Hernyák Aurél írása
Martin Bowler képeivel
Annak idején tettem egy könnyelmű ígéretet Lovas Fecónak azzal, hogy megírom külön az angliai magyar horgászok számára is azt, milyen volt idén nyáron Martin Bowler vendégeként a Wye-on márnázni. Úgy éreztem, ez próbára fog tenni. Ti is sokat szembesültök azzal, hogy otthon a külföldön fogott halak értéke valahogy nullázódik. „Ja, ott könnyű. Ahol van hal, ott mindenki tud.” Vagy csak én halottam már ilyen és hasonló véleményeket? Ehhez adjátok hozzá, hogy egy világszerte ismert, sok évtizedes, napi horgászaton edződött profi horgász, filmes és író meghívásával és vezetésével horgászom ott, úgy és arra a halfajra, az ő felszerelésével, amit ő állít össze.
Ugye érzitek, hogy nincs ebben semmi nyomás. Csak én hibázhatok. 😃
A legendás “Beautiful River Wye”, aminek a partján állni egy megvalósult álom
Az előző közös pecánk hét éve volt ugyanott – plusz egy rövid villámpeca a Bristol Avonon – és ahhoz képest mára már sokkal rutinosabban, lazábban kezeltem a helyzetet, jobban is tudtam élvezni magát a horgászatot. Martin javasolta, hogy induljunk korán, hogy elkerüljük a nagy forgalmat. Hétköznap horgásztunk, 6:30-kor indultunk. Ezen jót mosolyogtam, nyár közepén nekem a korán kelés 3-4 óra közti időpontot jelent, de azt láttam, arrafelé később indul be az élet, 9 előtt nem nagyon történik semmi. Ez a korai kelés persze az autós kényelemnek szólt, nem annyira a halaknak. Egy kevesek által horgászott részre készültünk és Bowler kolléga roppant biztos volt a dolgában. Azt mondta, délután háromig maradunk, fogok 20 márnát és indulunk vissza. A lányok – feleségeink – közös shopping és városnéző napot tartottak, estére grillezést terveztünk, igyekeznünk kellett.
A horgász számára mindig nagy kihívás ezeknek vadul védekező halaknak a kifárasztása
Egy privát szakaszra mentünk, amihez Martinnak hozzáférése van, a riverkeeper, folyógazda ugyanaz, akivel 7 éve találkoztam. A szigeteken szerencsére stabilabbak, lassabban változnak a dolgok, George engem is régi ismerősként üdvözölt. Martin kész tervvel várt, márnázni készültünk pellettel, egy közepesen kemény márnás bottal. Az alacsony vízállás miatt eléggé koncentrálódtak a halak és a hínár is, ezért úgy gondolta, elég lesz nekem egy bot is, és igaza lett. Az első helyen domolykók hada lebzselt a víztetőn, hatalmas példányok, rögtön megmozdult bennem a pergető vér, de Martin meggyőzött róla, hogy érdemesebb a célhalaknál maradni, meg persze nem is készültünk pergető felszereléssel. Reménykedtem azért, hogy a márnák mellett egy-egy domolykó is beesik majd a pelletre, de a márnák nem akartak aznap osztozni.
A célhal a szákban, a mosoly indokolt
A „végre ideértünk, gyorsan ugorjunk neki” stílus helyett a szemlélődő, figyelő előkészület volt a jellemző. Martin megetetett két foltot a hínárban – elsőre persze egyiket sem láttam – pár marék apró pellettel, majd átengedte a terepet. Megkérdezte, mennyire szeretném önállóan csinálni a dolgokat, ami kicsit meglepett. Nem vagyok ugyan békéshalas horgász, de kíváncsi voltam minden tanácsára, kritikájára. Ahogy ebben megegyeztünk és elkezdtem horgászni, jött is a kritika bőven. Nem szoktam hozzá, hogy hosszú, lágyabb karakterű bottal alulról lendítsek olyan szereléket, amiben a nehéz, csúszóra szerelt ólom után még egy jókora előke is van, végén szakáll nélküli horoggal. A rövid zászló általános hiba, mondta Martin, szinte mindenkinél ezt látja. Dobni és meríteni, de szerelni és csalizni is sokkal kényelmesebb hosszú zászlóval. Szerencsére a fárasztásomban és a merítésben nem talált hibát.
Testének izmos, erős felépítése mindig elkápráztatja a horgászt, a színeiről nem is beszélve
Az első pár márnámat ő engedte vissza. Meg akart győződni róla, hogy milyen állapotban vannak. Az alacsony vízállás és a nagy meleg miatt önkorlátozó lépéseket is bevezettek, mert az volt a tapasztalatuk, hogy sok horgász nem kellően türelmes a visszaengedés előtt és a halak elúsznak ugyan utolsó erejükkel, de aztán mivel nem regenerálódtak, hátúszásban végzik valahol a növényzetbe akadva. Érdekes volt, ahogy hosszasan tartottuk a halakat, majd amikor erőseket rúgtak, nem engedtük el őket. „Na, innen még 2 perc!” mondta Martin, és tényleg érezhető volt a különbség a távozásuk határozottságában, ahogy rögtön tudták az irányt és tűztek el a mélybe.
Közös munka, közös öröm. A guide, a vendég és a közösen becserkészett vad
Angol szokásnak tűnik nekem, amit itthon is örömmel látnék néha, az az, hogy ha horgászunk, akkor horgászunk. Nem eszünk például úgy, hogy a bot be van dobva. Nyilván nem egy önakasztó bojlis arzenálra gondolok, ahol fél napig ázik a cucc, hanem mondjuk egy aktívabb, gyors reakciót igénylő szituációra. Addig pihenhetnek a halak is, amíg megeszünk egy Cornish pastry-t.Martin profizmusára jellemző a nyugalom. Nincs kapkodás. Amikor jobb halat fogtam, az a merítőben a vízben maradt, megbeszéltük, hogyan készüljön fotó, mindent előkészítettünk, hogy minimális időt töltsön a hal a levegőn. Vizes matrac, alacsony tartás, ez nem kérdés. A mérlegelés szóba sem került, megegyeztünk a halak súlyában, ami annyit tesz, elfogadtam, amit Martin mondott. Az ő tapasztalata nekem elég, meg aztán a fontok és unciák átváltása és összeadása komolyabb kihívás elé állított, mint a baloldali közlekedés bérelt autóval, nem beszélve a navigáció „háromnegyed mérföld múlva tarts balra” jellegű tanácsairól. Persze ez is csak megszokás kérdése.
Fotózás után irány haza. Szinte már fél uszonnyal otthon is van
A halak mérete úgyis sokadlagos kérdés, nekem sokkal többet ér az élmény, a környezet és a küzdelem, amiben volt részem bőven. Ha húsz halat nem is fogtam, de 19-et igen, így vidáman keltünk útra hazafelé. Útközben sokat beszélgettünk a horgászat jelenéről és jövőjéről, a problémákról és arról, Martin hogy áll ezekhez a kérdésekhez. Erről azonban egy újabb cikkem jelenik meg a Pecavilág magazinban, amit ajánlok figyelmetekbe itt is. A szöveg helyett pedig beszéljenek inkább a képek. Üdv: Aurél
Az a bizonyos éltető elem, amiről annyit hallunk manapság
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát: