Június első napjaiban járunk, tehát megkezdtük a nyarat, ami több szempontból is érdekesnek ígérkezik. Pár nap múlva elkezdődik a folyóvízi szezon, és ismét új szakaszba lépünk. Magunk mögött hagyjuk a vadregényes óriási tavakat, és figyelmünket a folyók és azok lakói felé fordítjuk. Előkotorjuk és leporoljuk a finomabb pálcákat, visszatérünk kedvenc vizeinkre és hamarosan ismét a domolykókat, márnákat és sügereket hajkurásszuk, majd nem kevés élvezettel. Persze nem leszünk hűtlenek a csukákhoz sem, de őket most picit visszaküldjük a sor végére. Visszaküldjük, és pihenni hagyjuk, hiszen az elmúlt pár hetet nekik szenteltük, mert ugye ők voltak a célkeresztben. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen még van pár napunk, és mielőtt továbblépnénk, tekintsünk vissza mi is történ az elmúlt időszakban, milyen is volt a tavi pergetés azokon a bizonyos NAGY TAVAKON.
A pergetéseket általában ilyenféle szeánszokkal kezdtük, a biztos siker érdekében
Most ugye egyébiránt azt kellene írnom, hogy beváltottuk a magunknak minden évben újra és újra tett ígéretünket. Kihagytunk pár pecát, nagyokat aludtunk és nagyszerűen kipihentük magunkat, hogy a szezon kezdetével majd újult erővel csaphassunk a húrok közé. Persze mindannyian tudjuk, hogy ilyesmiről szó sem lehetett. Nem mintha az egész heti kemény munka, vagy szinte non-stop családi programok nem igényelték volna ezt, vagy esetleg a sok más horgászással kapcsolatos tevékenység nem kérné az egyébkén sosem lévő fölös óráinkat. De neeeem, mert ahogy Bendegúz mondaná, nem olyan családból származunk mi! Tehát akkor nézzük hát szépen sorjában, mi is volt, hogyan is esett idén ez a kis eset, amit felénk „close season”-nek hívnak.
Néha besétátunk a tóba, na nem felfrissülni, hanem visszaszerezni a tótól ami a miénk
Nagy vizek, nagy csalik, nagy halak
Nem azért írom ezt az alcímet mert megalománok lettünk, hiszen minden méretű halat szeretünk és tisztelünk, hanem, mert már a folyókon elkezdtük tavaly a 16-20 centis gumik használatát, amik hoztak is egy két szép halat, és ezt a vonalat folytattuk a nagy tavakon is. Na persze nem voltak ezek a hetek felhőtlenül boldogak és egyszerűek, hiszen mi egy részről nem is vagyunk tavi horgászok, más részről idén nem tudtunk lemondani még ebben a három hónapban sem a csendről és a vadvízi élményekrő, még a tilalom ideje alatt sem. Bevalljuk, évről évre egyre kevesebb kedvünk van a zsúfoltsághoz, és ez bizony áldozatokkal jár. Mivel az elmúlt években rengetek kisebb csukát fogtunk már, ezért elhatároztuk, hogy megpróbálunk a nagyobb halak nyomára bukkanni. Azt hiszem Sztahovics Petitől hallottam idén tavasszal, hogy hogyan is kell, milyen is nagy halat fogni. Ahogy mondta pont olyan megfogni mint kicsit, csak nehezebb megtalálni, és kapásra bírni. Ez bizony tényleg így van! Elmondva nem hangzik bonyolultnak, viszont a kivitelezése igen nagy kitartást igényel, még gyakorlott horgászoknak is, főleg ha a mozgalmas pecákhoz vannak szokva. Hiszen amikor az úgynevezett univerzális pergetést felváltottuk a specifikus NAGY HAL keresgetésre, hamar rájöttünk hol is vérezhet ez el. Nincsenek bicska, nincsenek kolbász méretű vagy kilós csukák, és még az oly kedvelt, esetleg beeső sügerekről is le kellett mondanunk az idén, amikor erre adtuk a fejünket. Ilyenkor az esetleg üresen maradt napok vége felé kísértésbe eshet a horgász, és felrak valami kompromisszumos csalit. De NEM! Mert ha nagy hal, akkor NAGY HAL. Mit is veszthetünk. Néhányszáz kilométert és napi sok óra gyaloglást, teljes menetfelszerelésben. Bizony ez benne van.
