2018 Január 1-március 11, pergető horgászat
Kezdünk lassan mi is olyanná válni, mint az élet ami körbevesz minket. Egyik eseményből ki a másikba be. Soha nem lehet „holt szezon”, nonstop lenni kell itt valaminek, de legalább is „legyen neve a gyereknek”. Folyton évet zárunk vagy nyitunk, szezont kezdünk, vagy éppen befejezünk. Csuka szezont, domolykó szezont, úszató vagy pergető szezont, gumis szezont, vagy felszíni wobbleres szezont stb. stb. Bevallom, nem éppen szeretem én ezt, de mit tegyek, ha ez van. Lehet, kicsit unalmasan hangzana, pedig legszívesebben csak simán azt mondanám, hogy horgászunk egész éven át és kész. Amúgy is számomra csak egy igazán kedves szezon létezik, a verőfényes és meleg nyár a buja növényzetével, az ezeregy virágával, langyos és harmatos, illatos hajnalaival. Na de ez még igencsak várat magára, hiszen csak most kezdődött a tavasz, ami még valójában bőven a tél, az is a hidegebb fajtából. Azért valahogy mégis csak eljött megint a Március 15, még ha hidegen, szelesen és havasan is. A folyókra lakat került és a számunkra legkedvesebb helyek most három hónapos tavaszi szabadságra mentek. Nem baj, türelmesnek kell lennünk, hiszen hosszú távon ez a várakozás mindenképpen megtérül majd.
Az év első napján adtunk esélyt a halaknak is és a jókedvnek is
Miért is?
Egyrészt a halaknak is kijár a pihenés a nyugodt és békés szaporodáshoz, másrészt ezeknél a gyors folyású, de sekély folyóknál óriási szerepet játszik a nyári hónapokban a part menti növényzet. Most serken a nádfal és parti szegélynövényzet, aminek takarásában fognak közlekedni oly szeretett domolykóink, márnáink, ott les majd a csuka és ott pihennek meg hamarosan egyéb kedvenceink is. Ha ezt most kitaposnánk, nem valószínű, hogy a 25-50 centis vízmélységű folyók meg tudnák tartani csodás halaikat hosszú távon. Szóval bárhonnan is közelítjük így van ez rendjén, és most kicsit a folyómentes hónapok következnek. Azért persze pihenni most sem fogunk, jöhetnek a tavak és csatornák, amiket nemigen látogattunk pont egy éve. Van pár tervünk új cuccokkal és módszerekkel kapcsolatban is. Na de ezek csak tervek. Előtte még adósok vagyunk egy-két év elei beszámolóval, egy úsztatóval és egy pergető horgászat -al, amiből jöjjön hát most itt az utóbbi.
A Savage Gear 2018-as új színeinek egyike
Január, Február itt a nyár…vagy mégsem?!
Ahogy szoktam mondogatni, az igazi profi nem csak az, aki bármilyen körülmények között tud halat fogni, hanem az is, aki kinéz az ablakon, vagy megnézi a vízállásjelentést és azt mondja: „ma nem megyünk sehová”. Azért mi horgászok azt mindannyian tudjuk, hogy egyáltalán nem megy ez ilyen könnyen. Így jártunk ezzel mi is év első napján, amit nagyon nem szerettünk volna kihagyni, pedig forgatókönyv szerint ki kellett volna. Volt ott minden, ami (nem) kell. Jeges eső, szél, áradás, elakadás és autótolás. Nem pont ideális évkezdésnek, na de legyünk pozitívak, így legalább letudtunk egyet az évben szokásos néhány betliből. 😉 Széltől megtépve, jeges esőtől megverve, elázva beültünk egy sörre a helyi kocsmába és elégedetten nyugtáztuk, hogy az év első napját sikerült pecával tölteni, a halas élményt meg majd bepótoljuk legközelebb, mondogattuk.
Ezek a napfelketék azok amiért érdemes felkelni
A következő alkalommal mikor pergetésre került a sor, már keményen felfegyverkeztem, minden jóra elszánva magam. A 8-10 centis gumikat otthon is hagytam és a 15+os darabokat tettem a dobozomba, azok közül is volt 1-2 sokat bizonyított kedvenc színem, amitől a halat reméltem. Az idő megenyhült kicsit, 10 fok fölé ment végre a hőmérséklet. Az ég felhős, a víz enyhén opálos, a szél pedig nyugati, tehát minden ideálisnak mondható, hogy fogjunk pár jó halat. Ahogy az öreg angol pecások mondják :
Ahogy a népi okosság tartja errefelé
És a mondás ismét beigazolódni látszott, miszerint:
Ha nyugati a szél a hal enni nem fél. Ha viszont keleti, a csalit messze kerüli.
