Május, az a langyos és kedves, illatos és színes előszoba, hol már gyakran érezzük a nyár első simogatását. Megjöttek azok a párás hajnalok és a csendes, nehéz virágillatú alkonyatok, amikor már jól esik elücsörögni a kerti asztalnál egy pohárka vörösbor mellet… NA-NA, már megint kezdeném, de neeeeem, hiszen elhatároztam valamit. Nincs több kacskaringós ingó-bingó meg illatos rózsabimbó. Peca van, meg képek…(bár nem ígérhetem, hogy nem leszek visszaeső)
Ez a szép, szolid kis vadvirágos kert, egy zsilipkapu tetején telepedett meg, mintha csak a természet nevü kertész ezzel is szelidíteni akarná az emberi kéz alkotta rideg műtárgyat
Szóval…
ha május, akkor jöhet a baráti süllő-túra, mert a májusi süllő aranyat ér. Aranyat, de miért is? Mert ilyenkor már olyan messze vagyunk a folyóvízi élményektől, hogy minden kis öröm életben tart és kitartásra sarkall minket.
Már megint elszaladt közel egy hónap és már megint rengeteg anyag gyűlt fel, pedig az utolsó írásom után megfogadtam, hogy többé nem lesz több ‘Háború és Béke’ terjedelmű poszt, bár ennek lehet megint lőttek, hiszen négy pecával vagyok lemaradva, amiből három azért mondható mozgalmasnak. Volt csatornán keszegezés, ahol a legkisebbik lánykámat vezettem be a spiccbotozás rejtelmeibe, tavi csukázás, ahol megtört a rajtam lévő „átok” kis külső segítséggel, és két csatornapeca is, ahol a számunkra oly becses ritkaságot, a süllőt űztük egy baráti találkozó keretein belül. Még szépszerivel megrostálva is száznál több kép és rengeteg élmény, amit szeretnénk megosztani veletek.
Mivel is kezdjem, mi legyen az első? Feldobhatnék egy pénzt, de ahogy olvasgatom a sporttársak írásait már látom, itt mese nincs, csakis az igazat és sorrendben!
Most igyekszek kihagyni azokat a részeket, hogy „A vekker hajnali egyharminckor berregett, de mégis frissen és reményekkel teli ugrottam ki az ágyból” vagy a „A bérleti díj magas volt, de megérte a látvány miatt. Ezek miatt a böhöm nagy hájas tyúkok miatt”. Ja, meg ez amúgy is egy másik film.
Szó mi szó, nekünk kicsit messze esik a hely, de ez nem lehet akadály, ezért nem hagyhatunk ki egy jónak ígérkező pecát. Ha mi fentebb kúszunk vagy 200 kilómétert, a sporttársak meg lentebb akkor pont összefuthatunk. Meg is tettük megint!
A csapat
Nagyon örültünk, hiszen végre sikerült, ami mostanában egyre ritkábban jön össze, sok jó embert egy helyen látni, és pecázni is velük. (mondom JÓ ember!) Tavaly technikai akadályok miatt sajnos elmaradt a közös baráti csatornapeca, de idén sikerült összehozni. Sőt olyannyira jól sikerült, hogy még egy régi új barátunk is jelen lehetett, valamint két jópofa négylábon járó társ is. (nyugi, senki nem rúgott be, másról van szó)
Jobbról balra : K. Robi, Norizi, F. Tibi, L. Fecó és P. Peti és utoljára de nem utolsó sorban Benji és Rozi valamint a fotómasina láthatatlan oldalán pedig Vica.
A továbbiakban csak a legszükségesebbeket írom le, legyen ez egy ilyen rendhagyó képes krónika. Azért majd igyekszem, nehogy valaki előálljon itt nekem, hogy „kérem vissza az időmet”. 😉
Fényképezés szempontjából ezen a pecán szerencsém volt, mert Robi barátnője Vica nagy részben tehermentesített a fotózás fáradalmai alól, amit ezúton is köszönünk neki.
A felszerelések
A hangszereket ezen a pergetésen finomra hangoltuk. Ez maximum a 10-30g botban ki is merült, bár volt, aki 2-7g-os botra finomított. Én a 4-18g-os Savage Gear Finezze botot láttam a legideálisabbnak erre a célra aznap, hiszen a célhal a SÜLLŐ volt.
