Bizonyosan többen is észrevettétek, hogy nyár derekán eltűntünk kis időre és Június végétől pár hétig látszólag csend volt az Angliai Magyar Horgászok háza táján. Persze ez a csend nem volt egyenlő a tétlenséggel, hiszen igaz, hogy szabadságon voltunk, és ha nem is angol vizeken, hanem a Tiszán és a Körösökön, de azért ez idő alatt is mindvégig fontos szerepet kaptak a halak és a horgászat. A számos családi és baráti elfoglaltságok mellet igyekeztünk a Tisza partjától a lehető legrövidebb időt távol lenni és minden lehetséges alkalommal, amikor csak egy mód volt rá horgászbotot ragadni, még ha gyakran az égiek ehhez nem is teremtettek ideális körülményeket. Mind az időjárás, mind a vízjárás megviccel minket párszor, még ha nem is volt mindig kedvünk nevetni ezen. Ha nem a zavaros áradás tett keresztbe, akkor a negyven fokos hőség, erős szél, vagy eső tett próbára minket, nem beszélve a számtalan és számlálhatatlan csípő, szúró és harapó szárnyas fenevadakról, amik kis megszakításokkal szinte mindig a vérünket akarták. Mielőtt viszont panaszra nyitnánk a szánkat, máris sorjázzuk inkább a sok nagyszerű dolgot, hiszen 2019 nyara is egy igen színes és mozgalmas nyár volt. Jöjjön a már szokásos képes krónika, mik is történtek.
Felső-Tisza, Tiszabecs-Kisar
A Tisza Tiszabecsnél, ami 25 kilométer hosszan határfolyó is egyben
Az idén is, mit általában, „Nyári napnak alkonyulatánál, megállék a kanyargó Tiszánál” többször, több helyen és még a folytatás is igaz lenne, de azzal még várjunk kicsit. A bázis most is az oly csodás és szeretett Tisza volt, onnan indultunk kisebb-nagyobb túrákra szárazon és vízen a folyón széltében-hosszában és körülötte, valamelyik mellékfolyóján vagy éppen holtágán, ahogy ezt tettük már az előző években is. De „a szépség hálátlan szerető”és Tisza amilyen szép, néha olyan szűkmarkúan osztogatja kegyeit.
A szabadság ebben az évben is egy felső-tiszai baráti kenutúrával indult, ami nem éppen pecatúra volt, de horgászok lévén persze a pergető bot most sem maradhatott otthon és evezés közben azért serényen dobálgattuk a bokrok alját néhány szebb domolykó reményében. Sajnos azt már odaérkezésünkkor láttuk, hogy bár a vízszint nem magas, de a színével valami nagyon nincs rendben.
Tiszabecsnél (744.fkm), a kenuk menetre készen álltak, de a víz sajnos nem volt az igazi
Szuper hangulatban telt el az első nap a folyón, de hiába ostromoltuk a Tiszát ketten is, mindhiába dobáltuk folyamatosan a partot szegélyező bokrokat, halat sajnos ezen a napon nem fogtunk.
A Túr bukógátját sosem hagynám ki, hiszen az egyik legszebb balinos élményem köt ide néhány évvel ezelőttről
Alkonyatra megtettünk 20 kilométert és elértünk a Túr torkolatához (724Fkm) innen még négy kilométert eveztünk Szatmárcsekéig(720fkm), ami az aznapi táborhelyünk volt.
Talán a Tisza azon kevés folyók egyike, amivel ilyen viszonyban tudok lenni és táj valóban kárpótol néhány hiányosságért. Mint egy szeszélyes nő, aki azért nagyon tud valamit.