Az év második pergetése már szerencsére más hangulatban telt mint az első. A kellemes enyhe idő és a nyugati szél már kora reggel bizalommal töltött el minket. A borús ég is nekünk dolgozik ma, bár tudtuk, ha tovább erősödik a szél, akkor szétsöpri a felhőket, ami nem biztos, hogy kedvünkre lesz. Az, hogy a napba vetett bizalmunk nem volt alaptalan, hamar kiderült. Már az első pár dobás után volt reményteljes ütésem és sejthető volt, hogy ezt hamarosan hal is fogja követni. Kis idő múlva Geri mellet dobáltam, mikor gumiján jókorát rántott egy csuka. Azt mondja, „ez hal volt” és kezd szedelőzködni. Mondom neki „hé, hé, dobd meg újra”. Azt mondja „nem, ő odébb áll”. Oké akkor megdobom én. Bumm, ott is jön a nap első csukája. A tizenhatos Fluoro Yellow SG Herring megint csábítónak bizonyult és meg is hozta 2018 első csukáját.
2018 első pergetett hala a kézben
Kis idő múlva már Péternek is hala volt. Megyek is megcsodálom, lefotózom.
Fárasztás közben…
Péter csukája szép, egészségesés, jó kondiban lévő hal
Szerencsére Geri sem tétlenkedik, felrakott ő is egy nagyobb gumit, lecserélte a nyolcas egy tizenhatosra. Hamarosan fog is egy aranyos kis csukát. Na, nem azt a ronda nagyot, hanem azt a kis csinos formát. Igazán rendes srác Ő, nem hagyja szégyenben a tanárját, nem fog nagyobbat nála. 😃
Bizony, pont így kell örülni a jövő leendő nagy ragadozójának
Sajnos ezután egy lemaradt hal következett. Sebaj, van ilyen, fárasztás közben lefordult. Nem akadt rendesen, vagy ki tudja mi lehetett.
Nagyon ígéretes, a többieknek is van megint kapása, újabb hal viszont egyelőre nincs. Kis idő múlva megint kettőfél körüli csuka ficánkol a horgomon. SZUPER! Nem, mégsem az. Mikor közelharcra kerül a dolog a hal lelép. NO…most kell menni kajaszünetet tartani idegeskedés helyett. Kell egy kis kalória, energia, meg pici pihenés is.
Evés után ketten folytatjuk Gerivel, Péter leült úsztatni.
A feltámadt szél pillanatok alatt tisztára seperte az eget
Bár a szél fetámadt, de mi futunk még egy kört
Szó nélkül széthúzódunk kicsit. Ez rendben is van így, hiszen minden közös horgásznapnak van ilyen magányos fejszellőztetés része. Jó ez, kell ez. Azért nagyon messze nem megyünk egymástó, hiszen látom közben, hogy a spori gumija leakad a túlparton, csalit szabadít, miegymás. Közben, ahogy melegszik az idő úgy erősödik a szél is, már lassan átcsap, a nem tetszik kategóriába. Remélem azért ennél erősebb nem lesz, mert akkor már olyan hasat fúj a zsinórba, hogy ellehetetleníti a pecát. Óvatosan, lassan vontatok a mederfenéken sodrással szemben. Próbálom megdobni a túlpartot sokkal lejjebb, hogy minél hosszabban tudjam bevontatni a gumit. A spiccet letolom szinte a vízig, a szél mind kevésbé szóljon bele a dolgomba. ELAKADTAM? Vagyis szerencsére nem. Halam van, de nem is kicsi, ahogy érzem. A tipikus nagycsukás kapás, amikor csak megfogja, és nem indul el vele csak áll kicsit. Aztán lomha indulás, majd mikor megsejt valamit, beleiramodik. A fékem csukázáskor mindig keményre van állítva, de nem ennek a halnak. Kétszer-háromszor is megindul így, de semmi egyéb. Ilyenkor mindig a meglódult fantáziájú kezdők sztorijai jutnak eszembe a bottördelő, kiugráló, akrobata nagy krokikról, aki úgy küzdenek, hogy még a parton legelésző birkanyáj is egy kupacra szalad rémületében. Bevallom én még három kiló feletti csukát sosem láttam kiugrani a vízből, persze lehet mások mást tapasztaltak. Nekem a 1,5-2,5Kg közötti halak, mutatták be eddig a legbravúrosabb dolgokat, vagy a még kisebbek. A nagyok mit ez is itt, csak úsznak, mint egy rönk, vagy megcsóválják fejüket , de azt sem vadul. Szerintem nem is realizálják az elején, hogy meg lettek csípve. Kezdem magam felé húzni, fáradjon már picit. Erről is megoszlanak a vélemények ugye. Meddig fárasszuk a halat? Hát én nem vagyok híve a hobbiból agyonfárasztásnak, meg a „had menjen még egy kört, lássam milyen szépen hajlik a botom, meg fú de ász az orsóm is”, de hát ahány ház annyi szokás, csinálja csak ki hogy szereti, amíg a hal nem látja kárát.
