Alighogy visszatértünk a nyári pihenőnkről magunk mögött hagyva a mozgalmas forró nyarat és éppenhogy fogtunk pár szép halat a kedvenc albioni folyóinkban, máris megjött az október hatalmas áztató felhőszakadásival és erős szeleivel. Megérkezett a hűvös angol ősz és véget is vetett a felszíni csalis szezonnak. Megkezdődtek a sokak által valódi pergető szezonnak tartott évszakok. Eljött a mélyebb vízi wobblerek, vasak és gumik ideje. Idén viszont rendhagyó módon nem a folyókon kezdtük meg ezt a szezont, hanem egy tőlünk távolabb eső közép-angliai csatornán. Ennek oka pedig nem más volt, mint egy nemzetközi pergetőtalákózó és versenyre való felkészülés. Októberben ugyan is az Angliai Magyar Horgászok csapata meghívást kapott és részt vett a Building Bridges Project által megrendezett CRT International Lure Challenge -en, ahol egy nyolc főből álló apró csapattal képviseltük kicsi hazánkat, nem is rossz eredménnyel.
Fishing without Borders & Building Bridges, avagy horgásszunk határok nélkül és építsünk kapcsolatokat.
A 2019-es magyar csapat, (felül)Szpisják Norbert, Kása István, Csányi László, Bándi Balázs, (alul) Pavlitzky Péter, Borbély Lajos, Varró Bálint és Lovas Ferenc
Building Bridges Project
Elöljáróban, röviden ejtsünk pár szót ezekről a szervezetekről, köztük főként a rendezvény fő szervezőjéről a Building Bridges Project-ről, hogy miért is jött létre és mi a fő céljuk.
Azt hiszem, nem árunk el nagy titkot mikor kimondjuk, hogy az angol és a kelet-európai horgászok között korántsem feszültségmentes a kapcsolat. Ezen feszültség egyik legfőbb oka az, hogy amíg az angolszász vidéken nagy hagyománnyal rendelkezik a halvédelem és az oly sokat emlegetett C&R, addig a keleten kicsit lassabb léptékekben halad ez, vagy ami még rosszabb, hogy egyes betelepült horgászok teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket a szabályokat. Igaz, hogy ez utóbbiak száma nem sok, viszont ez a kevés is elég ahhoz, hogy a szabályokat betartó, becsületes horgásztársaikat, kellemetlen helyzetbe hozza. Ez a gyakori ellenőrzések mellett főként egy módon kezelhető, ha olyan szervezeteket és csoportokat hozunk létre, ahol példamutató magatartással szolgálunk, és hasznos információkkal segítjük az újonnan érkezett és már itt lévő sporttársakat. Így jött létre sok, a más országonként már megalakult csoport mellet (ilyen az Angliai Magyar Horgászok/Hungarian Anglers in England is!) a Building Bridges csapata is, aki fő céljául a kelet-európai horgászok integrálását tűzte ki céljául.
A verseny szervezői és lebonyolítói, akik nem mások, mint az Angling Trust (Horgászok érdekképviselete) és Buildig Bridges Project (Építsünk hidakat) csapata és az Enviroment Agency (Környezetvédelmi ellenőrző hivatal) halőreivel kiegészítve
A verseny célja és felépítése és helyszíne
2019-ben a Building Bridges által megrendezett CRT International Lure Challege-en 7 nemzet 128 versenyzője vett részt, ezek az angol, magyar, bolgár, litván, orosz, lengyel és román csapatok versenyzői voltak. A versenynek idén egy közép-angliai csatorna, a Coventry Canal adott otthont, ahol a csapatok összemérhették tudásukat.
A nem túl változatos, de annál zavarosabb vizű Coventry Canal egyik szebb szakasza
Miután az esemény fő célja a kapcsolatépítés, így a szervezők a verseny felépítését is ehhez hangolták. A versenyzőket néhány nappal a verseny előtt, egy ügyes sorsolási módszerrel párokra osztották, de úgy, hogy mindenkinek más országbeli párja legyen. Miután a verseny egyik felében a pár egyik tagja szabhatja meg horgászhelyet és a tempót, a másik felében a másik, így sorsolással döntik el, ki mikor irányít.