Mivel a második nap is lement fogás nélkül, így a kisari Kis-Tisza kempingben már előkerítettük a vészhelyzeti spiccbotokat és fogtunk pár halucit… nehogy már megcsúfoljon minket a Tisza 😆
A harmadik napra virradóra több mint fél méter zavaros víz érkezett pluszban, így be kellett látnunk, hogy ez sem az a nap lesz, amikor domolykózni fogunk egy jót, de senki nem volt kétségbe esve, hiszen az amúgy is víg hétszemélyes baráti társaságunk még két gyermekkori baráttal bővült aznap. A találkozás örömére és már sokadjára a túra alatt ismét jókedvű főzésbe és italozásba kezdtünk, a pecát pedig „másnapra” halasztottuk. A Kis-Tisza kemping baráti hangulata, a táborhely és nem beszélve büféről ami végül teljesen rabul ejtett minket, így hagytuk is Ugornyát, meg a további evezést. 😁
Tokaj-Tiszacsege
A Tokajjal kezdeném, hiszen számunkra kihagyhatatlan, szerencsés földrajzi fekvésével és híresen jó boraival arról nem is beszélve, hogy csak pár kilométerre fekszik Tiszalöktől, ahol a nyári tiszai kaladjaink folytatódtak .
Megcsodáltuk a tájat a hegyről, aztán aláereszkedtünk és a borospincékben folytattuk tovább utunkat, meglocsotunk kicsit a torkunkat finom tokaji borokkal.
Természetesen Tokajban benéztünk minden elengedhetetlenül fontos helyre…🤣
Miután magunk mögött hagytuk a gyorabb folyású Felső-Tiszát, a kis gasztronómiai tokaji kitérő után jöhetett a hazai pálya, Tiszalök. Itt már a Tisza jóval szélesebb, vize meglassul és a Tiszalöki vízlépcső még tovább lassítja. Tiszalök ősi üdülőtelepénél, vagy másik nevén az Erőműtelepnél szinte úgy tűnik minha már nem is nagyon folyna, csak állna a folyó. Tudom, hogy inkább Szolnoktól számít a Közép-Tiszának, de jellegét tekintve én már szívem szerint a tiszalöki részt is ide számítom. Ezt a szakaszt a tiszalöki vízlépcső két részre osztja, felvízre és alvízre. A felvízi részhez sorolnám horgásszempomtból a Keleti-Főcsatorna torkolatát, ahol most éppen nagyban folynak a zsilipéítési munkálatok, a Csobaji holtágat, a Szabadstandot és a Kenyérgyári holtágat. Ezeket a helyeket mindet meg is látogattuk apránként, de túránkat most is az alvízen kezdtük, tehát a duzzasztó alatti szakaszon, méghozzá az áhított balinok miatt.
A tiszalöki erőmű alvize, márnák, balinok, süllők és harcsák és még sok más hal tanyája (518Fkm)
A tiszalöki alvízet sok horgász számára gondolom nem kell bemutatnom, hiszen a környék egyik legnépszerűbb horgászhelye. Sajnos pont ebből a népszerűséégéből fakadóan kerültem el ezen a nyáron többször is, hiszen mikor horgászunk sajnos néha mérlegre kell tennünk mi a fontosabb, az esetlegleges eredmény, vagy a biztos nyugalom. Sértődés és félreértés ne essék, szeretem én az embereket, csak inkább ha lehet egyessével, nem pedig csatárláncban egymás mellet állva a vízparton. Igy hát többször is megesett, hogy már a parkolóból elindulva, rögtön csaptam egy balost és irányt a fák közé, nem pedig az erőművi kövezésre. Bevallom, nem bántam meg, így utólag sem. Nagyszerű időket töltöttem a a csónakok farában ringatózva, hogászgatva, pihengetve. Azért persze néha elkaptam egy-egy alkalmat mikor számora megfelelőnek tűnt a terep mind létszámban, mind pedig víz szempontjából és a Tisza is úgy gondolta, hogy aznap jó vagyok nála pár balinra.