Tavasz, mindenki készülődik az új életre és a nyárra
DUPLA VAGY SEMMI!
Azért szerencsésen egy-egy alkalmat leszámítva sikerült is összefutni pár szebbecske jószággal, arról nem beszélve, hogy bár gyakorló NAGYTAVICSUKAŰZŐK lettünk, de azért fél szemünk mégis mindig a közei folyókon volt, már tervezgetve, hogy is fogunk hamarosan támadni.
Nézzük hát hogyan is mentek a dolgok azokon a napokon, amikor éppen az állóvizeket próbáltuk felkavarni.
A „siker titka” most sem volt más, mint a szokásos kitartás és folyamatos próbálkozás. Az oly sokak által gyakran firtatott ”hol fogtad” helyett, megint sokkal fontosabb volt a hogyan és a mikor. Ha valaki esetleg megkapja a választ a „hol”-ra, akkor megtudott EGY helyet, ahol a „hogyan” hiányában nem biztos, hogy sikerrel jár. Ha viszont kicsit többet koncentrál a „hogyan”-ra, akkor minden hely azzá válhat, amire nem is olyan titkon vágyott.
Most nem írom le amit már előttem oly sokan, hogy „sikeresen a szákba tereltem” meg, hogy „visszakerült éltető elemébe”. Ezeket most mindenki gondolja oda, hiszen megtörtént. Persze tudom én, a téma kötött és bizonyosan leírom én is még majd párszor majd, de nem ma.
SZÓVAL Megint láttunk napfelkeltét, naplementét, volt reggeli ködös peca, felhős és verőfényes, de láttunk csillagos eget is. Próbálkoztunk sokféle helyen, többféle napszakban, és más-más vízrétegben, különböző csalikkal. Az elején kicsit reménytelennek tűnik csónak és halradar nélkül a beláthatatlan mennyiségű víz, de a vége felé már szépen ráéreztünk a dolog ízére.
Áprilisban még csak kóstolgattuk a témát, jött is egy-két kis bemelegítő példány
Ekkor még a víz teljesen tiszta és növényektől mentes volt, így el tudtuk húzni az araszos, vagy még nagyobb gumikat gond nélkül. Az élénk színű csalikkal sikerült halakat fognunk ezekben a napokban.
A napfelkelte minden alkalommal a parton talált minket, így gyakran láthattuk ezt a csodálatos tüneményt
Ebben a pár hétben próbálkoztunk „régi új” csalikkal is, amik dobazainkban lapultak méltatlanul elfeledve. Igazi kincsesbánya, ami néha még a saját gazdájának is meglepetéseket tud okozni
A rengeteg, számunkra beláthatatlan mennyiségű vízen azér akadtak kiindulási pontok, nagyon ígéretes helyek is, ahol lapultak halak. Felvertünk néhány csukát, de kapásra ingerelni őket nem volt egyszerű feladat
Péter bebizonyította aznap, hogy a pálya nehéz, de nem reménytelen
Nem csak a mi fogunk fájt a halakra, akadtak itt mások is
Május már merőben más volt. Még tudtuk használni a gumikat, de jóval nagyobb odafigyeléssel. Egy-két dobás után persze kiderül hol is vannak azok a bizonyos hínárfoltok amik nagy eséllyel tarják a halakat, de már pucolgatni kellett a horgot rendesen sok dobás után. Ezeknek a felderítő munkának később is nagy hasznát vettük, mikor már csak a felszíni és felszín közeli csalikat tudtuk használni.