Akinek a számát először húzták ki, az irányíthatott az első félidőben, akiét másodjára, azé a verseny második fele
Így gyakorlatilag a horgásztársad bár az ellenfeled, de a versenybírád is egyben, akivel kettesben a 16 mérföldes csatornaszakaszon tetszés szerinti részére elmehettek, de egymástól viszont 20 méternél messzebbre el nem távolodva horgásztok. Segítitek egymást, közben ügyelve a verseny tisztaságára, valamint egymás fogott halait közösen méritek, fényképezitek és ellen jegyzitek.
Egy verseny alatt fogott csuka, szabályosan mérve és a fotózva a versenykártyával
A párok, már a verseny előtt napokkal felvették egymással a kapcsolatot. A verseny időtartalma 6,5 óra volt, az ezidő alatt fogott halakból a legnagyobb 2 csuka, 2 sügér, és 4 süllő kerül pontozásra. Mivel a csapatok száma változó 5-25 között, így a csapat fogott halainak hosszát összeadják, és aztán elosztják a csapat létszámával, így jön ki az egy főre jutó átlagfogás, ami a verseny kimenetelét végül eldönti. Ez a számolási rendszer teszi lehetővé a kisebb csapatok indulását, eredményes működését és akár győzelmét is.
Reggeli eligazítás és a szabályok gyors ismertetése, vagy inkább felelevenítése a verseny reggelén
Miután nagyvonalakban tisztáztuk a szervezetek kilétét, a verseny célját, szabályait és helyszínét, térjünk rá a versenyt megelőző előkészületekre, a tréningnapok történéseire.
Az edzésnapok
Ahogy már fentebb említettük, a verseny helyszínének a Londontól közel kétszáz kilométerre lévő közép-angliai Coventry Canal 16 mérföldes szakaszát jelölték ki. Vize erősen zavaros, amit a gyakori hajóforgalom még zavarosabbá tesz, mélysége pedig 70-150 cm között váltakozik. Ez a csatorna is, mint a városi csatornák általában, teledobálva mindenféle ocsmánysággal. Alján amint később még látjuk, használati tárgyak egész tárházát megtalálhatjuk. Bárcsak hal lenne benne annyi, de erre még később visszatérünk.
A jókedv most is elengedhetetlen volt a túléléshez, mint mindig. Vittünk is magunkkal tartalékban egy szatyor mosolyt, hátha a helyszínen nem lenne elég
Mi is, mint minden rendes kis csapat, szenteltünk rá pár napot, hogy ha a pálya egészét időhiány miatt nem is, de legalább néhány szakaszát megismerhessük. Mivel a csapattagok közül mindenki dolgozik, családos, elfoglalt, így egyáltalán nem volt egyszerű dolog összehozni, hogy a csapat minden tagja mindig jelen legyen. Így persze, ha mindenki nem is, de törekedtünk minél többen jelen lenni egy időben és minél nagyobb szakaszt átfésülni, a jobb szakaszok és haltartó helyek után kutatva. Tapasztalatainkat a horgásznap végén megosztottuk egymással és megpróbáltuk megfejteni a vizet.
Közben az időjárássál is akadtak gondjaink, de ez így októberben megesik felénk, úgyhogy viseltük férfiasan és jókedvvel a viszontagságokat. Szerencsére mindenkit hajtott a horgászláz és nyerni akarás, így a társaság rendszerint tettre kész és vidám volt.
Az időjárás nem játszott a kezünkre kicsit sem. Az első napon egy 8 órás szakadó eső volt beígérve, amit szakaszosan, nagy részben meg is kaptunk.
