Handmade csalik és Magyar barátok hétvégéje
Most nagyon igyekeztem érthető és sokat sejtető címet adni, hogy ne érjen az a vád mint időnkét, mondván „na ezt már megint csak te érted haver”. Szóval ebben az írásba az oly sokak és számunkra is kedves, okos és ravasz hal, a fejes domolykó horgászata lesz górcső alatt, de azért helyet kap egy-két más érdekesség is, ami a hétvégi baráti pecán történt. De bármilyen rövid és tömör is szeretnék lenni, azért ne siessünk ennyire.
Előzmények
Hetek óta már a folyóvízi pecákra készülgetünk mind mentálisan, mind fizikálisan. Ahogy fogytak a napok, egyre izgatottabban vártuk az a szombat reggelt. Tervezgettük, hogyan is lesz, gondolatban már dobtunk is párat, nem is keveset. Beszereztünk pár új wobblert is, persze csak a rend kedvéért, nem mintha nem lennének dobozaink roskadásig tele jobbnál jobb csalikkal, de pontosan tudjuk, hogyan is megy ez. Új szezon, új esély és rajtunk ugyan a siker ne múljon.
Az új szerzemények a SteveO’ istálló versenyzői bevetésre készen állnak
Megcsörrent a telefon
Ahogy teltek a napok egy kis változás történt a felállásban. Egyik nap reggelén megcsörrent a telefonom. A vonal végén az egyik régi jó barátom Robi. Azt mondja, kijönnének hozzám pecázni egy hétvégére Feca barátjával, ha belefér a dolog, meglepné vele picit. Azt érdemes tudni, hogy mindketten békéshalakra horgásznak főként. Robival azért már többször pergettünk a Tiszán, Túron és egyéb helyeken, de Fecó még szinte csak elméleti pergető. Azért írom, hogy szinte, mert egy ideje heti, néha napi rendszerességgel tesz fel a pergetéssel kapcsolatos kérdéseket nekem, lassan egy éve megy az elméleti oktatás levelező szakon. Pergető botot már vett és otthon próbálkozott is párszor. Tényleg itt lenne már az ideje egy kis gyakorlati kurzusnak is, és nekem is jó lesz átismételni a leckét hangosan újra. Ez jó alkalom lesz, gondoltam.
– Rendben Robi, gyertek. De mikor is jönnétek?
– Tizenhat-tizenhét-tizennyolc.
(Itt kicsit beremegett a térdem, hiszen ezt a hétvégét nagyon, de nagyon vártam, de egy pillanatot sem hezitáltam. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire fontos számomra a peca, de annál már csak egy fontosabb van, a BARÁTSÁG.)
– De Robi, az a SZENT hétvége, akkor indul a szezon.
– Az nem baj, hiszen pecázni mennénk.
– Oké Robi, de akkor tudnotok kell, hogy azon a hétvégén kőkemény parasztbunyó lesz. Peca orrvérzésig, a nyakig érő csalánban, gazban, olyan áthatolhatatlan helyeken ahol az elmúlt hónapokban nem járt ember. Igazi dzsungelpeca.
– Nem gond, szuper lesz.
– OK!
Vendégvárás
Kicsit persze izgultam, mint mindig, mert a vendéglátás nem tréfadolog, azt jól csinálni nem kis feladat. Persze guide-oltam már párszor (csakis a jó barátaimat kizárólag!) és eddig még sosem vallottam szégyent, de ugye embernek lenni is azért nehéz, mert minden reggel újra kezdődik. Megoldom! Botok, orsók csalik, helyek… kezdtem rendezni a gondolataimat, majd pár nappal az érkezésük előtt összeállítottam öt kombót, hármat használatra és kettőt tartalékba. Mivel domizásra készültünk ezért a jól bevált 3-18g tartományt tartottam ideálisnak. Berkley Pulse, Mitchell Mag Pro Lite Evo, Savage Gear Finezze . Csalik hadseregét rángattam elő a ház minden zugából, előkerültek az oly méltatlanul elfeledett szuperjó csalik. Jó is lenne, ha volna idő horgászni mindegyikkel legalább egyszer. Na, egyszer majd…
Közben megjött a nagy tarka madár, meghozta a várva várt barátaimat
Összeállt a vendégmotyó, eljött a nap, leszállt a repülő is, jöhet a peca!
2018, a magyar wobblerek éve
Egy ideje sikeresen használjuk az otthoni gyártók kézzel készített wobblereit, például már harmadik éve a GPepp-et, Gombár Péter fahalait ezért elhatároztam, hogy az idei évet a handmade csaliknak szentelem.
A jól bevált GPepp hadsereg válogatott deszantosai idén is elkísérnek a bevetésekre. Ők már azért részt vettek pár éles bevetésen, nem kis sikerrel
Molnár Patrik (vagy ismertebb nevén Bogaras Patrik) meglepett minket pár gyönyörű bogárral, Horváth Feri is készített nekem az idén néhány nagyon ígéretes és szép csalit, de időközben beszereztem két DT Cicket-et Mirjan Todorovictól, egy marék Killure-t, és a sors úgy hozta(meg a repülőn a barátok) hogy két darab Urbányi Feri által készített wobbler is a birtokomba került, ez utóbbit a két barátomtól kaptam az érkezésük alkalmából. Később még bővül a sor, hiszen lapul a dobozban Norizi, Blázy, Mata, Chervy is de ezekről majd máskor.
Molnár „B.” Patrik remekbe szabott művészi alkotásai
Ejtsünk pár szót a botról, zsinórról és előkéről
Sokat a botról nem regélek, mert azt tavaly már teszteltem. Ahogy már fentebb írtam, én egy 4-18g dobósúlyú Savage Gear Finezze-t használok az idén is. Ez egy feszes, erős, de rugalmas bot, én nagyon szeretem. Volt, aki kicsit erősnek ítélte a domizáshoz, de aki próbált már kettőfeles megvadult domolykót rohanó vízben kifárasztani, az pontosan tudja, hogy kicsit sem túlzás ez a bot. Fonottból is erőset, minimum 0.8-at tettem fel, ez megint csak soknak tűnhet, de ugyancsak azt mondom, hogy mikor a bitang fúrja a fejét a bele a gazba, akkor nem árt az erőtartalék. Arról nem is beszélve, megeshet az is, hogy a túlparti szederindán akad a wobbler, mivel gyakran a szemközti „feketevíz” sávot kell dobálni, ha fogni szeretnénk. Nagyon rosszul tud ám esni, ha bent marad egy hosszú hetekig várt kézzel készült egyedi darab.
Csalimentés magyar módra
Nem adom, NEM azért vártam rá annyit
Bizton állíthatom, hogy nem csak a halat sikerélmény kifogni
Egyededül a dobótávolságot befolyásolhatja a kicsit vastagabb fonott, pontosabban befolyásolhatná, ha a pirinyó kis wobikkal pecáznánk, vagy ha GPepp, M.Partik vagy SeveO nem profi kis pisztolygolyókat készítene nekünk, de ne ugorjunk ennyire előre, mert először az előke jön.
Sokszor mondják, hogy a drótelőke, ha vékony is, de zavarj a halat, és a domi így nem fogja levenni a csalit. Vagy, hogy butítja a csali mozgását. Na, ez sem nagyon igaz szerintem, mert a NAGY DOMIT nem nagyon érdekli az előke, a csali mozgását meg csak akkor befolyásolja, ha egy-három centis kis könnyű mütyürökkel horgászunk, de ezt ugye NEM TESSZÜK.
Szóval feszes bot, erős fonott és vékony, de erős (11lb) drótelőke, hiszen csukák is mindig vannak jelen a pályán nekünk és sem a halaknak nem szeretnénk kellemetlenséget, sem pedig magunknak.
Méretek
Bevallom, van egy rakás pici wobblerem a dobozomban még a múltból,(Salmo Tiny és társai, meg ki tudja hány kis bogaracskám) de ezeket nemigen teszem már kapocsba. Pontosabban bogarászni tökéletesek, ha nincs nagy domi a pályán, ha viszont van, akkor csak az 5cm+ jöhet számításba.
Rettenetesen meglep, mikor a partom sétálva valakivel találkozok, ránéz a csalimra, és mosolyogva azt mondja „te ezzel akarsz domolykót fogni?” de erre nem tudok mást mondani, csak azt, hogy „Ezzel… de nem csak akarok, fogok is”. Az idei tavi csukaszezonom, vagy az elmúlt domis szezonok, vagy a sügeres tapasztalatok is mutatják, hogy:
Ne féljünk a nagy csaliktól!
A srácok ajándéka igazán telitalálat volt. Szép is, jó is, fogós is, minden IS
A domolykó úgy pukkantja le az 5-6, de még a 8 centis wobblert is, hogy öröm nézni. 😃
A méret több szempontból is fontos. Az egyik, hogy gyakran a domipeca legfontosabb eleme a távolság és a pontos dobás. Tíz méteres távból még illik biztonsággal megdobni egy tenyérnyi helyet.
Ahogy mondtam a hétvégén Robinak és Fecó barátomnak is:
Ha nem tudsz oda dobni ahová kell, akkor mindegy ha otthon maradsz.
