Őszi-téli beszámoló 2017
Betoppant ismét az újév és könyörtelen sebességgel darálta le az év első napjait. Legalább olyan gyorsan, mint az előtte lévő őszt és telet, amit nem is olyan régen még csak terveztünk a kellemes, langyos nyár végi napokon. Tervezgettük hogyan is lesz, ha megjönnek a hidegebb napok és növényzettől lecsupaszodott folyómedrek kicsit szabadabb kezet adnak a nyáron elérhetetlen búvóhelyeken lapuló ragadozók felkutatására. Nyári domolykózó pergető pálcáinkat picit keményebb botra, könnyű felszíni wobblereinket pedig nehezebb gumikra cseréltük és megkezdtük a csukaszezont.
Az ilyen zubogók még mindig lázba hoznak
Méltán szisszenhetnek fel most egyesek, mondván „hiszen nyáron is foghatunk pergetve csukát szép számmal” ami teljesen igaz is, viszont mi a nyári hónapokat célzatosan nagy kedvenceinknek a domolykóknak szenteljük. Igaz oda-vissza megesik, hiszen szinte elkerülhetetlen, hogy néhány csuka is beessen domolykószezonban, vagy kora ősszel egy-egy domi a csukák közé keveredjen alakalom adtán.
Érezhettük a 2017-es éven, hogy nem volt egy egyszerű év horgász szemüvegen keresztül. Az év elei pár jó peca után jött a tilalmas három hónap, mire pedig a megkezdődött a folyóvízi szezon, már is az alacsony, szinte nyár végi vízállással kellett megküzdenünk. Ez az alacsony vízhozam több problémát is felvetett. Egyik ilyen volt gyors szakaszokon a kavicsos folyómedrek által kristálytisztára szűrt víz, a másik pedig a lassú szakaszokon a feltöltődés miatti elnövényesedés. A még nem túl széles folyószakaszok is egy vagy néhol több térfélre osztódtak, így megközelíthetetlenné téve néhány régi jól bevált haltartó helyet. Már a nyári időszakokban láttuk, hogy a halakat az előző évhez képest milyen nehéz becsapni a pici, tiszta vízben, ha pedig netán mégis sikerült horogra csalni őket, akkor azonnal fúrták is a fejüket a dúsan elburjánzott növényzetbe, ami nálam az esetek nagy többségében halvesztéshez vezetett. Szóval sejthető volt, hogyha nem esik hamarosan nagyobb mennyiségű csapadék, akkor sovány ősznek nézhetünk elébe.
Amit még a felírhatunk a listára akadályozó körülményként a pergetés rovására az bizony nem más volt, mint a 2017-ben felvett új módszer, az úsztatás. Eszembe is jutott többször az évben, hogy minden elismerésem az úgynevezett all-roundereké vagyis a mindenes horgászoké, hiszen így azért legalább kétszer annyi időt kellene a terepen lenni, hogy hasonlóan jó eredményeket érjünk el mindkét műfajban.
Előjáróban elég is ennyi, még mielőtt valaki azt találná gondolni, hogy panaszkodunk, hiszen elégedetlenségre egyáltalán nincs okunk, mivel ismét csodálatos napokat töltöttünk a vízparton és alkalomadtán még néhány jó halat is sikerült elcsípnünk.
A szeptembert azért én még szívem szerint inkábba a nyárhoz sorolom. Igaz ekkortájt már a hajnali párák az ősz hangulatát idézik, de azért nap közben még barátságosan megcirógatnak a késő nyári napsugarak. Dupla öröm ilyenkor minden perc a parton, hiszen ha nem is akarjuk kimondani hátha ezzel is késleltetjük, de gondolatban azért már tudjuk, hogy bármelyik nap ébredhetünk földig érő ólomszínű égre. Ilyenkor a mogorva, mérgeskék felhőket szinte a vállainkkal tartjuk és súlyos terhükkel néha-néha még egy horgászatot is agyonnyomnak.
Szerencsére ez még váratott magára és így sikerült pár száraz őszi pergetést megejteni. Jöjjenek tehát az őszi halak a teljesség igénye nélkül.
Ekkor még a szokásos nyári módszereinkkel és csalijainkkal becserkésztünk néhány utolsó mohikánt. Ezek az utóvéd nyárbúcsúztató domolykók, amik ugyan nem nagyok, viszont annál kedvesebbek számunkra.
Az év utolsó pergetett domolykói
Az őszi szezon nyitása képpen megejtettünk egy jó hangulatú baráti pecát, ahol a verőfényes napos idő és szuper hangulat mellett be kellett érnünk néhány kedves kis aprósággal. Az a tipikus őszi átmeneti peca volt, ahol a domolykók már nem, a szebb csukák viszont még nem mutatták magukat. A kis 35-45 centis csukák viszont virgoncak voltak, Norbi barátunknak sikerült is egymás után többet is megcsípni.