Egy ravasz erőművi balin a folyó közepéről
Mivel Angliában általában kis folyókban horgászok, így a rövidebb botokat részesítem előnyben, amit Tiszán viszont elég karcsú volt. Balinozni a 210cm hosszú, 12-40g-os SG Road Runner botomat vittem magammal, amire egy 3000-es Zaubert tettem, 17lb szakítójú Savage Gear Finezze HD4-es fonottat, ami egy egyméters fluro előkében végződött, egy 12-es Dragon kapoccsal. Csaliknak elsőre, ahogy a kalapomon is látszik, Seveolures handmade WTD-et vetettem be amikkel egyébkét sikerült a nagyokat dobnom, ami sajnos ezen a napon még sem volt elég a sikerhez, mivel balinék jóval bentebb falták a küszöket.
Szákban a célhal, ez mindig öröm ☺
Nem volt más választásom, fel kellett tennem az ASP nevű kis ólomhalakat, amik amúgy nem tartoznak a kedvenceim közé, viszont távrepülésben kétség kívül verhetetlenek. A technikáról nem is beszélve, ami ugyan csak nem az én világom. Dobom-kurblizom órákon át töterlen kitratással, azán egyszer csak van egy 25 perc, amikor jön néhány hal egymás után, de sem előtte, sem utána semmi. Ha ebből állna apeca, akkor hamar elhagynám a pályát, az biztos.
Ilyenféle balinokat sikerült kapásra bírnom, a nagyját nem szúrkáltam meg idén sem 😉
Ezek csalik és „technikák”hozták meg az aznapi halakat. Egyébként a Finezze fonott nagyon jól bírta a rendszeres, naphosszat dobálást, nagyon mimimálisat fakult, szinte meg sem látszik rajta, arról nem is beszélve, hogy giganagyokat tudtam dobni vele(a kettes osztóig, akinek ez mond valamit!)szakadásom egyszer sem volt.
Napkelte, csend és nyugalom az erőmű alatt egy augusztusi reggelen. Talán öregszem, de ezek a dolgok egyre fontosabbnak tetszenek nekem.
Mivel egyébként is a jófajta ALE-ek kedvelője vagyok, így nagyon megörültem mikor megláttam, hogy a nyári forróság kínjait egy ilyen zamatos helyi finomsággal enyhíthetem
Találkoztam az egykor Anglia Magyar Horgász csapattag barátommal Tibivel, akivel kellemesen végighorgásztunk egy csendes, napos délelőttöt
Ezen a nyáron a legfiatalabb sportásam a Lukács volt, Robi barátom kisfia, aki általunk kapott egy jókora dózis tiszai peca élménypakkot , de mi is lehetne fontosabb, mint átadni ennek a csodás elfoglatságnak a rejtelemeit a következő generációnak.Gyereksporikkal egyébként még volt találkozóm a nyáron egy horgásztáborban, de erről kicsit később írok a Körösök táján.
Így kezdődik az mindig, „csak leugrottunk a faterral meg egy barátjával a Tiszára és…” és mire észbe kapott már nem menekülhettett, így lett horgász. Nagy az öröm, kicsi a hal, a horgásznemzedék ki soha nem hal! Lukács sporttárs és az ő aranyos kis tiszai fogása
Eközben a mellettünk tanyáztak tündéri nyaralószomszédaink, a boldog horgászpár, Esztike és Gyula, az esti kapásra várva
Szúnyogírtás a Tiszaparton Tiszalöknél.
Idén is szem és fültanúi lehettünk a tiszai szúnyogbombázó repcsi nagyszerű látványának. Hogy elpusztult-e a vérszipákoló népség azt nem tudjuk, de hogy azon az estén teljesen megvadultak, az biztos.Kamikaze módon, halált megvető bátorsággal repültek bele szemünkbe, szánkba, sekit és semmit nem kímélve.