Ehhez viszont jó súlyú, tehát jól dobható csalira van szükségünk. Én kértem a készítőket, hogy öt gramm alatt NE legyen egyik wobbler sem. Ezekkel lehet pontosan és biztosan megdobni a „tuti helyeket.” Hiszen a halak napközben a parti szegélynövényzet alatt rejtőznek és nem szívesen bújnak elő a biztonságot adó takarásból a bizonytalan falat reményében. Ilyenkor dobáljuk a szemközti parti sávot, a „feketevizet” ahogy mi nevezzük. Ott lehetőség szerint a wobblert pár métert úsztatjuk a parttal párhuzamosan, de gondosan ügyeljünk feltartott botra, hogy a víz a zsinórunkba NE kapjon bele. Bele-bele rezdítünk, megpöccintjük, mintha csak döglődő bogár, vagy egyéb csábító falat lenne.
Mozgás és merülés, távolság
Sokan kérdezték már tőlem, hogy melyik három csalit vinném magammal, ha csak annyit lehetne. (teszem hozzá ötnél nem is nagyon kell több).
A legendás hétésfeles Savage lárva, vagy ahogy a barátaim nevezték, „a fíreg”
A legfontosabb a mozgás, a csali veretése és merülése, hogy minden irányba biztonsággal tudjunk dobálni, de szín sem elhanyagolható. Három felé a legcélszerűbb ezt osztani . Az első az, hogy legyen olyan felszíni csalink, aminek a háta túrja a víz felszínét, úgynevezett zero crank. Az csak előny ha nem veret túl, így nagyon jól meg tudjuk tartani a sodrásban és víz dolgoztatja. Ilyen volt srácoknak a hétvégén pl. a Fox Zinger és a Savage Lárva, vagy nekem a SteveO féle kis sárga tengeralattjáró, ami a szezon első halát adta.
Igaz Fox Zinger nem handmade csali, de méretbenn és mozgásban is tökéletesnek bizonyult. Árral szemben húzva verhetetlen a mozgása, adott domolykót és csukát is
Technika és rejtőzködés
Elengedjük a wobblert a sodrással 6-8 méterre, mikor a kiszemelt helyre ért, csak megállítjuk és megtartjuk. Gyakran van így kapás, most is volt így a hétvégi pecán. Ha pedig rövid idő után semmi, akkor elkezdjük a lassú behúzást, kis szüneteket tartva közben.
A második fajta fahal, ami eljön a víz felső 5-15 centis rétegében a növényzet felett és keresztben húzva veret tökéletesen. Ilyen a Molnár Patrik féle bogár, fogtam is vele pár domolykót és csukát a nyitás hétvégéjén.
Igyekeztem elkerülni vele a csukás helyeket nehogy baja essék, de arról igazán nem én tehettem, hogy a csuka a rohanó vízben állt és pisztrángnak képzelte magát
A harmadik csali, ami beeséskor csábító. Vannak lábaik, szárnyaik, csápjaik, ami folyamatos bevontatáskor nem annyira előny, mert akad mindenbe, szedi a gazt, de mikor bepottyan akkor nagyon jól teszi a dolgát. Ez a csali kimondottan a némán lopakodó, láb elé ejtő technikával alkalmazható jól. Ilyennek bizonyult a DM Cricket, amivel szerencsésen elcsábítottam a hétvége nekem legtestesebb domolykóját.
Mi lehetne csábítóbb falat egy domolykónak, mint egy ízletes vízre hulló fekete tücsök
Nagyon fontos a rejtőzködés! A domolykó nagyon szemfüles és okos hal, azonnal gyanút fog és odébb áll, vagy ha nem, akkor is beszünteti a táplálkozást. Éppen a minap kérdezte Vince Balázs, hogy miért van az, hogy leköveti a csalit egy darabig és aztán odébb áll a hal, nem kapja el a wobblert. Ezeknek az esteteknek a többségében a hal meglátja a horgászt, megsejti a veszélyt és visszafordul. Ne becsüljük alá a ragadozókat, hiszen ők nem tudják, hogy az akció végén szabadon távozhatnak, ők az életükre vigyáznak mikor óvatosak. Amikor megpillantottuk a halat már nagy eséllyel ő is meglátott minket és ekkor már bizony vesztettünk. Nekem is volt ilyen visszaforduló halam és aztán már nem lehetett kapásra ingerelni, bármilyen csalit is dobtam neki. Ahogy szoktam mondani:
a domolykóhorgászat az egyesélyes peca.
FIGELJÜNK, LOPAKODJUNK, REJTŐZKÖDJÜNK!
A falánkság ára
Ha szerencsénk van, több domolykót is találunk egy bandában, és ha egy kicsi nem csípi el egy a nagyobb tesók elől a falatot. Ha csak kevésbé vagyunk szerencsések, akkor egy nagy domi van ott ahová dobtunk, az jól megnézi magának a falatot nyugodtan, komótosan és letet nem veszi le a csalinkat, ha viszont több bandázik egy helyen, akkor óvatlanul, szinte egymás ellen és egymástól eszik el a falatot. Ilyenkor szinte a kapzsiságuk áldozatai lesznek és horogra akadnak.