A reggeli első dobások. Akcióba lendült a Daiwa, Shimano, Berkley, Savage Gear és Fenwinck bothadsereg.
A csalik
A csalik mérete terén sem vittük aznap túlzásba a dolgot. Volt itt minden kérem, hat centis fehér Savage Gear Cannibal, rikító zöld Mann’s gumihal, kis fehér és rikitó piros Action twisterek, és még a kínai gumihalak is képviseltették magukat.
Minthogy a nagy csali=nagy hal sem mindig igaz, így a kis csali=kis hal szabályt is próbára teszi néha egy-egy nagyobb ragadozó. Ezt kis Action plasztikot például egy 90+os csuka próbálta elnyelni.
A pálya
Anglia leghosszabb csatornája, erősen urban fishing jellegű peca sok zsilipkapuval, lakóhajóval, gyalogossal, futóval, kutyákkal, biciklisekkel és egyéb nehezítő körülménnyekkel. A vízben sok akadóval és egyebekkel.
A sok méteres szintkülönbséget jónéhány zsilipkapuval hidalták át. Nem irigylem a zsilipelő hajósokat, bár a legtöbbjük ruganyos, jókedvő, mosolygós hatvanas-hetvetvenes idős hölgy volt.
Az időjárás
Az időjósok emlékeim szerint felhőket és esőt irányoztak elő, némi kis napsütéssel, amikből főként a napsütés valósult meg. Ennek azért különösképpen én nem örültem, bár igencsak szeretem a jó időt, csak nem süllőpergetés közben. Bár olyan egetverő nagy tapasztalatom nincs a süllők terén, de azért azt sejtem, hogy egy jó kis ködös-felhős nap jobban adta volna a halat. Azért panaszra okunk nem volt, hiszen több-kevesebb hal mindenki horgára jutott ettől függetlenül is.
Az emberkéz alkotta műremekek itt is jelen voltak. Favidrák, vashangyák, műanyaggémek, bádogszitakők és nem utolsó sorban a grafitik engem gyakran megmosolyogtatnak a természetben. Itt sem maradhattak el az urban fishing szokásos kísérői, amik ez esetben dongó és szitakötő formában kaptak helyet a parton.
A horgász stratégia
Igaz az efféle társas megmozdulások azért inkább szociális szempontból értékesebbek, mint halfogás szempontjából, na de ha már vittük a botokat és a parton találkozunk nem egy kocsmában, akkor illenék halat is fogni. Mondjuk ezeken a csatornákon, bár a folyóvízi tapasztalatainkat kamatoztathatjuk, de mégis jóval egyszerszerűbb a helyzet mint egy természetes folyón. Akkor most ugye mindenki felszisszen, hogy jóval több halat is fogtok. Hát nem. Nem akarom én megbántani ezeket a vizeket, hiszen vannak halasabb szakaszok is, de azért egy jó halas folyószakasznak a cipőjét sem kötheti be egy ilyen csati. A stratégia tehát a jól bevált régi módszer alapján lett kialakítva.
Híd alatt, had alatt…
Hidak alja ahol kicsit néha szűkebb, mélyebb és ezáltal jobban mozog a víz, zsilipkapuk töve, ahol áramlik a friss oxigéndús víz, zsilipek oldalkiállói, ahol kiállhat a hal megpihenni, na és persze a bokrok alja a szemközti parton, már ahol vannak ilyenek. A hosszú egyenes szakaszokat én nem igazán szeretem dobálni, mert olyan „vak tyúk is talál szemet” pecának tartom, ami be is bizonyosodott már párszor, hogy így van. Azért persze jobb híján, vagy ha valakinek van ideje bőven, azért ilyen helyen is foghat halat, ha dobál serényen.
Amíg Norbi a zsilip felett dobált…
… addig mi átfésültük a kapu alvizét és kellemesen társalogtunk Robival, Benji és Rozi társaságában.
Tibi pedig az oldallefolyókat nézte át.
Egyéb humán stratégia
A „jó reggelt cseppek” bevétele után kellemes beszélgetések lefolytatása, a pihenők alakalmával némi sörital elfogyasztása, valamint magunkat igen jól érezni naphosszat.
Még jó hogy az ilyen partokon a halak hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez, így folyhattak a véget nem érő traccspartik.
