…avagy, ha nem adja a műcsali, majd adja a nem mű! 😉
Mikor a véredben az van, hogy: üsse, durrantsa, nehezedjen el, robbanjon a víz, akkor nem igazán tudod rávenni magad, hogy ücsörögj a bot mögött, és várd a „sült galambot”!
De néha célszerű felülírni az ösztönt, és hallgatni az eszünkre!
Felülírtam!
4 éve dobálom a Trentet, és igazán jó pecám még nem volt. Egyszer volt 3 csuka egy nap, de többnyire max. 1-1 hal, vagy nulla. Valamiért nem igazán jött eddig össze. Nagy víz. Tiszta víz. Nem egyszerű eredményesen pergetni benne…
Fecóék elkezdték a vizeiken a trottingozást. Azonnal megtetszett. Na majd én is itt a Trenten!
Hááát, az sem egy egyszerű eset, de legalább egy sügérgyerkőc, és egy nyúldomi ifjonc befigyelt rá. Ahol éreztem a halat, ott elég mély volt a víz, 3 m mélység felett. Itt már egy kicsit nehézkes ez a centerpines horgászat. Volt még egy kiszemelt szakaszom, amiről úgy gondoltam, hogy jó lehet az úsztatásra. Az utolsó horgászatra, ezt a szakaszt választottam. Úsztattam rendületlenűl. Nagyon éreztem a halat. Jó kis mélység, még éppen meghorgászható. Kavicsos fenék, a parttól kb 5 m-re, elég erőteljes töréssel. Pont jó… eresztem, tekerem, újra dobok! …eresztem, tekerem, újra dobok! A pelletes etetést, gilisztával próbáltam adakozásra bírni. Semmi! 4 óra erőltetés, de semmi! Nem akarom elhinni. Minden tökéletes! Itt tuti van hal! Ha itt nincs, akkor sehol! Elvileg, márna, domi, sügér, dévér, és akár ponty is beugorhat! De semmi! Valamiért nem adja. Az is biztos, hogy nehéz megfogni az első halat egy új technikával, szereléssel, csalival, de hogy ennyire ne adja… :/ Na, majd legközelebb! Hozom a két márnás botot, és megvárom, hogy keressenek meg most már a halak engem!
Következő hét!
Pörgés, munka hegyek. Azért az évszázados rutinnal, sikerült helyet szorítsak egy kis pecázásra csütörtökön.
Délelőtt még egy kis intézni való, de 11-kor indulás.
Az 1.75 Lb-s Greys botok a helyükön, jöhetnek a márnák
A cél a múlt heti hely volt, csak a trottingot leváltotta a barbel feeder.
Kiértem, hely szabad. (Mondjuk, szerencsére ide nem igen jár senki. Elég eldugott rész.)
Lepakolás után azonnal csúzli a kézbe, és 10-12 lövés a 8mm pelletből. Az úsztatott vonalamtól kicsit beljebb etettem most. kb. 1/3-ára a folyónak.
Az egyik horogra 3db 8mm-es pelletet fűztem, a másikra 1db 14mm-est. Mivel az elmúlt napok esőzései miatt eléggé ment a víz, így a felső botot kb. 10m-re, a alsót kb. 20m-rel dobtam az etetés alá.
A 40 grammos ólom, ami később kicsinek bizonyult és 60 grammosra lett cserélve, három szem 8-as halibut pellet az 5-ös horog öblébe kötve
Kb. fél óra múlva, fölém ereszkedett egy városnyi méretű fekete felhő, amit 70km/h szél kísért. Azt hittem jeget fog szórni, de megúsztam vízzel! Esőkabát föl, de nem tudok leülni, mert a hatalmas szél már nyomja is a zsinórra a vízen-vízben sodródó leszakadt növényeket, és már csavarja is ki a jobb oldali botomat. Gyorsan tekerem kifelé, hogy leszedjem róla a rárakódott „zöldséget”, de közben a másik botom a 3 lábú állvánnyal együtt már borult is a vízbe. Óóóóó….nem hiszem el. Csobban a cucc, víz alatt az orsó. …..de a következő mp-ben már azt látom, hogy 1000-el megy a bot befelé, a meder felé!