Számba vettünk tehát pár fontos és elengedhetetlen dolgot, most jöjjenek a hétvégi események, ahol azért sok minden megtörtént ezek közül. Ez persze nem csupán a véletlen műve, hiszen próbáltam minél több fontos dolgot megmutatni. Igyekeztem minél több “standard” helyzetet kialakítani a srácoknak, főleg a druszámnak, hátha fel tudjuk tenni a pontot az I-re, hátha meg tudom végzetesen fertőzni a kisfolyós domipecával. “Na, ma beoltom, bele fecskendezem a végzetes szérumot”, gondoltam magamban. Miért is? Ahogy Gaben mondta az Üvegtigrisben, “Ez küldetésem nekem.” 😃
A srácok pénteken érkeztek a késő esti géppel, így a „welcome drink” elfogyasztására már csak jelképesen volt lehetőség, kiváltképpen nekem, aki pár óra múlva már a volán mögött fog ülni, de azért javasoltam nekik is finoman, hogy ne virgonckodjanak nagyon, mert az a négy óra alvás nemigen lesz sok, ellenszemben a 8-10 kilométeres gyaloglással, ami vár ránk másnap. Akkor még nem is sejtettem, hogy a négy óra alvásból csak egy lesz, (ha lehet, Ti NE csináljatok ilyet!) mert rég nem látott barátokkal nyári éjszakákon, gyorson repül ám az idő a kerti asztal mellett sztorizgatva.
Kínos az ébredés ilyenkor, de nem is csak a mai kevés alvás miatt. Sajnos úgy hozta sors, hogy már napok óta csak három órákat sikerült aludnom. Van ez így gyakran mostanában…Sebaj, kipihenem majd a parton, gondoltam.
Érkezés és a kezdés
Sajnos korán az sosem eléggé korán. Nálunk ilyenkor nyáron nagyon hamar pirkad és hiába a félhármas kelés, már teljesen világosban kezdtünk. Nem nagy baj, hiszen borús volt a reggel és így a fák alatt még azért csak derengő félhomály volt. Felszerelünk, koccintunk és irány a várva várt mennyországba, pontosabban remélhetőleg az lesz, gondoltuk.
Egy elmaradhatatlan reggeli csoportkép emlékül a jövő nemzedéknek és indulhat a világra szóló maratoni pergetőhétvége
Ahogy ígértem Horváth Ferinek, az ő faragványával kezdem a szezont, így csatasorba is állítottam a kis sárgafoltos Yellow Submarine-t. Rengeteg régi és új üdvöske várt a sorára a dobozomban aznap, nagy volt a tülekedés. Mikor kinyitottam a dobozt szinte könyökkel, verték egymást félre, kiabáltak és kiugráltak, hogy engem-engem. ENGEM TEGYÉL FEL!
És máris a kapocsban a százegy kiskutya egyike, csak halban és sárgában
Gyakran éri az a vád a horgászt „persze, hogy azzal fogtál, hisz az volt fent”. Ennek a kiküszöbölésére azt a módszert választottam, hogy a nap első felében mindegyik wobblerrel dobtam a csali karakterének megfelelő folyószakaszon kb ugyan annyit. A túravezetés, csaliteszt és a szezonkezdés együtt már túl sok volt, az igazi az lesz, ha minden csalival végigdobálok majd egy napot. Mind ezeket leszámítva sem kellett csalódnom a magyar mesterek munkájában.
Kiváló víz fogadott minket és parti növényzet is kellően elbúrjánzott ahoz, hogy elrejtse a horgászt a ravaszdi domik szeme elől
Négyen vagyunk, ez nem kevés, pedig a domolykó cserkelése az sajnos nem társasjáték. Csukázni, sügerezni még csak-csak lehet egymás mellett állva, beszélgetve, de domizni már nem. Két csapatra bomlunk tehát, egy vezető és egy vendég. Ti jobbra, mi balra, hogy ne zavarjuk egymást. Fecó Péterrel tart, Robi pedig velem. Macskaléptekkel osonunk és suttogunk, talán már ez is több a kelleténél. Lehet már tudják is, hogy itt vagyunk.
NA LÁSSUK A MEDVÉT!
Dobunk párat a túlparti szélekbe, szemeinket némán járatjuk ide-oda, keressük a víz jeleit, hátha kegyesen mutat nekünk valamit. Fürkésszük, mint egy női arcot, mikor ad egy titkos jelet, vagy akaratán kívül mikor árulja el végre magát. Koncentrálunk. Pár perc után érzékeink lassan átálltak az utazás százféle zajából a természet hangjaira. Madárfütty, az ágak és levelek suttogása, loccsanás. Csalijaink tottyanása, mikor a vízre hullanak. Meggyőződésem, hogy nem mindegy milyen hanggal csobban a wobbler a vízbe. Ej, ha egyszer leülhetnék egy estére sörözni a domikkal, a hatodik sör után tutira kifecsegnék, melyik csali hangjára gerjednek be igazán. Na de vissza a való világba. Szokásom szerint szeretem megúsztatni a csalit valami semleges helyen, derüljön ki még ott, ha valami nem frankó, ne az álompályát verjük össze az esetleg ebadta semmirekellő jószággal. Mondjuk itt ilyen lehetőség nem állt fent, de azét nem árt bemelegíteni akkor sem. Felmérni a víz színét, mélységét, a bemérni sodrást és egyebeket, és ha valami nem stimmel még idejében javítani. Sosem a parton lomolni, zipzárakkal vinnyogni, csalis dobozzal zajolni, vagy feleslegesen mozogni. A parton már csak és csakis dobni.
Robi barátom cserkel. Pár lépéssel viszább aparttól megáll és onnan dob
Adok pár jó tanácsot Robinak és magára hagyom a bozótban. Megcélzom a következő alkalmas helyet egy görbülettel feljebb. A fák összehajlanak a folyó felett, a legjobb ami csak lehet. Igaz még nincs hat óra, de már vagy másfél órája világos van. Ilyen a nyár. Amikor csúcson jár, már hajnal három után pitymallik, este viszont még féltizenegyig látjuk a csalit.
Dobok egyet az esélyes helyen, nem annyira oda megy ahová szerettem volna. Nem akarok azonnal megválni a kis üdvöskétől, mert érzem benne a halat. A NAGY halat! Dobok egy alsót és elengedem a sodrással pár métert. Ezrét is bomba a kis sárga, pontosan látom hol jár és ez fontos. Hét-nyolc méter már egészséges távolság, ha neszeltek is valamit és lejjebb húzódtak kicsit, már akkor is elérem őket. Nem láttam, hogy ott vannak, de sejtem! Sejtem, sőt tudom. A víz sebessége, mélysége, a kavicságy, a víz fölé nyújtózkodó fák ágai, amik gyökerei ugyan olyan szövevényesen be kell nyúljanak a vízbe. Nem vagyok hal, de ha az volnék, az biztos, hogy kedvem lenne nekem is elbújni egy ilyen kényelmes és biztonságos mederben. Az ilyen helyeket az Isten is a domolykónak teremtette. Szóval nem kérdés, itt lesznek!
Megállítom a wobblert, a felkapókar még véletlenül sem csattan. Kicsit megtartom, csak pár másodpercre, a botom le van szegve, így a kis ZéróZénó nem ugrik ki a vízből, érzem ahogy a víz dolgoztatja.
Megindítom és BAAAAAMMM! (olvastam valahol, ahogy Gaben mondaná😆) Sodrással szemben fel kell dolgoznom magamig, ez sosem kis munka, de a boldogságom ilyenkor határtalan. Itt vannak, megvannak, jól vannak és MEGVAAAAN!
Szákolj, zsákolj, szabadíts és egy jó fotót kanyaríts
Erre készültünk már hetek óta, gondolatban és szóban százszor elképzetük, elpróbátuk. Tíz perc sem telt el a parton és most itt van, a második dobásra meg lett!
A 2018-as folyóvízi szezon első domolykója és nemis csúnya. A csali HF…neeem nem házi feladat, hanem Horváth Feri faragványa. Jól és pontosan dobható és a riszálását egy hawaii táncoslány is megirigyelhetné. Igazi kis célszerszám
Éppen csak, hogy kifújtuk magunkat a nagy izgalomban, még gondolkodni sem nagyon volt időnk, már hallom a távolból a hangokat. Fecónak hala van, nem is akármilyen. Nem kicsi, vagy nagy, csúnya vagy szép, hanem gyönyörű, hiszen megfogta élete első pergetet csukáját!
Közben persze folyamatosan ment az játékos heccelés, hogy „milyen egy gizda csuxi ez. Majd mi mindjárt fogunk egy normálisat és odaadjuk neki egy fotóra ha kell”. Mert ugye ez is hozzá tartozik a leckéhez, jó horgásznak ezt is tudnia kell, hogyan oltsa le a sporttársat röviden, tömören, de ütősen, lehetőleg egy mondattal.
Azt gondolom az arca mindent elárul, de ha mégsem, akkor elmondhatom, keze-lába remegett
A csali szabadítása közben egy kis gyakorlati lecke a „hogyan NE közelítsünk a horgokhoz”, majd a „hogyan tartsuk a halat” eztután a „hogyan engedjük vissza a szákból”
Ez után beindultak a dolgok, de ha most mindent ilyen részletességgel leírnék, akkor már nem biztos, hogy sokan nem Jókai Aranyemberét választanák inkább mondván, annak hamarabb a végére érnek. Azért az érdekességet még is csak érdemelnek pár mondatot, de már csak címszavakba, képregény szerűen.