Kajakmóka a Csobaji holtágon
Az alvízi balinozások után hamarosan szerencsét próbátunk a felvízen is, méghozzá kajakkal. Ez a nap több szempontból is érdekes élmény volt számomra, hiszen ZipPy barátom jóvoltából végre kipróbálhattam egy régóta vágyott dolgot, a kajakpecát. ZipPy sem kevésbé elszánt (és lökött), mint álltalában a barátaim, így hajnali négy után kicsivel már recsegett is a távbeszálő, vonal végén pedig a kedves érdeklődő hang: „Hé Fecó, melyik utcába kell itt befordulni haver??” Basszus… ez nem viccel, tényleg vízen leszünk pirkdatra. Persze vártam én a dolgot, csak mivel eddig szinte minden napom éjfél után végződött és hajnal négykor kezdődött, így csak remélni mertem, hogy késik a beste egy órácskát. De NEM!
A Nap még a fák mögött bujkált, de a kajakok már vízen voltak, menetre készen
Kecses testén megcsillanak a tiszai nap első sugarai… meg a ZipPyén is 😎
Mivel a Tisza még mindig nagyon zavaros volt, így a következő tervet fundáltuk ki; Kora reggel az élő Tiszán próbálunk szerencsét, mivel oda volt engedélyünk, és ha egy-két órán belül semmi, akkor felgyaloglunk az üdülőtelepi kocsmába Feribácsihoz, aki akkorra remélhetőleg kinyit, veszünk napijegyet a Csobaji holtágra és beeevezünk oda balinozni.
Kikötöttünk a strandon reggelizni, addig a vízialkalmatosságok pihentek kicsit. SeaSide Quest horgászkajak és Seaside Nautilus 2+1 személyes túrakajak
Mi is lehetne jobb peca közben, mint egy jó kávé , aztán a büfében sütöttek nekünk „fiús reggelit”
A kajakról
Fontos leszögeznem, hogy következő pár sor nem szakleírás, arra vannak már nagyon jó oldalak, hanem egy laikus személyes tapasztalatai és meglátásai.
Mivel ilyen horgászkajakban még nem ültem előtte, ezért az elején kicsit bizalmatlan voltam, bár így utólag be kell valljam, felesleges volt az aggodalom. Aznapra ZipPy nekem egy SeaSide Quest horgász és túrakajakot utalt ki barátilag, ami 395 cm hosszú, 85cm széles, 37 cm magas, terhelehtősége 180kg, amit mesze nem hasznátam ki a sem a 65 kilommal, de még a pergetőmotyómmal együtt sem. A kajakban rengeteg praktikus zárt, nyitott és gumis tárolóhely és három bottartó volt, aminek még a negyedrészét sem hasznátam ki. Az egész napos pergetést egy kényelmesen kiemet szék segitett élvezhetővé tenni, amiben még este hétkor is kellemes volt ücsörögni. Mivel az előző héten kenutúrán voltunk, ahogy már fentebb írtam, így azt gondoltam tudom, hogy mire számíthatok, milyen instabil is egy ilyen vízijármű. Erről a „Tudod milyen az lú?” kezdetű székely vicc jut az eszembe. „Na, ez nem olyan!” Nem. A stabilitása azokkal az átlagos kenukkal nem összehasonlítható. Már az első órában feloldódtam, hiszen éreztem, hogy biztonságban vagyok, a borulásveszely normális esetben szinte minimális. A vízen fürgén siklott, haladni kiválóan lehetett vele még laza evezéssel is. Miután az élő Tiszán az első órákban átestünk az kellemes ismerkedésen, így jöhetett a peca.
Az összekötő csatornán keresztül beeveztünk az Tiszáról a Csobaji holtágba
Sajnos a víz színén jól látható, mi is volt a helyzet az élő Tiszán, a tejeskávén eveztünk befelé
Ahogy beértünk, ez a csodálatos látvány fogadott minket, az óriási csillogó kristálytisza víztükör
Végig eveztünk a holtágon és balin reményében dobáltunk a növényfal peremét és a nyílt vizet, de hal híjján a negyvenfokos hőségben jól esett kikötni és pihengetni egy-két órácskát az árnyékban.
Egy kis délutáni csendespihenő a fák hűse alatt
A pihenő után újrainduilva ZipPy a kezembe nyomott egy gumihalat, mondván, hogy változatassunk stratégiát és gumizzunk kicsit. Elsőre elleneztem a dolgot, mert aggályaim voltak a nyári gumizással és a csukázással kapcsolatban is. A kérésnek hamar engedtem, végül is mit veszthetünk, maximum pár gumihalat.
