Ahogy nyári élménybeszámolóink első részében olvashattátok, a szeretett és oly sokszor megénekelt gyönyörű Tisza folyón és mellékén keresgettük a halakat és egyéb élményeket a nyár legforróbb heteiben. A Tiszahátról, Móricz Zsigmond hazájából, ahová már a csodás Kárpátok kékségi odakacsintgatnak, lehúzódtunk a Tokaj vidékére, majd a Nyírség buckáira. A hazai tájon röviden megpihentem, de hamarosan magam mögött hagytam Szabolcs megyét és még laposabb vidék felé irányítottam szekerem rúdját. Ez egyszeri alkalommal egyedül töltöttem pár órát és a Hajduság óriási, véget nem érő kukoricatáblái között cirkálva tartottam célállomásom felé, a Körös vidékére. Ha az úttesten lettek volna sárga színnel festett útburkolati jelek, akár azt hihettem volna, hogy Mississippi államban vagyok és szemem képzeletbeli cowboyokat kereshetett volna, de nem.
A Sebes-Körös egy meleg és barátságos augusztusi napon az újirázi hídról
A Sebes-Köröst átlépve az Alföld végtelennek tűnő tájain elámulva arra gondoltam, vajon hogyan és merre lovagolhatott itt Rózsa Sándor, az egykori legendás és rettegett betyárvezér, mikor még kezében tartotta a vidéket. Morgó vagy Cseppentő Csárda, repkedtek a fejemben a gondolatok, de nem! Ébresztő, vissza a valóságba! Inkább a Párizs Fénye, hiszen ezúttal Békés felé tartottam, azon belül is a Dánfoki üdülőközpontba, ahol egy kedves meghívásnak tehettem eleget és nem betyárokkal, hanem apró, de annál lelkesebb kis sporttársakkal találkozhattam.
Horgásztábor – Talpig mámor
Békés-Dánfoki Üdülőközpont
Pár szóban, hogy hogyan is kerültünk kapcsolatba a Nemes Attilával, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségégével és a Dánfoki horgásztáborral. Nagyon tanulságos és érdekes kis történet, ráadásul nem is az első eset mostanában, így érdemesnek tartom röviden, körvonalakban elmesélni. Hogy mi is történik, mikor emberek kritikával élnek a másik felé és nem eléggé nyitottak? Na, olyankor van kocsmai verekedés, vagy ha esetleg nincsenek jelen a felek, akkor minimum egy égig érő alpári kommentháború következik. De mi történik, ha a személyek komoly, felelős gondolkodású emberek és megoldásra törekszenek? Párbeszédbe kezdenek, érvelnek, közben figyelnek egymásra és hamar kiderül, hogy álláspontjaik talán nincsenek is olyan messze egymástól, vagy éppen pont hasonlóak, csak rajtuk kívül álló okok miatt ez látszólag nem úgy tűnt. Az ilyen emberi hangú találkozásokból aztán nagyszerű dolgok nőhetnek ki. Találkozók, közös pecák barátságok, vagy olyan , mint ez a horgásztábori előadás.
Vonulnak a táborlakók a Körösparton önnfeledt jókedvvel az augusztusi ég alatt
Kigyönyörködve magam az alföld falvain és tájain délután négyre menetrend szerin megérkeztem a dánfoki táborhelyre. Szeretem az efféle üdülőtelepeket, mert különösen jó hangulat lengedezik mindenhol, függetlenül, hogy személyzet vagy vendégek, hiszen az ilyen helyeken azért mindenki „nyaraló üzemmódban” működik. Itt sem volt másként. Már a bejáratnál jókedvű emberek mosolyogtak vissza rám és kedvesen igazítottak útba, hogy merre is találom a kis horgászok hadseregét. Mivel a találkozó ötre volt megbeszélve, így tudtam, hogy a ifjú sporik még nem lesznek bent a táborhelyen és amíg megérkeznek, addig nyugodtam előkészíthetem a botokat orsókat és egyéb kegytárgyakat.
De hogy mi is képezte aznap az előadás tárgyát?
Centrepines folyóvízi úszós horgászat, horgásztörténelmi kitérőkkel és még néhány dolog, ami ezekhez fűzhető. Na, de kapkodni nem érdemes, haladjunk hát szépen sorjában.