Ilyen például a parton a kezembe nyomott ajándék U.F. wobblek, amiről már említést tettem kicsit fentebb. Hosszasan nézegettem, forgattam, vizsgálgattam, majd vizsgáztattam is nem sokkal később. Mivel a mai peca könnyebb botokat igényelt mint ez a csali, így csak a „mindent a szemnek, semmit a halnak” elmélet mellet döntöttem. Kértem a srácokat induljunk el visszafelé, mert igaz nekik a csuka és sügér is jól jönne, de az ott is benne van a pakliban, a domi viszont itt nincs.
A víz meglassul és kiszélesedik, az ilyen részek inkább a csukás és sügeres szakaszok.
Közben új tulajdonomban gyönyörködtem. Ilyenkor mindig elmerengek azon, hogy miféle ügyes kezű csodalények ezek a faragóművészek. Az az egy nagy baj van az ilyen csalikkal, hogy szinte sajnálja eldobni az ember. Majd jön valami ordas nagy csuka és még szétrágja itt nekem. Vagy még rosszabb, egyenesen letépi. A bot is csak 4-18grammos a csali meg 30gramm, a víz is húz, a pikkelyek is olyan szépek csillognak rajta, másikon meg ez a beteg foltok…hmm. Meggyőztem magam, NEM TESZEM FEL! Közben eszembe jutnak gyermekkoromból a szekrény tetején sínylődő nemes szeszek, amiket tulajdonosaik illetlenül és méltatlanul oda száműztek a megkapás boldog pillanatai után pár perccel. Amik rendszeresen ott porosodnak, senyvednek ahelyett, hogy boldog közös pillanatokat szereznének az megajándékozottnak és ajándékozónak is. A folyamatos séta közben elérek egy szuper kis szakaszt. A folyó hirtelen kiszélesedik kis medencét alkotva. Túlsó oldalán csendes langó, afféle igazi ”halparkoró” ahol ki lehet venni a negyvenöt perces pihenőt, mint egy megfáradt söfőr. (ott meg ugye harapunk is valamit 😉) Innenső oldalán órási fa, tövénél vízbe hajló bokrokkal, mellette a beszakadt ágakon felgyűlt uszadéhalmaz fed el pár négyzetmétert. Mondjuk már ki, TÖKÉLETES CSUKÁS-SÜGERES FÉSZEK.
Az udvariasság, kíváncsiság és most ez a hely. Úgy döntöttem mégis csak dobok kettőt-hármat óvatosan, abból baj csak nem lehet… A sekély oldal a túlpartra esett, de a lábam előtt mély, két-három méteres gödröt kotort ki a víz. Ki sem mertem mondani hangosan, amit gondoltam nehogy elriasszam a dolgot, ahogy az öreg halásztól tanultam
Dobáspróba. Jól repül, de ha van egy kis fuvallat be kell kalkulálni hogy a szinte teljesen lapos féltenyérnyi wobbleren tolhat picit a szél. Egészen lassú húzásnál is szépen billegeti magát és a kristálytiszta vízben már jó messziről látni, ahogy meg-megvillan a nagy lapos élethű test.
Éppen csak nem taknyosan nyálkás, mint a dévér, azt hiszem erre szokták mondani, olyan élethű, hogy a hal leívik mellé
Na most írhatnám megint , hogy BAAAAMM, de nem teszem, mert ti megunnátok, Horváth Feri meg beperelne.🤣
Na, ugyan le nem ívott mellé semmi, de a mélyből azonnal ott termett egy jókora sügér és nyomban befalta. Odavert neki akkorát, hogy csak lestem, még a szám is tátva maradt. A dolog érdekessége, hogy a szakadt part tetején álltam, kb. három méterrel a víz szintje felett, így a csali teljesen a víz felszínén jött.
A sügérnek mindig nagyon örülök, még akkor is ha ilyen csúnya nagy
Egy pillanatig se gondolja senki, hogy egy ekkora szájnak akadály egy ilyen falat
Reggel fél nyolc és már két jó halon túl vagyok, soha rosszabb napot! Az gondolom megérdemeltem a reggelit.
Fecó Péterrel tarott és miközben szorgalmasan gyakorolta a dobásokat, Péter jó tanácsokkal látta el
Eközben Fecó állományfermérést végzett és fogott egy takaros kis csukát…
…és csinos kis sügereket is
Mivel SteveO és Urbányi Feri wobblerei kipipáva, jöhet Molnár Patrik és a DT Cricket
Ami ezután következett, az megint egy érdekes dolog volt és velem eddig még nem fordult elő. Eddig mindig azt hangoztattam, hogy:
A domolykó az nem csuka, azt nem fogsz a lábad alól.