Norbi ilyen kis ravasz növendék csukákra bukkan egy összefolyásná és el is kapott párat közülük
Csaliválasztás terén is átmeneti volt a szortiment, így főleg a 8-10 centis gumikat úszattuk. Nem titkot szándékunk volt esetleg egy két NAGY sügér becserkészése, ami sajnos ezúttal nem jött be.
Viszont ilyen egészséges, szemet gyönyörködtető kis apróságok jöttek szépen sorban.
Igaz szeptember első hetei pergetés szempontjából az apróságok jegyében telt el, de nem bánkódtunk, hiszen bőven kárpótoltak minket a szépséges úsztatott márnáink.
Ezt követően egy párás reggelen azért beindultak a dolgok. A csali méreteivel azért még mindig óvatosan bántunk, mert a titkon még domolykót is reméltünk. Előző évi tapasztalatainkra támaszkodva tudtuk, hogy ilyenkor már felénk nem nagyon eszi a domolykó a wobblert, ha viszont mégis, akkor az NAGY lesz. A horgászatok kezdetekor még néhány dobásra kapocsba akasztottuk kedvenc felszíni csalijainkat, hátha még javíthatunk kicsit a wobbleres domolykóink arányán.
Így történhetett meg, hogy Pétert igencsak megizzasztotta az ősz első jobb csukája, de azért némi közelharc után mégis sikeresen megszákolta.
Jó húsban volt és nyári erőben
A fárasztással sikerült jól szétcsapni a terepet, így persze odébb is kellet állni, de kicsit arrébb Peti érdekes dologra figyelt fel. Hatalmas burvány árulkodott arról, hogy valami megpróbáta levadászni a túlpart szélén úszkáló vízityúkot. Azért ilyenkor nem gondolkodik sokat a horgász, már repült is a kis japán csoda.
A kis csali karikái és horgai is erősen próbára lettek téve
Nem is kellett olyan sokkal várni az falánk ragadozóra. Jött is hamar az aznapi második, ami már azért komolyabban próbára tette a kis felszíni Bassaday Father Crank-et. Az erős sodrást ügyesen használta ki a még nyári erőben lévő testes hal, így a szákoláshoz kellett némi segítség és persze egy nagy adag szerencse is.
A második még vaskosabb volt mint az első, csapott is nagy zenebonát.
Jutott izgalom bőven erre a napra is, na dehát ez elengedhetetlen része a horgászatnak. Sztorik nélkül nem peca a peca.
Milyen is a horgászember? Ha fog pár csukát, akkor a sügereket hiányolja, vagy éppen fordítva. Igaz nálunk ez nem teljesen így van. Jöhet a sügér bármikor, bármekkora. 🙂
Szóval felmerült bennünk újra a kérdés :
“Hol vannak az előző évekből már ismert NAGY sügerek?
Mivel újra hárman pergethettünk, így ismét megadatott a lehetőség a vas-gumi-fa hármas egyidejű indítására, ami azért általában hamar fényt derít az aznapi menüre.
Tibi ügyesen felfigyelt egy csapat felszínen mozgó apró halra és talált alattuk ilyen szépségből kettőt is
Nem is kellett sokat várni, mert az oly sokak által leszólt, de mégis sok mindenki cuccai között ott lapuló és szinte mindig eredményesen használható vas meghozta az eredményt már kora reggel. Aznap az Orkla és a Mepps Aglia (#4) ismét öregbítették méltán kivívott hírnevüket.
Reggelire befalt egy Orklát 🙂
Azért a későbbi órákban persze a gumik is szerephez jutottak, hiszen ahogyan a nap kúszott feljebb az égen mi úgy mentünk lejjebb a vízben. Pontoon 21 Ratta, Savage Gear Cannibal Shad és egyéb válogatott ínycsiklandó finomságok kerültek a kapocsba, de a tiszta víz-napfény kombó ismét kihívássá tette az aznapi pergetést.
A csajos szín meghozta a halat Péternek.
Három-négy ilyen vadászott egy bandában a felszínen szedegető kishalakra
Bár sikerült még elcsábítani éhes ragadozókat a nap még hátralevő részében, de hatás nem volt meggyőző.