Ha már ilyen szépen bemelegítettünk, akkor indulhat a mai virtuális pecatúra. Majd igyekszek csak a szükséges mennyiségűt belekotyogni, hogy ne nagyon zavarjam a kedves kaladozót a „szemmelpecában”.
Jöjjenek hát a halak, mert azért barátkozás közben fogtunk néhányat jó szokásunkhoz híven.
Süllő
Kora reggel Robi nyitotta a sort ezzel a formás kis süllővel. Az arcon ott a sokunk számára jól ismert mosoly, mikor megbizonyosodunk róla, hogy az óhajtott célhalak jelen vannak.
Igaz másféle értelemben, de nyugodtam mondhatjuk rá, hogy „tüskéshátú barátom”
Ezután Péter mérte fel a jövő ragadozóállományának néhány ígéretes egyedét. Ahogyan egy magyar horgászműsorban hallhattuk nem is olyan régen, a kicsi halakra legalább úgy kell vigyáznunk, mint a nagyobbakra, hiszen belőlük lesznek a jövő nagy ragadozói.
Az egyik híd alatt nekem is sikerült egy-két halat becserkésznem. A rikító színű csalik jól működtek a zavaros vízben.
Tibi is ügyesen megtalálta a halakat. Ő aznap a Mann’s gumikat választotta rikító zöld színben, ezzel zsákmányolt több szép süllőt is.
Norbi egy enyhén csillogón zöldes, kis kínai gumihallal dobált, amire ugyancsak vevők voltak a süllők.
A gumikat az esetek nagy többségében a fenéken ejtegetve vezettük, vagy a betonfalak tövében emelgetve. Reggel kilenc után a mikor hajóforgalom komolyabban is beindult a rengeteg zsilipelés meglassította a pecát, hiszen minden egyes hajó beérkezésénél meg kellett állni és kivárni az áthaladást. Ilyekor a megváltozott viszonyok, a vízszint változása, ami 20-25 centivel is nőtt, vagy csökken alkalmanként, a víz sodrása, ami ilyenkor felerősödött, és színe ami erősen felkavarodott , zavaros lett, nem annyira kedvezett nekünk.
Azért persze panaszra okunk nem volt, hiszen még duplázni is sikerült a srácoknak időnként.
A süllőtúra egyéb halai
Dévérek
Robit támadták a vérkeszegek rendületlenül. 🙂
Akadt néhány érdekesség is a délelőtt folyamán, ilyen volt Robi dévérkeszege is. Ezt egyébként ügyesen, még egyszer megismételte aznap.
Csukák
De ilyen meglepetés volt Péter jókora csukája, ami a néhány centis kis fehér twistert vadászta le. Egyébként méretben ez lett a nap hala is a maga 90+ os hosszával.
A rövid megmérettetés és mérések után vissza is mehetett a szolgálati helyére kaput őrizni.
Azt mondják, ahol elszaporodik a süllő ott nem nagyon van csuka és fordítva ugyan így. Itt bizony volt mindkettő.
A pecát reggel hatkor kezdtük, amit így utólag kicsit későinek gondolok, mivel ahogy fentebb már említettem, kilenc óra körül beindul az élet és még jó egy óra van a viszonylag nyugodt pergetésre. Igaz fogtunk még halat tíz óra után is, de ezek már csak az utóvéd voltak.
Már a nap is túl magasról tűzött és az erőnk is megfogyott, arról nem is beszélve, hogy az autók legalább bő fél óra gyalogrársra voltak, de az is aggodalomra adott okot, hogy 2,5-3 óra lesz a hazaút is.
Visszaérve a járműveinkhez mérőműszereinket egyeztetjük, amik 11,5 kilóméter gyaloglást mértek egységesen. Azt hiszem megint elmondhatjuk, hogy ismért „megcselekedtük amit megkövetelt a haza”…vagyis ez esetben a szakma.
A srácoknak köszönöm az együtt töltött nagyszerű időt, Vicának pedig szuper képeket.
Tagadhatatlanul jó kis peca volt, még ha nekem el is ment szákolás előtt a nap hala, egy jókora sügér, de SEBAJ, mert már a hazaidulás pillanatában, mikor kifordulunk a csatorna partjáról, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy hamarosan…
JÖHET A VISSZAVÁGÓ!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