Ez nem a szél! Ez egy HAL!!!
1mp-em volt, hogy beugorjak a bot után, és elkapjam a nyelét. Szerencsére gumicsizma volt rajtam, és 30cm-es víz volt a szélén.
Rátartok, érzem a komoly rúgást. Jó hal lesz!
Csak 10 perc volt a produkciója, pedig az előkém csak 16-os fluorocarbon. Mint utólag kiderült, a nagy hasa miatt volt „kicsit” lusta a drágaság…. 😀
Az első angol márna ami ráadásul extrangyra sikerült 😁
80 cm fölött, és közel a 7 kilóhoz úgy érzem egy igen erőteljes kezdés a márnázás világában! Öröm hegyek….végre valami értelmes hal. Csak megérte bízni a helyben.
Fotó, mérés, aztán had menjen, növessze tovább a pókhasát! 😀
Hatalmas, irígylésre méltó farok, 20 centinél is nagyobb
Visszaállítottam mindent a csata előtti állapotokra, és újra a szemem a 2 spiccre élesítve! Szó szerint! Az előző kapás után, már nem merem levenni a szemem a spiccekről, mert láttam, hogy 1-2 mp, és szevasz bot….
Nyeletőfékesek az orsók, de mivel csúszó szereléket alkalmazok, nem igazán szeretem bekapcsolni. Inkább résen vagyok. A másik, hogy, a számomra egyik legfontosabb részét a horgászatnak, a KAPÁST, szeretném látni teljes terjedelmében! / a másik lényeges, a fárasztás amit szeretek minél hosszabban kiélvezni!
Egy óra csend
De utána… újra tépi! Nem hiszem el. Beletartok, érzem a jó rúgást, és ennyi… Engedett a vékony előke. Nem téptem nagyon, még a fék sem indult meg. Valószínű megsérült az előke az előző csatában.
Új előke, dobás, és újra csúzlizás.
Szintén egy óra elteltével újra tépi a spiccet. Megint a balos botot. Rátartok, érzem, hogy ez sem sneci kategória. Ez kb. 15 percig próbálta a tudtomra adni, hogy sehol nem játszok a vízi csatában, de aztán lassan be kellett lássa, hogy egyre kevesebb az esélye, hogy megússza a levegőzést…..:P
A második karcsúbb volt, de sokkal pajkosabb is
Ez 3-4cm-rel rövidebb volt az előzőnél, viszont a reform étkezése miatt, ő megőrizte sudár alakját, emiatt kb. 1 kilóval könnyebb is volt a „pókhasútól”.
Óriási húsos száj és hatalmas orrnyílások, nem véletlen, hogy kiváló a márna szaglása
Újra fotó, mérés, visszaeresztés.
Még egy fél órát horgásztam, utána rám sötétedett. S mivel a szabályzatunk tiltja a horgászatot alkonyattól-virradatig ezen a szakaszon, így szépen összepakoltam, és telefonomban a halakkal, lelkemben a mámorral, elhagytam a helyszínt! 😛
A második félidőre várnom kellett két napot
Vasárnap ismét sikerült déltől felszabadítanom magam, és 1 órakkor már a parton voltam.
Éjszakai horgászatot terveztem, viszont azt egy másik szakaszon. A clubbunk 18 szakaszt kezel, de ezekből már csak 1 szakaszon engedélyezett az éjszakai horgászat.
Sötétedésig, még volt bő 3 órám, ezért úgy döntöttem, hogy csak bedöcögök a csütörtöki helyre, és adok az ottani halaknak megint esélyt, hogy ha valaki szeretne egy ingyen utazást a felszíni világba, az felszállhasson a zsinórjáratomra! 😛
Csend honol, béke és nyugalom…még
Itt kb 20 m-ről kell behordani a motyót a kocsitól, egy elég meredek ártéri töltésen keresztűl. 3-szor 4-szer szoktam fordulni. Most az etetős dobozzal kezdtem. Beszaladtam, és már csattogott is a csúzli. Ok…a lényeg meg van. Most már kicsit nyugisabban behordtam mindent. Botok, bottartó, merítő, matrac…minden a helyén. Leülök, épphogy szusszantam kettőt, már tépi a spiccet a víz felé! Beletartok, érzem, hogy ez is méretes darab lesz. Fárasztgatom, megy a játék. Tekintettel a 16-os előkére nem fitogtatom neki, hogy ki az erősebb, hagyom hagy produkálja magát. 5 perce ment a szkander, mikor gondolt egy merészet, és teljes gázzal belevetette magát a sodrásba. Áthúz a jobbos botom alatt, és már szedi is össze a másik cájgot….Már borul is a másik bot az állvánnyal együtt… De valami nem stimmel…1 ezred mp alatt ránézek a zsinórra a vízen, és látom, hogy a 2 madzag közt van kb. 1 méter!!! Akkor!!! Akkor ez is egy jelentkező a lélegeztető tour-ra! 😛 Balban a félig kifárasztott hallal, a jobb kezemmel meg kapok a repülő nyél felé, és az agyam meg már számolja is az esélyeket….:D Arra jutottam, hogy gyorsan növesztek még 2 kezet, és már tekerhetem is kifelé mindkettőt! Lelki szemeim előtt láttam, ahogy görbülő szájjal elkönyvelik a márnák magukban, hogy képtelenek megszívatni, bármennyire is szeretnének. De mivel a kéz elég lassan nő, főleg olyan hosszúra, hogy elérjem vele az orsó karját, így maradt az a megoldás, hogy bekapcsoltam a nyeletőféket, és letettem a botot a földre. Befejeztem a másik fárasztását, betereltem a merítőbe, és hagytam, hogy most már ő is az első sorból figyelhesse társának a küzdelmét.
Márnamerénylet utáni viszonyok
Emelem a másik botot, tekerem érzem hogy rúg. Jó lesz! De ahogy elkezdem magamhoz édesgetni a versenyzőt, megéreztem a jellegzetes „nyekegős” zsinórcsúszást, amikor megkerüli az akadót, és a gallyon megtörve egy másik irányból kell cibálni a halat bele az akadóba. Valahol a folyó túlsó harmadában, a helyemtől kb. 20m-rel lejjebb volt ez a víz alatti ajándék, amit a természet azért hagyott ott nekem, hogy kicsit érdekesebbé tegye a horgászatomat….:P Jött 5-6 métert, de aztán az akadó lestoppolta. Mindegy, ezzel nem tudok mit csinálni, kinyitottam újra a nyeletőféket, és letettem újra a botot hátha kedvező irányba kiúszik magától!
Vissza a merítőhöz….. ez is hasonló méretű a csütörtökiekhez.
Nem csak kifárasztani, de élmény kézbe venni is egy ekkora márnát
…..matrac, mérés, fotó, videó a visszaeresztésről.
Újra felveszem a földön fekvő botot, de már nem érzem a rúgást…
Próbálom bottal húzni….semmi. Meghúzom vonalban, ekkor enged, és jön kifelé a szerkó. Kihajlott a pici horog.
Szerelés, rendrakás, újra spiccen a szemem.
Sötétedésig még egy gyönyörű 2kg-os dévért fogtam, meg volt 2 erőszakos, valószínű domolykó kapásom, meg pár dévér rángatás.
A változatosság kedvéért jött egy laposabb hal a hengeresek között
16:30… sötétedik.
Gyors pakolás, és húzok is át az éjszakai szakaszra
Ez a szakasz kb 1km hosszú.Két alternatíva lebegett a szemem előtt, vagy a felőlem közelebbi végére ülök a szakasznak, vagy lemegyek a másik végére. Ez a rész teljesen más adottságokkal bír, mint a másik szakasz. Min. dupla széles, ebből adódóan laposabb, és lassabb folyású. Kétszer horgásztam ezen a szakaszon, mind a két alkalommal a középső szektorban, és mind a kétszer pergettem. Nagyjából átláttam a vizet, de nem ismertem a helyeket. Úgy döntöttem, hogy maradok a közelebbi végén, kb. 50 m-re az elejétől találtam egy helyet, ami jónak tűnt.