Botok és Orsók
A fa centrepin orsótól és nádbottól a modern formákig és anyagokig készen álltak a horgászezközöka bemutatásra
Hamarosan megjöttek a gyerekek is, az egész napos programoktól és a tikkasztó nyári hőségtől kissé elcsigázva. Mikor az időponban megyeztünk, már akkor volt egy ilyen sejtésem, hogy ez így lesz, de sebaj, legalább mégnagyobb kihívás lesz felketeni az érdeklődésüket és ébren tartani figyelmüket. Hamarosan kezthettünk is, jöhettek a horgászat első és legfontosabb kellékei…
Botok és orsók
Akiket jobban érdekelt azok körém gyűltek, aki fáradtabbak voltak azok ülve halgatták
A nádbotokkal valamint a fa centrepin orsóval kezdtünk és időrendi sorrendben haladtunk. Miután megbeszéltük és kielemeztük a technikai részleteket a bottal kapcsolatban jöhetett az orsó és annak helyes használata, az ezzel kapcsolatos kérdések és észrevételek.
Igyekeztem, hogy a harmicas-negyvenes évek orsóját és nádbotját érdekesebbnek találják mit kalapos-szakállas ábrázatom, szerencsére ez azért többnyire sikerült is.
Belső szerketet és a korabeli „racsnis” rendszer, fa és fém ügyes kombinációja, a szaruból készült tekerők, amiken nem fog az idő vasfoga könnyen
Nagyon fontosnak, sőt elengedhetetlennek tatáltam, hogy mindenki kézbe vegye a botokat, orsókat és kicsit megsuhogtassa megtekergesse, így a gyakorlatban is képet alkothasson arról, milyen botokkal is horgásztak annak idején dédapáik, nagyapáik és apáik, mikor annyi idősek voltak mint ők. Kis ismerkedés a korabeli anyagokkal és tecnológiákkal után látszott némi meglepetés az arcokon, hogy „már akkoriban miket nem gyártottak”.
A következő lépés az ötvenes-hatvanas évek voltak és a tonkin vagyis ragasztott nád bot, a korban hozzá illő orsóval
Pár korabeli megoldás egyszerűségén elcsodálkoztak a gyerekek, hogy bizony így is lehet és így is teszi a dolgát. Ilyen volt az orsó felfogatása a nyélre, vagy a fékrenszerének hiánya.
A már jóval modernebb hatvanas-hetvenes évek üvegszálas (fibreglass) botja is tetszett mindenkinek, mivel ez már kicsit könnyebb volt, mint a nádbotok
Napjaink kombóihoz érve, már mindenki otthonosabban érezte magát a hosszú, de feszes és pillekönnyű bottal és a modern kialakítású orsóval
A ma technikáit kézbe véve és a régiekkel összehasonlítva közösen megállapítottunk, hogy azért a mai horgászoknak több szempontból is jóval könnyebb dolga van, mint elődeinknek volt. A botok és orsók után, sorrendben haladva jöhetett az úszós horgászat következő fontos eleme…
Az úszók
A gyári úszók mellett, az érdekesség kedvéért a kézi készítésű úszúkkal kezdtünk, amiket néhény idős angol készítőtől szereztem be, majd pár saját készítésű úszóval folytattuk. Szóba hoztuk és hosszasan soroltuk az úszókészítésre alkalmas anyagokat, majd áttértünk a formák és színek fontosságára a napi használat, tehát halfogás szempontjából.
Nagyon érdeklődőek voltak a gyerekek, sok érdekes és hasznos kérdés hangzott el, amelyek közül néhány még engem is meglepett, hogy milyen okosak és logikusak a srácok
Az úszók után sorra vettük az úszós készség egyéb szükséges elemeit, mint előke, zsinór, súlyok, horgok és egyéb apróságok, majd miután kellően kiveséztük a témát, jöhetett a szerelék elkészítése, a botok felszerelése és azok gyakorlatban való kipróbálása. Levonultunk a partra és kezdetét vette a peca.
A nagyobbak bártabbak voltak a nehezebb öreg szereklékkel és volt aki nagyon ügyesen fogott is hamar halat a korabeli horgászkészséggel.
A fiatal sporttárs és az öreg barát összehozták közösen hamar a fogást
Természetesen az oktatókat is lázba hozták a régi nádbotok, orsók és izgatottan csillogó szemmel próbálták ki ők is halfogást a vén motyóval. Nem csoda, hiszen nekik a boldog gyermekéveket idézték fel az öreg cuccok.
Sanyi báttyánk pillanatok alatt ráérzett a centrepin orsó használatára, a hüvelykújjas fékezés fortélyaira és hamar bemutatta hogyan is kell ezt mívelni
Szép tükröst akasztott, majd segített a partra ügyesen
Aztán végezetül egy szákból történő kíméletes visszaengedést mutatott be
Az öreg mester öreg bot kombó után jöhetett az új technika bemutatása egy fiatalabb sporttárssal, amely áldozatot S. Laci a KHESZ egyik halászati őre vállalta magára nagy örömmel. Sokat sem vacakolt ő sem, nagyon hamar görbe alakzatott vett fel a kezében az úsztatóbot és kezdődött a mindig izgalmas fárasztás.