Ez az öböllakó igaz nem egy óriás, de durván ledurrantotta a 16-os Savage Gear Herringet. Ahogy a víz hőfoka emelkedett úgy a halak is egyre erősebbek, virgoncabbak lettek
Közben sajnos bejött pár nehezítő körülmény. A felnövő nádfal sem segített, de a vízre hulló barkák és szöszök néha a legjobb helyeket zárták el tőlünk. Pesze ugye tudjuk, hogy mindig az a legjobb hely ami elérhetelen, vagy ül rajta egy pecás
Egy-egy kápásnál már azt hittük megvan amit keresünk, de szákolásnál kiderült, hogy egyesek nagyobb csukákat is megszégyenítően tudnak küzdeni mikor horogra akadnak
Ezt követően viszont szerencsésen alakultak a dolgok
Ébredés a tavon
És végre megjöttek azok a várva várt virág illatú, madárfüttyös, párás nyári hajnalok
Nyakig a virágok között dobálni igazán kellemes dolog, de azért érdemes figyelni, ha nem akarja az ember bedobni valamelyik bokrot is a tóba a csalival együtt
Vadles és cserkészés
Keresgettük a halakat és néha a reményveszett kutatásban akadt egy két jel, amire mindig érdemes odafigyelni. Ahogy az öreg halász mondta a regényben:
Nagy segítség nekem ez a madár
De nem csak a pár madár lehet árulkodó jel, hanem a közeli bokrok között ücsörgő békéshalas horgász is, aki bizony etet. Péter hirtelen kis lubickolásra lett figyelmes egy helyen. Keszegraj játszadozott, szedegetett néhány méterre tőlünk. Szinte biztosra vette, hogy ólálkodnia kell egy csukának a közelben és dobásra buzdított.
Ez a hal igazi csapatmunka volt, majdnem úgy, mint a mondókában. A nagy meglátta, a kicsi kifogta. A vége viszont nem a versikéből jól ismert módon alakult , mert közös fotózás után útjára engedtük.
Rengeteg olyan hely volt, ahová odaképzetünk egy jó csukát és meggyőződésünk, hogy ott rejtőztek. Ahogy mondogattuk: „Az nem lehet, hogy itt ne legyen egy jó hal.”
Egy-két tisztáson dobtunk még párat a kedvenc gumijainkal, de már a felszíni és felszín közeli csalik átvették lassan a főszerepet
Péter gyönyörű csukája is egy feszínen hangosan kalimpáló falatot kívánt meg
A hajnali és reggeli órákban felszíni csalival fogott halakon felbuzdulva arra gondoltunk, hogy lehet, sötétben kellene próbálkozni, hátha a nagyja akkor eszik. Fel is készültünk pár válogatott éjjeli wobblerrel, hátha meghozzák az áttörést és sikerül elkapni egy méter feletti vadállatot.
Blázy, Norizi, Savage Gear, Fox, Japán hand made csoda, Deps Kakuru, Salmo Fatso és Heddon Tadpolly. (utóbbi a hangja és a nálam sikeres múltja miatt került az arra a napra összekészített különítménybe)
Azt azért nem mondanám, hogy bejöttek a sötéttel kapcsolatos számításaink, bár ahhoz többször is ki kellett volna menni, hogy összefüggéseket, vagy következtetéseket vonjunk le. Azért nem maradtunk hal nélkül, bár meglepő módon a felszíni csalikra nem nagyon volt kapás az Savage Gear patkányt kivéve, de az meg sajnos nem akadt rendesen. A jó öreg Heddon viszont ismét sikert aratott. Bár a terep elég hínáros volt, viszont lassan, felemelt bottal vezetve sikerült a felszín alatt vezetni 20-30 centivel és így megadtata az este egyetlen halát.
A csillagok fent voltak, tehát tecnikailag vehetjük éjjeli fogásnak😉
Ezt követően ismét a hajnali pecák mellett döntöttunk, mert ezek hozták meg a várt eredményt, meg mert szeretünk gyönyörködni a napkeltében
A denevérekkel szépen ki lehet takarítani a meghorgászni kívánt beállót 😆
Hosszú dobások a szigetek tövébe, hátha ott rejtezik a fenevad
Mivel én még nem fogtam ilyenféle felszíni csodával halat, ezért nem is nagyon bíztam benne, úgyhogy egy órácska után le is vettem és adtam esélyt más csaliknak is. Péter viszont az előző heti 5+ kg-os csukáját azzal fogta, úgyhogy feltette a Kakurut és kitartóan dobált vele, nem is eredménytelenül.
Ez a fogás is ékes bizonyítéka annak, hogy ha valaki hisz a csaliban és kitart mellette, akkor fog is vele
A néhány kiadós eső és a napsütés hamar dzsungellá alakította a tó környékét
Kutattunk és kitartóan kerestük a halakat minden bokor alatt és bedőlt tuskó mellett
Megesett már többször is, hogyha a legjobbnak gondolt csali nem adott halat, akkor feltettem azt amit a leg esélytelenebbnek tartottam. Így volt ez ma is. Kizipzároltam a zsebem és leltározni kezdtem miket is hoztam mára. Ekkor láttam meg egy wobblert, amit pár nappal azelőtt este tettem be az éjszakai pecára, egy Salmo Fatso crank-et. Sok variáció ezzel a csalival ugye nincs. Idomtalan, buci testét és szerintem túljátszott mozgását nemigen szerettem, gondolom ezért pihent a dobozban annyi évig. Mivel azt a helyet már jól körbedobáltuk, így ez a nehéz és messzire dobható csali pont jónak látszott arra, hogy néhány távolabbi szigetcsoport tövét is átpásztázzam vele. Közben egymás mellet állva folyamatos technikai megbeszélés, hogy hol is lehet ma a hal.
Salmo Fatso és a Dorado
„Dobj a sziget mellé”
…tanácsolja Péter. De oda már dobtam párat, gondoltam. Na nem baj, nagy lendület, távdobás, pont jó helyre hull be a wobbler. Tekerek párat és fohászkodok egyet „Istenem, elkaphatná már egy nyolc kilós. Még a montatot be sem fejeztem és (ahogy Horváth Feri mondaná) BAAAAAAM! Jókora ütés ráz fel a monoton dobálásból. Szinte elsem hiszem, de azonnal felébredek. Nem ficánkol, nem rázza a fejét, nem ugrik ki, csak húz, húz, húz baromi erővel. A halak ereje csalós néha, de a mozgásuk sosem. Most érzem, ez jó hal lesz…
Kicsit hagytuk megpihenni a szákban
És itt van, megjött végszóra amit annyira vártam🤩
Félelmetes pofa, rettentő állkapocs és fogak, pont amilyennek elképzel az emberfia egy falánk taviszörnyet
Megvolt a nagy tálákozás és engedtük is haza. Ússzon csak kedvére és sarcolja a keszegnépet. Nőjön még nagyobbra, legyen még erősebb, ügyesebb és ravaszabb
Ismét nem panaszkodhatunk, hiszen ezt a tilalmas három hónapot is lehetőségekhez mérten színesen eltöltöttük. Találkoztunk barátokkal, jártunk szép és vad, közeli és távolabbi tájakon. Megfordultunk ismeretlen vizeken és nem elhanyagolható, hogy megint nem maradt üres a szákunk.
Mire ezt olvassátok már remélhetőleg egy folyó partján fogunk állni, és a kanyarokat, langókat méregetni, melyik rejthet egy jobb halat amivel összeméthetjük ügyességünk, ravaszságunk, hogy újabbnál újabb tapasztalatokat és élményeket szerezzünk, amit ha időnk engedi, megosztunk veletek is.
Kukkantsatok be máskor is ha időtök engedi
Üdv mindenkinek és GÖRBÜLJÖN!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