A szakaszon zsilipkapuk nincsenek, így a csatorna egyhangúságát csak a hidak és kiszélesedések törik meg néhol
Csatárláncba állva dobótávolságra egymástól gondosan átfésültük a víz minden szegletét
Csatornán nem nagyon pecázunk, csak ha tilalmi időkben rávisz a kényszer, de azért mindenki rendelkezett némi csatornatapasztalattal, amit ebben az esetben nehezen tudtunk hasznosítani. A csatornapeca teljesen más, mint a természetes folyókon való pergetés. Itt nincsenek éles kanyarok, visszaforgók, langók, bedőlt fák, kiszélesedő medencék, zubogók és egyéb haltartó helyek és jegyek. Ezen a csatornán viszont a dolog érdekessége ugyanis hamar kiderült, miszerint a csatorna szélei és a hidak alja nem rejtett halakat, a zsilipkapuk pedig, amik messze a legjobb haltartó helyek a csatornákon, hiányoztak erről a pályáról. Maradt a jellegtelen lapos víz átkutatása, ahol a hal gyakorlatilag bárhol lehet.
Megkezdtük a pecát és ha sok hal nem is jött, de azért szépen lassan, szakaszosan jöttek a halak.
Laja első csatornacsukája reggeli kezdés után pár perccel reményt adott egy esetleges jó napra
Isti szép sügere aprócska gumira éhezett
Habár a nagyobb süllőket nem is nagyon találtuk meg könnyen, de legalább a kicsikből fogtunk néhányat
Csukákból is tudtunk csípni egyet-egyet. Bár ez nem Norizi-re jött, de legalább Norbi fogta
Süllőgyerek a kakaóból woblerrel fogva
Bálint csukája apró, élénk színű Salmo Butcherre harapott rá a tökleveles szélében
Apróvad, vagy sem, de ez a versenyen legalább harminc pontot érne
Akadtak igazi városi nagyvadak is, ezeket se hagyjuk ki semmiképpen
Felszerelés és csalik
Érdekes módon azt az információt kaptuk, hogy pici jigfejek, kicsi 4-5 centis gumik a beváltak a fenéken pöcögtetve. Ez sajnos én nagyon nehezen tudtam elhinni és azt beszéltük meg a srácokkal, hogy ne szűkítsük a csalikat le teljesen ebbe az irányba, hiszen szinte kizárt, hogy az erősen zavaros átláthatatlan vízben ne egy nagyobb méretű, élénkebb színű, intenzívebb mozgású csali kelljen a halaknak. Nem létezik, hogy ez a hely ennyire ellen mondjon a ragadozók „törvényeinek”. Így növeltünk kicsit a gumik méretén és megpróbálkoztunk 1-2 erősebb veretésű minnow-al is.
Falnak támasztva pihennek a fegyverek egy igazi városi gerillaháború szünetében
A szokásos stratégiánk és felszerelésünk itt is működött. Két bot fejenkét, egy wobbleres és egy gumis, hogy olajozottabban menjen a peca és ne kelljen váltogatni a csalit a kapocsban, így ezzel is plusz időt takarítottunk meg. A botok dobósúlya többnyire 3g-tól 20g-ig terjedt. Ritka volt ha valaki 30 grammnál nagyobb dobósúlyú pálcával horgászott. Ezt sem a csalik, sem a halak mérete nem indokolta volna, esetleg a csatornaszemét kivontatásánál jött volna jól, de azt nem vettük figyelembe. Élénk színű gumihalak, twisterek és nagy veretésű crank-ek, néha egy-egy körfogó.
A Savage Gear Cannibal shad nem maradt otthon most sem, és hozta is a szokásos formáját
Ha nagy veretés, akkor YoZuri Zombi. Be is adta, ahogy gondoltuk
Jöjjön pár igazi és hamisítatlan városi csatornaszörny
Ahogy beindult a városi szakaszokon a pergetés, úgy azonnal beindultak az ocsmány fogások is. A gyakori beszakadások mellett nejlonszatyrok és zacskók tömegeit vontattuk a partra, de legjobb esetben is kis bolyhos műszálcsomók díszítették rendszeresen a horgainkat. Mint megtudtuk, ez nem más, mint a lehúzható nedves törlőkendő utolsó földi maradványa, ami a híresztelések és a reklámok ellenére NEM bomlik le, legalábbis nem mostanában. Ez a törlőkendő persze nem a szennyvízhálózatból kerül be ide, hanem sajnos egyenesen a partól. De nem volt minden olyan egyszerűen kifárasztaható és partra vontatható, mint egy kis szöszöcske.