Hajlik a bot, időnként ki-ki rohan a hal, forog az orsó, fékez az ujj, diszkrét mosoly a száj sarkában…EZ AZ 🤩
A pikkelyes potyka kemény ellefél volt, nem volt egyszerű dolga Lacinak a vékony zsinórral az erős sodrásban, így a fárasztás a alkonyatba nyúlt. A lényeg, hogy meg lett 😁
Napszállatra megjárattuk a botokat és megfogtuk a tervezett halakat, így elégedetten ülhettett mindenki a jól megérdemelt vacsorához, ahol a bográcsban készen várt ránk az ízletes halból készült gulyás. Az étkezés után, mint horgászemberek általában kedélyesen elbeszélgettük, fonott tekertünk egyik orsómra, amit aznap délben hozott a postás, közben pedig a másnap hajnali találkozó részleteit beszéltük meg, hiszen egy jó peca a Körös partján az kihagyhatatlan volt. Amit még aranyos dolognak tartottam azon az estén, hogy voltak olyan fiatal sporik, aki csatlakoztak hozzánk és amig mi a másnapi szerelékel bíbelődtünk, addig ők a fejlámpa fénye mellett izgatottan nézték át wobbleres dobozomat és percenként kérdéseket tettek fel a csalikról, aminek külön örültem. Bizony, hiszen így válik szépen lassan az embergyerekből horgász.
Nyugovóra tértünk, hiszen mozgalmas nap állt mögöttönk, de előttünk is, hiszen reggel négykor ismét keltünk és hajnal hasadtával már a parton voltunk. S. Laci volt, aki az idegenvezető szerepét vállalta és kalauzolt engem az általa kiválóan ismert Körös partján és a duzzasztó környékén, ahol a domolykókat és a balinokat vettük célba azon a reggelen.
A Nap még alaszik, de mi már nem. indulhalt a …
Hajnali Körös -party
Este ugyan a tábor nehezen csendesedett el, ami persze érthető is, hiszen az ilyesmi hozzátartozik az efféle tábori élthez (pont úgy mint a jószándékú nevelői fegyelmezés) egy kis esti ricsajozás és csevej-party, ami nem is igazi sztori később a suliban, hanem egy-két kör törpejárás nem szakítja meg. Én mégis csak kíváncsi voltam, hogyan és mikor lesz így a hajnali ébredés a lurkók részéről, mert azért ez mégis csak egy HORGÁSZTÁBOR.
Hajnal négykor ébredtem, hamar összekaptam magam és indultam előkészíteni az aznapi könnyű kis pergető felszerelésemet. Negyed öt után pár perccel, a legnagyobb meglepetésemre kezdtek kiszállingózni a srácok. Alig hittem a szememnek! Csendesen sorakoztak kifelé, ki-ki vette fel a maga botját és halkan beszélgetve ballagtak a Körös part felé. EZ IGEN, mosolyodtam el magamban… aggodalomra semmi ok, lesz itt méltó utánpótlás kérem. 😃
A napkeltével már a harmatos fűben, a bokrok között találkoztunk össze, pergetőbottal a kézben
Látunk néhény szép domolykót lapulni a bokrok alatt, de sajnos aznap reggel nem sikerült őket horogra csalni. Megesik ez néha, hiszen ilyen a peca. Ettől függetlenül nagyszerűen telt el a reggel a Körösparton sétálva, baráti hangulatban, jókat beszélgetve.
Megnéztünk egy-két befoylót balinokra és domolykókra lesve a bokrok közül
Akire mindig lehet számítani egy fotóra a vízparton, az a sziatkötő
A duzinál, ahogyan a helyiek nevezték, most sajnos alig folyt a víz
Ha halakkal nem is, de sikerült találkoznunk pár másféle szép és érdekes szerzettel, mint ezzel a színpompás darázsléggyel, aki éppen egy virágkákán reggelizett
Búcsúzóul még lőttünk egy gyors szelfit a duzzasztónál Lacival a jó hangulatú közös pecánk emlékére és indultunk vissza
Indultunk, mert az aznapi program nagyon érdekesnek és tanulságosnak ígérkezett, amiben én is szerettem volna részt venni a srácokkal. Hogy mi is volt ez? Hamarosan megtudjuk, de előtte még jöjjön egy másik érdekes dolog a tábor életéből.