Bevallom nem sokat néztem ki ebből a színből, de még is ez lett a napot megmentő hős csali, az almazöld Awaruna
20-25 métert sem haladtunk indulás után, mikor megfogtam az aznapi első csukát, délután 14.20-kor, negyven fokban. Életem első kajakos csukáját. JUHÉÉÉÉ
Besegítettem a kajakba, azán hamar ki is tettem. Arra viszont hamar rájöttem, hogy a szák nem jó ha túl mély
Kajakra megvaaaaaan. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. 😉
Bye-bye csukafi
A vastag növényfal(rucaöröm) úgy ért véget a vízben, mint egy meredek sziklafal. A csukák ebben beállva várták a prédájukat és kegyetlenül rárontottak a zsákmányaikra. A holtág túlvégén, mivel a befolyó tejeskávé ott már nem befolyásolta a víz kristálytiszta volt, és igaz, hogy hozzá vagyok szokva a kapások látványához a jól átlátható tiszta vízben, de azért mégicsak nagy élmény volt látni, hogyan rohanja le, üti és hibázza el a csuka a gumit, vagy alakalom adtán, hogyan lép meg a horogról .
ZipPy is csípett a csukafiakból, bár az ő mosolya ekkor éppen nem volt őszínte, mert horogszabadítás közben lemerült a telefonja… csakhogy a holtág aljára.
Ha nem is óriásiokat, de sikerült még néhány csukát fognunk a délután folyamán és a nap végére még egy kis süllő is bekopogott bónusznak. Az igazi értéke a napnak mégis csak az volt, hogy baráti hangulatban és csodálatos tájon ismerkedhettem meg ezzel a nagyszerű és megnyerő vízijárgánnyal, a HORGÁSZKAJAKKAL. Nagyszerű élmény volt, gondolom nem kell mondjam senkinek, mi jár azóta is a fejemben…
Közben, csendben megkerült minket a Nap és lassan búcsút intett nekünk utolsó sugaraival, mi pedig beleeveztünk a naplementébe.
Poroszló (430Fkm)
A nagyszerű kajakpecát követően a horgászbotokat otthon hagytuk egy napra, a vízijárművet pedig szárazföldire cseréltük , de sem a Tiszától, sem a halaktól nem távolodtunk el. A családi és horgásznapokat felváltva kaladoztunk, s így most egy családi nap következett, amit a fejethetetlen Tisza-tavi Ökocentrumban töltöttünk el Poroszlón.
Megnéztük Közép-Európa legnagyobb édesvízi akváriumát és mondhatjuk, hogy tényleg egyedülálló
Lenyűgöző volt látni ezeket a csodálatos óriási tokhalakat
Tiszacsege (454Fkm)
Sokat hallottunk már a Tiszacsegei Halászcsárdáról és éppen kapóra jött, hogy a környéken jártunk, így az ökocentrum után Csege felé vettük az irányt. Vacsoraidő lévén azonnal bevettük magunkat a csárdába és kipróbátunk egy-két messze földön híres halételüket és mondhatom, nem kelett csalódnunk egyikben sem.
Azán pedig megnéztük hogyan csillanak meg a Nap utolsó sugarai a legendás csegei kompon, amin talán még Jani is is rajta volt 😉
A Tisza idén is csodás volt. Csodás de komisz és halakban szűkmarkú, bár tudom jól már az évek tapasztalataiból, hogy nem hiába hasonlítják egy szeszélyes nőhöz, hanem mert valóban olyan. Békés hullámai a partot verdesve szinte azt suttogták a naplementében:
„Ha majd egyszer többet fogalakozol velem, többet is adok neked.”
Mindt mindig, most is otthagytam egy darabot a szívemből, de egy darabkát el is hoztam belőle maggamal…
most is, mint mindig.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