Motyó ki, pellet, csúzli az első. Itt is kb. 10-12 csúzlival belőttem olyan 15-20m-re, legalább is amennyire láttam a sötétben. Egész magasan a parton tudtam elhelyezni a botállást, mert a lejáró keskeny, és tiszta sár volt.
Csalizás, dobás, világító patronok a spiccre, és már várom is csodát
Eszembe jutott, hogy menet közben csörgettek. Nézem, Peti hívott, hogy érdeklődjön a termés felől. Most, hogy bedobva a botok, visszahívtam. Beszéltünk egy gyenge 42 percet… 😛 és miután elköszöntünk kinyomtam a hívást, de közben annyira elvakított a sötétben a telefon fénye, hogy fogtam, és levettem szinte 0-ra a fényeröjét. Becsukom a tokot, és akkor látom, hogy a balos bot nyele már kb. 30 cm-re van a földtől. Ugrok, elkapom, beletartok, és érzem a brutál erőt. 5 mp. múlva, ráeszmélt a játékos is, hogy valami nagyon nem stimmel, és egy gyenge fél perces sprintet lenyomott sodrással lefelé! Recsegett a fék, mint ami soha nem fogja abba hagyni. Már lejjebb járt a halacska, saccra vagy 40 méterrel, mikor megunta a showt. Közben, had ne mondjam, hogy a szemem folyamatosan a másik boton, ami a fejem fölött volt, mivel csoportosan jár a márna, bármelyik pillanatban repülhet a másik bot is. Most egy kicsit rutinosodtam! Legközelebb azonnal átkapcsolom a nyeletőféket a tartóban lévő boton! …na, háááát, nem vagyok én szokva ehhez a sok bothoz, pláne nem ennyi halhoz… 😛
Szép lassan elkezdem visszaszerezni az ellopott zsinórt. Szépen jön fölfelé méterről-méterre. kb. 15 perc után, elértem, hogy az előttem lévő háznyi területen játszotta az agyát… 😛 Na, mondom ha 40 méterről visszacibáltalak sodrásnak föl, akkor itt már csak kihúzlak a partig. Nagyon elemében volt! Már két kézzel fogtam a botot. Rá kellett tartsak bal kézzel is a botra, a nyél fölött kb. 50 cm-rel, mert kezdett a csuklóm fáradni. A lényeg a lényeg, ezt a torpedót is sikerült befektetnem a háló nyugtató ölelésébe!
Fölvittem a kocsi mögé a fűre. Amíg fárasztottam, min. 8-9 kg-osra saccoltam, annyira ment az előzőkhez képest. De mérlegelésnél kiderült, hogy hasonló a súly, viszont ez a leghosszabb, a maga 83 centijével!
A napot az eddigi leghosszabb márna koronázta meg
Fotó, mérés, visszaeresztés….
Tereprendezés, vissza a botok.
Még maradok!
Fél óra múlva jött a következő kapás, ami egy szintén, a délutáni keszeghez hasonló 2 kg-os dévér személyében jelenült meg. Gyönyörű egészséges halak, és nem okoz problémát nekik a 14mm-es pellet beszippantása sem!
…és zárásként egy éjszakai lapát
Este 7 után már nem történt semmi, úgyhogy 8:30-kor pakoltam, és az élményektől duzzadó agyammal elindultam hazafelé.
Azt hiszem elmondhatom, hogy az első márnázásaim alkalmával, „belecsaptam a lecsóba” rendesen!
4db márna 5,5-7kg-ig, 2 jó lelépett és még jött 2db 2kg-os dévér is!
Végre egy igazi élménypeca, amire már egyre kisebb esélyt láttam itt a Trenten!
Öröm a köbön, …..és egy újabb szakág kibontakozása kezdődik!
Hasonló élményeket mindenkinek!
Norbi
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