Ez a jég is megtört ezen a napon. Szépen lopakodva betörtem magam egy bozótos spiccre, ahol a nyakig érő csalánban osonva egy nagy bedőlt tuskó mögötti szinte álló vízben, három nagytestű domolykó pihent az ágak alatt. Megpillantottam őket, de nem mozdultak. Arra gondoltam észre vehettek mikor lépkedtem befelé, ezért mozdulatlanul állongtam pár percig, amíg elalszik a gyanakvásuk. A bot spiccét kidugtam az ágak alatt már érkezéskor, hagy szokják a kicsit a dolgot. Gyakran láttunk hasonlót az öreg Chris Yates mestertől, aki gyakran még egy beöltöztetett madárijesztő alakot is odaállított a partra pár napra, hogy a halak szokják az emeberforma alakzatot. Ehhez persze több idő kell és akkor igazán hasznos, ha nincs takarás a parton, ami mögé elbújhatnánk. Na, itt ilyen gond nem volt, mert volt fű, fa, bokor, na meg csalán amennyit csak akartam. Négy-öt perc után kiakasztottam a csalétket, a keverőgyűrűnél visszahúztam kb. hatvan centi zsinórt és a tücsköt a vízre ejtettem. Ahogy fentebb már írtam, a domolykók táplálkozásánál nagyon befolyásoló tényező hányan vannak. Ha itt történetesen csak egy domi áll, akkor lehet, hogy csak alaposan megnézi, megböki a wobblert, de mivel három nagy is ott hűsölt egy helyen, így azonnal akcióba lendültek. Az egyik rámozdult, de elvétette. Akkor már a csapattárs, ami abban a pillanatban vetélytárssá vált a táplálkozás hevében, nem gondolkodott, csak egy nagy lendülettel elkapta a tücsköt.
Életem első lábam alól fogott domolykója. Nagyon nem is részletezem, a méretek magukért beszélnek
A DT Cricket is átment a vizsgán, méghozzá igen jó eredménnyel. A felelésnek vége, tücsökkoma visszaballaghat a helyére és leülhet.
MillerMaster bogara jön…
Mivel minden csalinak a karakterének megfelelő helyet kerestem az első bevetésre, így nem érhetett az a vád, hogy nem egyenlők az esélyek.
Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Ezek a bedőlt fatörzsek szinte halszagúak voltak.😉
Mivel ki kellett állnom a rönkre, így a takarásban nem bízhattam csak a távolságban. Nyomtam egy csókot a homlokára és már csobban is a csali. Ahogy Robert De Nero mondta a Kaszinóban:
egy ilyen találkozáskor ötven százalék esélyt adtam magamnak a túlélésre
na igy van ez a wobblerrel is, amikor ilyen kalandba küldjük. Ágas-bogas, gyökeres bedőlt rönkös rohanó víz. Olyan gyors, hogy ha nem nyomom le a bot spiccét a vízig, akkor szabályosan kidobja a csalit a víz. Ha lenne ebben a vízben pisztáng az tutira itt héderelne, de ha az nem is, akkor mi más ha nem a…
Hol ha itt nem …
Bumm, Bumm, Bumm
Ha van piszrágsügér akkor létezik pisztágcsuka is. Ez biztosan az
Domolykós csalira, domolykós vízből egy fogas tarkadomi
Az „édeshármas” kipipálva, kicsit szusszanok, hisz rám fér a pihenés a kurta éjszaka és strapás nap után.
Közben feltámadt a szél és szétkotorta a felhőket, ezzel is rontva a fogási esélyeinket
Ilyenkor érdemes egy taktikai ebédszünetet tartani és egy jó kocsmában, egy pint Ale és egy beefsteak mellett megvitatni a dolgokat
Tele hassal nem lehet már koncentáni, de azért még egy ráadás beleféert Patrik bogarával
Másnap
Ekkor már igazán nem volt okunk a panaszra, hiszen az előző naphoz képest szinte már túlságosan is kipihentük magunkat. Igaz az átlag még így is gyenge lesz (2óra/éjjel) de ma amúgy is elhatároztuk, hogy kicsit lazább napot tartunk. (azért sejtetük, hogy nem fog összejönni)
A szombatot Robi kezte és megmutatta nekünk, hogyan kell domis helyen csukát fogni
Mikor végigdobáltunk egy elég esélyes domolykós szakaszt, elkértem a boltját egy dobásra, hogy kipróbáljam milyen is a cucc és hogy megmutassam a „feketevízbe” dobás technikájának lényegét. Mikor a kezembe vettem a botját még nem sejtettem, hogy megszegem az előzetesen adott szavam, miszerint csakis kézzel készült csalit használok ebben a szezonban.
Ezt kölcsönbottal fogtam és gyári csalival, úgyhogy ez nem is számít
Péter aznap már nem pergetet. Úgy döntött inkább megkezdi az úszató szezont. Erre a napra a legegyszrűbb és legélvezetesebb módszerrel készült, a „free-line” technikát alakalmazta. Csak egy horog és egy szál giliszta.
Bemelegített ezze a kis csinossal
Aztán ezzel a GIGANAGY 2,7kg-os példánnyal megkoronázta a napot
De egy igazi ragadozóhorgász még gilisztával úsztatva is csukát fog!
Csak hivatalosan, szájszélbe
Nem az első eset az idén, hogy Péter békéshalazás közben ragadozót fog
Formás kis kövér kályhacső csuka
Fecó is kitartóan fésülgette a vizet, hiszen látta, hogy van esély a jó halra. A lecke egy részét már tudta, úgyhogy okkal reménykedett
A folyóparton mindeközben zajlik a nyár minden szépségével
Megérte bemenni a vízbe és visszaszerezni a Patrik féle bogarat, mert aznap még adott pár domit és egy csuka is megcsípte
Minden virág nekünk pomázott aznap csodás szépségével
És ekkor fordulóponthoz értünk, pontosabban a nagy fűzfák alá.
Ekkora Péter már hazament, pontosabban a reptérre, hiszen indultak hazai szabadágra. Nyugodt szívvel repülhet, hisz megfogta a tutit. Megfogta és elment, de előtte még ellátta Fecót pár jó tanáccsal. Nem is koptatta a száját hiába, hiszen Fecó jól kiszúrta az esélyes helyet. Pont utolértem és megnéztem mit is akar, hogyan is képzeli ezen a helyen. Majdnem jól gondolta, de itt az ideje megtanulni egy új leckét.
Szebbnél szebb partok és tájak váltottá egymást, a srácokat méltán bűvölték el ezek a varázslatos helyek
A számolásos módszer
A hely egy tökéletes domibarlag. Három nagy fűzfa hajlik a víz fölé, ágai a víz színére lógnak. Alatta pihennek a halak láthatatlanul és mivel kijönni nem fognak, ezért nekünk kell odajuttatni a csalinkat. De hogyan is? Mellé álltam és csendes vezényszavakkal koordináltam picit. Bedobta a csalit a szemközti parthoz és tekerni kezdte.
NEM Fecó, NE így
Dobd be a túlparthoz, nézd meg mennyi idő alatt úszik egy métert, aztán engedd a wobblert és számolj. Hogy meddig? Pont addig, hogy a csali jó mélyen beússzon a fa alá, ez esetben hét-nyolc méter volt. Ha bent van ott ahol gondoltad, akkor nem kezded tekerni, hanem megállítod, megtartod a csalit öt-hat másodpercre és csak aztán indítod.
Két-három tekerés és…
A szerelmes tekintet az arcon azt hiszem mindent elmond, talán még kicsit többet is
Ahogy a horgászműsorokban ilyenkor mondani szokták, „ezért jöttünk mi ide”
Egyáltalán nem olyan könnyű egy ilyen nagy, gyönyörű és rafkós halat lépre csalni. Értem én, hogy írják a srácok a kommentben, hogy „felénk sok van”, de becserkészni őket akkor sem egyszerű. Fecó átesett a tűzkeresztségen, meglett a NAGY Ő.
Búzavirág koszorú, itt senki sem szomorú
Ezek után úgy gondoltuk hanyatt dőlhetünk kicsit és szunyókálhatunk is (fiatal barátunk meg addig fotózott) Nincs szuperebb, mint a rét fűvében aludni egy fél órácskát
A lányaimtól aznap kapott pompás apák napi pólót fel is avattam mint rétipizsamát. Mondhatom, jó fekvés esett benne. 😃
Végezetül de nem utolsó sorban
Ez még a bakancslistán volt, ahogy mondtuk a fiúkkal nevetve, hogászbottal a kézben fagyizni
Eltelt ez a hétvége és ha összegezzük a dolgot akkor bizton mondhatjuk, hogy mindenki ismerkedett meg új dolgokkal és nagyon sokat tanult. Annyi mindenről szó esett már ebben az írásban, technikákról, csalikról, vizekről meg miegyébről, de azért NAGYON FONTOS, hogy a leglényegesebbet el ne felejtsük soha, mikor a partokat rójuk. De mit is?
Érezzük magunkat mindig végtelenül jól és határtalanul szabadnak!
Ez a horgásztúra ugyan két napra volt tervezve, de azért a harmadik nap reggelén még a festőwellness előtt (kávé-konyak-cigi-kávé-konyak-cigi) csábosan megremegtettem pilláimat és halkan megjegyeztem-gondoltam megér egy próbát- „tudnék még mára is pár jó helyet”. A srácok szerint viszont az Occasional Half, Lord Nelson, Gouse, Jolly Anglers, Sallisburry’s, Old Ale Emporium és a The Finsbury is jó helyek és mivel Krúdy népe vagyunk duplán is, ezért néha nem csak a horgászat, hanem a kocsma csillaga is vezet minket.
Görbüljön mindenkinek!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