Mire visszaértünk, a táborban már javában zajlott az élet. A srácok túl voltak a reggelin és éppen a „napi halról” és annak becserkészési módjairól beszélgettek. Minden napnak volt ugyanis egy megfogandó célhala, amit reggel kihírdettek, nap végeztével pedig a legügyesebben horgászók jutalomban részesülhettek, természetesen azok közül, akik megfogták a nap halát.
Aznapi kifogandó hal, az egyki nagy kedvencem, a csapósügér volt
A horgászat előtt viszont még egy nagyon érdekes program várt a gyerekekre. Ez pedig nem más volt, mint amire már utaltam fentebb.
Halászgépes bemutató és mintavétel
Ezen az előadáson a Magyar Haltani Társaság szakembere mutatta be az elektromos halászgép haználatát és az éppen kifogott halfajról tartott kis tartalmas elődást
Az előadó a halfaj bemutatása után kérdésekett tett fel a kis horgászoknak és a helyes választ adók közül egy páros, jutalom képpen visszaengedhette a halat a folyóba
A sok hasznos infotmáció után irány vissza a tábotba, hiszen bőven volt még teendő aznapra
Lányok, fiúk és oktatók, a teljes csapat. Nagyon jól éreztem magam veletek, mindenkinek köszönöm a kedvességet és figyelmét, remélem talkozunk 2020 nyarán ismét
Ezek után viszont már útra kellett kelnem, hiszen az élet szerencsére nem áll meg, így az egyik nagyszerű dolog akár azonnal követheti a másikat. A Körös vidékéről még mindig nem hazafelé indultam, hanem az ellenkező irányba, ennek oka pedig egy másik meghívás volt, aminek megint csak örömmel tettem eleget. Norizi Norbi barátom invitált meg kétezer kilométer távolságból Békéscsaba legjobb lángosára, amit ráadásul egy pergető sporttárs készít, aki történetesen a testvére.
Sz.Gyuri sütött nekem egy brutáljó lángost, aztán pedig maratoni trécselésbe kezdtünk pecáról, vizekről, halakról, csalikról és egyebekről. Igaz most találkoztunk először az életben, de mondanom sem kell, hogy a tervezett félórából azonnal másfél lett. 😊
Zárásként még visszafelé megálltam az irázi hídon, mert a Sebes-Körös szépsége teljesen megbabonázott már az odaúton. Miközben a hídról a gyorsan rohanó, világos türkiszzöldes vizet néztem, egyre csak az járt a fejemben.
Úgy érzem, hamarosan talákozunk még.
Sebes Körös újratöltve
Nem hiszek a véletlenekben és pont az ilyen dolgok miatt, mint ami történt. Igaz Marci barátom már hamarabb invitált egy közös pecára és sejtettem, hogy valamelyik Körös lesz a cél, de azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy két nap múlva ugyan azon a szűk kis Körös hídon fogok állni, pergető bottal a kézben, ugyan is mint kiderült, erre a környékre szólt az invitálás.
Kora reggeli indítás, Sebes-Körös peca Marcival
Szinpadiasan azt is modhatnánk, Legyezés Vs Pergetés
Bár előre megfogadtam, hogy domolykózni nem fogok a szabadságom ideje alatt, hiszen azt megtehetem itt Angliában bármikor. Nem kötöttem magam szabályokhoz, hiszen azokat többszörösen megszegtem már hamarabb. Így az aznapi tervek szerint Marci gázolva legyez, én pedig pergetek a partról a szokásos könnyű fegyverzetemmel. Csaliknak a szokásos, nálam jól bevált darabokat vittem magammal, mert reméltem, hogy otthon sem hagynak cserben.
Az évek alatt lassan belejött a kis piszok a legyzésbe és szépen eregette a zsinórt fák ágai alá
Az én dolgom kicsit nehézkesebben ment a parton haladás miatt, na persze nem nehezebben mint általában az ilyenkor lenni szokott
Sok helyen mindent elborított a réti füzény, így egyszer-egyszer szinte megszégyelltem magam, mert úgy éreztem, mitha belegyalogoltam volna Isten virágoskertjébe
Marci szépen szedegette a halakat léggyel, már vagy négy-öt volt a számláján, mikor az én képzeletbeli haltartómban még csak az üresség tátongott
Délelőtti peca után kicsi elfáradtam és meg is éheztem. Visszamentem az autóhoz és kedélyes fogyasztani kezdtem a Berettyóújfalu egyik pékségében vásárolt nagyszerű elemózsiát. Közben azon töprengtem, hogy hol lehetnek azok szép nagy domik, amiket reggel láttunk a Körös hídról kezdés előtt. Merengésemből egy fehér kombi lassítása hozott vissza, ami lassan elhaladt mellettem. A sofőr egy szakállas fiatal férfi, akivel barátságosan összenéztünk. Igazából bárki is lehet, gondoltam. Akár egy helyi, akinek feltűnt a külföldi rendszám, vagy érdeklődő sporttárs, vagy csak rokonlelkű szakállas. Tapasztalom szerint azok a világon mindenhol rokonszenveznek egymással. Szóval bármi is lehetett, pontosabban lehetett volna. De nem… Mikor pár perc múlva már visszafelé jött a hídon, tettem is le a pizza tekercset, hiszen akkor már biztos voltam benne, hogy megáll és odajön. Így is lett.
Barátságosan és udvariasan köszöntöttük egymást, majd kicsivel ezután igazolványt vett elő. Megmutatta és mint kiderült Nébih ellenőr. Beszélgetés közben megejtettük a dolog hivatalos részét, mindent rendben talált, de rövid úton kiderült, hogy sporttárs és ismerős is egyben. Kicsi a világ, ez mindig kiderül. Közben Marci barátom is megérkezett az autóhoz és így ő is „belefutott” a baráti hangvételű ellenőrzésbe, így már hármasban folytathattuk tovább a szakmai eszmecserét. Jót beszélgettük, a horgásztáborról, folyóról, halakról, csalikról és kaptunk egy-két baráti jótanácsot is tőle, amit ezúton is köszönök. Bevallom, örültem a találkozásnak és jó érzéssel töltött el, hogy figyelnek egy ilyen gyönyörű vízre. Egyébként ami még feltűnt ezen a folyószakaszon, hogy az átlagosnál jóval kevesebb szemetet láttam, szinte elenyésző mennyiséget.
Reggeli után egy aprócska kis domolykó törte meg végre nálam a csendet
Helyet és csalit is változtattam, ekkor már a híd másik oldalán keresgettem a halakat és talátam is. Sárga csíkos Gpepp lure segített hozzá az aznapi elsőhöz
A sok esőnek köszönhetően most nem olyan arcát mutatta a magyat táj mint ilyenkor augusztusban szokta. Minden élénkzöldben pompázott, vagy ahogy Márai írná, vízfestékzöld színben
Mindent elkövettem a siker érdekében, de délidőben halat fogni nyári hőségben, mikor hétágra süt a Nap, ahhoz azért szerencse is kell ám
Marci sem adta fel könnyen, eregette a zsinórját szépen mindenhová, ahol csak halakat sejtett
Soványabb napokon jobban örül a horgász mindennek és ez a kis csinos domolykó aznap teljesen felvillanyozott engem
Megszerettem ezt a hidat, meg is fogadtam, ha nyerek a lottón akkor átfesttetem 😎
Délután mélyen bevettük magunkat a bokrok közé. Oda, ahol már csak a vadcsapák jelezték, hogy bőven van itt is élet az ártéti csalitosban. Nyulat, majd jókora őzet riasztottam fel, nap közbeni sziesztájából. Csendesen suhanva vesztek bele a békés vadonba. A nagy barangolásban észre sem vettük, hogy megint megkerült minket a Nap. Hogyan is vehettük volna észre, hiszen ahogy mondani szokták, jó helyen, jó társaságban repül az idő. Megdörzsöltük lelki szemeinket, mint aki mély álomból ébred, és belénkhasított a felismerés, vissza kell mennűnk a másik világba. Ilyenkor mindig van egy kis lelki rövidzárlat, pillanatnyi kínos csend…aztán elszánjuk magunkat és lépkedünk szavak nélkül kifelé a csendből. Az idő dönti majd el, bekerülhet-e ez a nap a felejthetetlenség nagykönyvébe. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, IGEN.
Ahogy már írtam fentebb, a Sebes-Körös teljesen megbabonázott és így utólag is azt mondhatom, hogy messze a legszebb kis folyó, ahol mostanában Magyarországon horgásztam. Igazán élveztem a cserkelést ezen a sokszínű kedves kis vízen. Igaz én nem fogtam sem sokat, sem nagyot, de éreztem a folyón, hogy ha annyi időt szentelnék rá, mint az angliai kedvenc vizeimre, akkor hasonlóan sikeres lehetnék mint azokon.
Mert a víz az víz mindenhol a világon és a szabály az szabály, miszerint, ha eredményesek szeretnénk lenni, akkor csak a szokásos jelmodatunkat ajánlhatjuk :
Minél jobban szeretni és minél többet ott lenni!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