A közös peca viszont annál is inkább öröm volt, mert Tibi barátunknak egyre sűrűbb volt az igazolt távolmaradása. A hiányzások oka igen örömteli dolog volt, hiszen új kis horgászt vártak a családba, aki időközben szerencsésen meg is érkezett. 🙂
A hajnali párák még lent, a hold még fent, az ilyen reggelekért megéri felkelni
November viszont már nem viccelt. Ekkor már bizony akadt olyan reggel, amikor roppant a deres fű a talpunk alatt és a mezőgazdasági tornacipőben pár órai peca után erősen reklamáltak a lábujjaink. Így az szinte egyértelmű volt számunkra, hogy a halakat már nem a sekély szakaszok szélvizében keressük, hanem a mélyebb részeken a mederben. Persze a hőmérsékleten kívül a táplálékhalak mozgása is meghatározó, úgyhogy nem vettünk mérget a dologra, de közös megegyezéssel az esélyesebbnek gondolt mély részeket kezdtük dobálni.
Igaz a reggeli lassúbb, mélyebb szakaszon ugyan volt jelenkező, de a hely a hozzá fűzött nagy reményeket egyelőre nem váltotta be.
Lehet, hogy még nem mozdultak ki? Vagy az is lehet, hogy csak a napszakkal van gond? Akkor viszont a búvóhelyeiken kell megkeresnünk őket. És következett a szokásos ágas, bokros, bujkálós, nádasos, félgázolós peca, ami meg is hozta az eredményt.
A víz hideg volt, de megérte gázolni, mert volt mozgás a nád között
Ezeken a helyeken a víz sekélyebb és gyorsabb volt, ezért az addigi nagyobb csalikat vékonyabb testű gumira cseréltük. Amikor titkon sügéreket is várunk, de nem szeretnénk nagyon elaprózni a csalit, akkor a jól bevált Daiwa Duckfin 13 centis változatát használjuk. A nyújtott, hengeres test és a vékony, lágy, mozgékony farok szinte mindig eléri célját.
A csuka színű gumival sikerült is egy szép halat kicsalnom az ágak alól.
Itt lakott a langóban az ágak sűrűjében
Kicsit lejjebb haladva több kisebb fajtársa is vonzónak találta ugyan ezt a színt. Számomra meglepő módon, a sekély részen több csuka is vadászott, pedig a víz már eléggé lehült.
Érdemes figyelni hová lép az ember, mert a víz néhol megpróbát beszökni a csizma szárán
Nem tudom ki hogy van ezzel, de szerintem ez a méret a legharcosabb fajta
Közben a folyópart elkápráztatott minket csodás őszi színeivel.
Délben újra egy mélyebb szakasz következett, itt ismét felkerültek a nagyobb csalik. A csukák számára szerintem az egyik legingerlőbb színnel próbálkoztam Savage Gear Herring Shad LSB-vel.
Már pedig a csuka szereti a herringet 🙂
Ez a gumi a megjelenése óta állandó bentlakója a csalis dobozomnak. Nem hiába, hiszen még eddig szinte egyszer sem hagyott cserben. Amint láthatjuk most sem.
Ez a csuka igazi modellalkat volt, nem nagyon volt elhízva
Amilyen eredményes volt November, olyan zűrzavaros a December. Teljesen kiszámíthatatlan időjárás következett. A hónap első heteiben szeles, aztán havas, majd ezt követően erősen esős. A néha 60-70 km/h szél teljesen ellehetetlenített minden típusú pecát a hónap elején, majd az ezt követő hétvégén havazás tette járhatatlanná a környéket egy hétvégére.
December 10, megkaptuk az első havat
Aztán sem volt szerencsénk az időjárással, hiszen megjött a várva várt csapadék, de nem is kevés. Volt már víz amennyit csak akartunk, sajnos még sokkal több is mint amennyit szerettünk volna. Kavargott, burványlott a sárga, sáros víz, mert a folyóink vízszintje a szokásos duplájára, de néhol három-négyszeresére is felduzzadt.
Szinte rá sem ismertünk az egyébként szelíden csordogáló kis folyócskára
Azért persze nem hagyott nyugodni minket a vérünk a karácsonyi időszakban sem. Dacolva az elemekkel kimentünk és jól megdobáltunk pár sáros vizet. (persze eredménytelenül!)
Egyszer még a kaszás is eljött, de mi eliszkoltunk előle 😉
Mivel viszont sok mindennel lehet dacolni, de az időjárással nem érdemes, ezért aztán a lehető legjobb megoldást próbáltuk választani. Megtartottuk az év végi csapatépítő tréninget. 🙂
A barátokkal mindig jól esik egy pint. EGÉSZSÉGETEKRE!
Végezetül mit is mondhatnék? Ahogy szoktuk mondani „majd jövő héten jobb lesz”
És, hogy mi?
MINDEN!
Szuper 2018-as évet kívánunk, görbüljön minél többet mindenkinek!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
