Szóval… hol is kezdődjön ez az írás, mert ugye elkezdeni mindig az a legnehezebb része a dolognak.
Bár ha jobban belegondolok, akkor már az év elején elkezdődött mikor először megfordult a fejünkben, hogy úsztatunk. Akkor még nem sejthettük, hogy szinte pillanatok alatt idáig fajulhatnak a dolgok. Egyik percben még azon gondolkodunk, hogy de jó is lenne fogni egy szép márnát, a másik pillanatban meg már egy rakás bonyodalom szakad a nyakunkba, és ilyen szavak repkednek, mint tonkinnád, bandázsolás, split cane meg spanish cane.
Máris a nádbotokon, öreg orsókon, kézzel készített lúdtoll úszókon és sok más finomságon jár az eszünk. Visszaút nincs, hiszen már felszippantottuk az első adagot. Innen már csak beljebb és beljebb, mélyen be a sűrűjébe. És ekkor Péter megtalálta a hirdetést miszerint november 19-én NATIONAL VINTAGE FISHING TACKLE FAIR lesz Redditch-ben. Ez annál is inkább izgatóan hat, mivel rengeteg horgászcuccon, boton, orsón, és egyéb jóvágású békebeli darabon ott díszeleg a felirat „REDDITCH, ENGLAND”. Na persze nem lehet véletlen az sem, hogy pont ide teszik az eseményt.
Ha pedig kellőképpen megcsapott a régi idők szele, akkor pedig ott a helyünk a NEMZETI ANTIK HORGÁSZBÖRZÉN
Azért persze megelőzte ezt pár ide kapcsolódó fontos és érdekes esemény is, amiket ha elmesélnék, akkor már megint baromi hosszúra nyúlna a dolog, úgyhogy nem is teszem. Mivel én első körben mindig hazai vonalon indulok el, ezért címszavakban csak annyit, hogy alaposan megnézegettük egy magyar botépítő mester botjait, és egy-két gyakorlott sporival is volt néhány röpke kis értekezésem, aminek azért lényeges szerepe volt a dolgok további alakulásában.
Sajnos a botokkal kapcsolatban a szokásos felderítő munka kicsit hosszabbra nyúlt a szokásosnál, hiszen nem sétálhattunk be egy horgászboltba, és sajnos teszthorgász barátaink tanácsait sem kérhettük ki, hiszen ezek a horgászfelszerelések kicsit ritkábbak a szokásosnál. Azért nem panaszkodhatunk, hiszen ahogy F. Márton mondta „Ti ott vagytok az őshazájában” ami későbbiekben gyakran a fülembe csengett. Szóval mire sor került a vásárra akkorra már nagyjából körvonalazódott, hogy mit is szeretnénk valójában.
Egy párás vasárnap reggel útra keltünk hát Redditchbe, hogy megnézzük a sok csodás öreg holmit.
Azért a nagy izgalmak közepette sem feldkeztünk meg a botjainkról és egy útba eső csatornán megálltunk dobni párat
Köszönhetően a kis pecás kitérőnknek nem érkeztünk meg nyitásra. Ne aggódj, mondtam Péternek, hiszen tudod, mi a helyzet itt a korai dolgokkal…
Ahogy mondani szoktuk, itt reggel 10 óráig a fű sem nő!
Ez esetben bizony tévedtem.
Sejtettük, hogy látunk pár szép és érdekes holmit, de azt nem gondoltuk, hogy már a kint a parkolóban elkezdődik a dolog. Miközben a városi spotcsarnok előtt köröztünk parkoló helyre vadászva, néhányan már hazafelé indulnak a zsákmányolt cuccok halmazával. Egy sporttárs szép nád száknyéllel, a másik egy ölnyi nádbottal távozik. Jónak ígérkezik a hely, nézünk össze nagy izgalommal. Leparkolunk végre. Kis sorban állás a bejáratnál, halacskapecsét a kézre és indulhat a vásár.
Bent már javában folyt az eszmecsere és a vásárlás
Hamar eltátjuk a szánkat, hiszen ezekből a dolgokból ennyit egy helyen hol is láthattunk volna eddig élőben. Annál is érdekesebbnek ígérkezik, mivel a sporik átlagéletkora bőven versenyre kelhet a horgászmotyókéval. Meg is állapítom hamar, itt mi kölyökkorban járunk, sőt tipegünk egy-két nagyapám korabeli igazán vén rókához képest.
Szemlélődés, válogatás, alkudozás, megy a biznisz ezerrel mindenhol. Belevetjük magunka mi is azonnal és fejest ugrunk egyenesen a közepébe
Éppen csak körbenézünk és már is akad mindenkinek valami kedvére való áru. Nem csoda, hiszen amit itt ma felhalmoztak szorgos kis hangya módjára az nem semmi
Péter és Steve egy Allcock botról tanácskoznak
Péter már az elején ügyesen rátalált az „igazira”. Mire odaértem Steve Middleton és Péter már derékig benne voltak a nádbotok rejtelmeinek a sűrűjében.Az öreg botépítő és restauráló türelmesen válaszolgatott még a legfurcsább kérdéseinkre is, pedig nem kevéssel árasztottuk el.
Nem sokkal ezután Andrew J Davis botépítővel beszélgettünk kicsit
Ennek külön örültünk, hogy Ő is megjelent, hiszen sokat kalandoztunk a weboldalán és képekről már ismertük a botjait, itt viszont végre kézbe is vehettük őket. Igazán szép botokat készít, 12-14 hónapos!!! határidővel vett fel előrendeléseket.
Alku egy Grice&Yong centrepinre
Hamarosan én is talátam olyasmit amivel már szemeztem egy ideje. Nálam csak pár évvel idősebb az orsó, úgyhogy itt még fiatalnak számít.😉
Ezután ismét a pálcákat vettem célba, hiszen szerettem volna én is megtalálni első kézhezálló nádbotomat
Öreg botok, szakirodalom, ponty, márna, csuka, sügér, minden ami kell
Igaz aznap már jócskán nézegettük és próbálgattuk a jobbnál jobb és szép botokat, de azért így sem volt egyszerű a választás.
Békebeli darabok lenyűgöző választéka tárult elénk
Panaszra igazán semmi okunk nem lehetett. Bár nem nagyon tudtunk betelni a látvánnyal, néhány óra múlva azért jól esett kicsit leülni, megpihenni egy kávé mellett.
Kifújjuk magunkat a jól sikerült vásár után
Délutánba fordult az idő, lassan hazafelé vettük az irányt. Mindent összegezve azt hiszem nagyon is megérte a fáradságot, hiszen vannak tapasztalatok amik csak gyakorlati úton szerezhetőek meg. Ismét egy lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz, és azon kívül, hogy nagyon jól éreztük magunkat, még találtunk is mindketten valami jót. De ezt már csak a legközelebbi írásunkban…
Ha valaki netán kedvett kapott egy kis Vintage Tackle Fair-hez, az megnézheti Redditch-ben 2018 Május 13-án, mikor újra összegyülnek az öreg rókák és ismét áruba bocsáltják relikviáikat.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