A fényviszonyok változásával érdemes szinkronba hozni a gumik szinét is
Akkorára, megjön a kolléga is széles mosollyal az arcán. Segít szákolni, mérni, fotózni. Jól jön a asszisztencia, hiszen méter körülinek saccolom és jó húsban is van. Kivesszük a partra, szokás szerint kezem-lábam remeg az izgalomtól, örömtől, ki tudja mitől.
Hogy az idei eddigi legnagyobb, az biztos 🤩
BIG momma megy haza
Igazán jó ez évkezdésnek, de egyben ez a csuka a tavaszi szezon legnagyobbja is lesz, mint később kiderül.
Ezt a napot Geri halával zárul, aki ismét formás kis jószágot segített partra.
Ezután a telihold teljesen összekuszálta az időjárást. A kellemes enyhe idő kezdett mind szelesebbre és hidegebbre fordulni. Ilyenkor érdemes elővenni a helyismeretünket és olyan szakaszokat választani, ami vagy szélvédett, vagy széliránynak megfelelő. Ez sikerült is, így ismét újabb pár szép halakat tudtunk zsákmányolni.
Korai kezdés a még szélcsendes sima vízen. Lassan kel a nap, de még a holdban is gyönyörködhetünk egy jó darabig
Kétségtelen, hogy látványnak lenyűgöző, de hogy nekünk horgászonak mit hoz, az mindig kérdéses
Ezen a napon mindenképpen Tibi sügere volt a fő szám. Sikerül fognia egy 45+ost nem kis örömünkre, hiszen régen nem került terítékre hasonló méretű szép sügér. Bíztunk benne, hogy az ezt követő pergetéseken sikerül nekünk is fogni hasonlót, mit az azt megelőző években többször is.
Tibi csodálatos sügere aznap színeivel és méretével is elbűvölt minket(is)
Nem, maradtak el a szokásos szép csukák sem, bár bevallom kicsit nagyobbakra is számítottunk. Én személy szerint két bottal is dobáltam felváltva, egyel sügérre és egyel csukára hangolva jókora gumival.
A szembeszél egészséges színüre fújta az arcunkat, de senki nem panaszkodott, Pétenek aznap ez volt az ötödik csukesza 😃
Nekem aznap ő volt a nap hala
A parton az árulkodó jelek arra utaltak, hogy ezelőtt pár nappal még legalánn e-Az apadó víz re
Elfújta a szél…
Az ez követő pergetéseken emeltünk a gumik méretén, de az északira fordult erős szél borsot tört az orrunk alá rendre. Azért nem hagytuk magunkat, bár ezen a napon már megbolondult az időjárás.
Aznap az északi elfújta a nagyokat
A 19-es csukaszinű gumi, amit csak ajánlani tudok a tavaszi időszakban
Véleményünk szerint a vidraprobléma is kezd rémisztő méreteket ölteni, de ezt majd egy másik írásban feszegetjük inkább
A távolban a már hófelhők is gyülekeztek, hazafelé pedig öt kilóméterenként váltottá egymást az eső, a havas eső, a jégeső és a hó, ami mellé erős északi szél párosult szinte végig.
Szóval ezért nem ettek, ezt érezték, mondtuk egymásnak!
De ekkor mi már a szezonzáró pergetésre készültünk, aminek a színhelyét az áradások miatt igencsak meg kellett gondolni és így csak egy vasárnap délutáni pár órás baráti búcsúpecára sikerült a dolog.
Az utolsó napra ipari vidék jutott. Nem baj, meg van mindennek a szépsége
Azért nem panaszkodhatunk mert igaz, hogy a táj holdbéli volt ezen a napon ,de egy szép hal még az utolsó félórában is megtisztelt minket.
Igáz már sötétedett, de nem adtuk fel, meg is lett az eredménye. Én ezzel a halal zártam a folyóvízi szezont
Ahogy írtam már korábbi írásaimban, most már meg kell osztanunk az időnket, hiszen úsztatni is nagyon szeretünk, a nádbotos vintage weekend-ekről nem is szólva. (hamarosan jövök azzal az írással is) Így ugye tíz hétvégének a fele és még abból is kimarad egy-egy a viszontagságos időjárás miatt.. szóval lassan meg is lennénk, mert az idő meg ugye repül és már bizony március közepét írtunk.
Gondolatban a pergető botokat a szegre akasztjuk és legközelebbi alkalommal a domolykók és márnák után vetjük magunkat, méghozzá nem mással… mint az úsztatóbotjainkkal!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
