alá, két fatörzs közé. Bizonyosan azt gondolhatják , ha nem látszik, akkor nincs is ott
Sörös és energia italos dobozok, vodkás és egyéb üvegek és rengeteg műanyag flakon
Kár, hogy a Redbull csak szárnyakat ad…mást nem. A baj csak az, hogy az itt lakóknak már vannak szárnyai, pont amennyi és amekkora kell.
Péter egyik aznapi fura fogása arró árulkodik, hogy jártak erre úriemberek is, bár szomorú, hogy pont itt untak meg annak lenni 😉
Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy „hát ez cumi”
Hello Kitty sem maradhatott el a cumik, mellett
Egész ruhatárat lehetne itt összeszedni. SŐT, össze is szedjük
Tóparti idill, vagy inkább dili
De sajnos a döggel horgászó kollégák is itthagyták a névjegyüket. Szomorú ez, mert azt hihetné az ember, hogy a hobbiját a természetben üző ember védi is azt 😪
Valami viszont a fogát hagyta itt, sőt a koponyáját is
A kis koponya láttán erősen elgondolkodok, lehet jobb lenne, ha picit mindenki jobban odafigyelne a környezetére. Ez a műanyag flakon dolog, rémisztő méreteket öltött és nem nagyon látszik, hogy javulna vagy esetleg megoldódna a helyzet.
Még hogy idén tiszta a part…még szerencse, hogy az
Alig pár órácska alatt tíz zsákot is megtöltöttünk csak mi ketten Péterrel. Az arra futó, sétáló vagy sétáltató emberek kedvesen mosolyogva helyeseltek. Jó lenne azt hinni, hogy a jó példa megmozdított az arra járókban is valamit, bár sejthető hogy a szemetelők nem közülük valók.
Ők ki tudja, most merre járnak kelnek éppen éhesen, szomjasan, extra energiára vágyva újabb és újabb flakonokat és dobozokat kiürítve és eldobálva a világ nagy bánatra.
Kívánunk mindenkinek :
TISZTÁBB PARTOKAT, MOSOLYGÓSABB ARCOKAT!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