Jól ült a horog és persze pont ez nem rúgta le magát, mint egy méretes süllő, vagy csuka. Ez egy igazi városi fenékjáró küllős
Norbi egyik leghosszabb fogása ez a szép, sötét színű csatornabéli HALvasaló
Balázs csodás elektromos rájá(dió)ja egy élénk színű gumihalra ugrott rá. Horgásztársunk örömében majdnem táncra perdült
Bálint barátunk koplett horgászszéket vonszolt a partra. Mondjuk nem volt egyszerű menet, be kellett vetnie a wobblerszabadítóját is
Kesztyűs kézzel próbált bánni velünk a csatorna, de Péter kihúzta a méregfogát. Mindig is tudtuk, hogy a Sandra egy jó csali, a fehér pedig szuper szín
A szék után hamaros megkerült a napernyő is és szerencsésnek éreztük magunkat, hogy az asztallal aznap nem találkoztunk
Amikor a sokadik beszakított csali után már nincs kedved betépni még egyet, letett bottal várod a csodát és szuggerálod, hogy magától kiakadjon 😆
A csatonaélet derűsebb oldalai
A sok rettenet mellett, azért nyitva tartottuk a szemünket a szép és érdekes dolgokra is, hiszen leszámítva az ember romboló és szennyező pusztítását, azért akadtak érdekességek a csatornapartokon bőven. Még mielőtt elvennénk a kedvét teljesen valakinek ettől a műfajtól, azért mondhatjuk, hogy a csatorna pecának is meg a maga romantikája és nem mellesleg elcsíptünk egy-két szebb halat is.
Íme, Laci testes csukája, ami mind a tréningnapokon és mind a verseny alatt a csatorna legnagyobb halának bizonyult. Igaz versenyen sajnos nem sikerült kifognia újra, de másoknak sem. Nyolc centis fehér színű (clown) Savage Gear cannibal shaddal sikerült horogra keríteni
Akad bizony gyönyörű süllő is edzés közben. Hej de jó lett volna 1-2 ilyen hal a versenyen, de a jó halak bizony sosem akkor jönnek, mikor nagyon kellene… ez ,már csak ilyen 😃
A két szép hal érdekessége, hogy a verseny napján sikeresen túl jártak minden ravasz horgász eszén. Kíváncsian vártuk a versenynap végén, hogy kire mosolygott rá a nagyhalas szerencse, kik fogták meg a korábban felkutatott „halainkat”. Sem csukából, sem pedig süllőből nem fogott senki ekkorát, így a versenyen a legnagyobb kifogott süllő 54 centi, a legnagyobb csuka pedig 67 centi volt, ami messze elmaradt az edzésnapi halainktól. Van ilyen…tanulságos és érdekes volt ez is.
A csatornapartok elmaradhatatlan díszítő elemei a graffitik és van közöttük néhány igazán szép mestermunka is
De találkozhatunk a parton olyan érdekes emberekkel is, mint ez a fiatal vadász és segítőtársai
A edzésnapok alatt láttuk a csatornát heves esőben, napsütésben, sűrű felhős ég alatt, kora reggeli derengésben és alkonyatba hajló délutánon. Látunk jó halakat és kicsiket, tisztább és zavaros vizeket, táskarádiókat és bevásárlókocsikat. Az igaz, hogy ha részletekbe menően szerettük volna megismerni a vizet méterről-méterre, akkor három év is kevés lenne rá, de ahogy időnk és képességünk engedte feltérképezzük. Jöhetett…
A verseny
Didergős szeles reggelre ébredtünk a verseny napján. A háromszázezres város még akkor fordult a másik oldalára, de a kapitányok az utcai lámpák fényénél már izgatottan rendezgették a csapataik papírmunkáját. Serényen babráltak a jelenléti ívekkel, amíg a csapattagok izgatottan gyülekeztek, ki-ki az övéivel a tér egyik sarkában. Közben egyesek már ismerkedtek az aznapi párjukkal és versenytársukkal. Hangos nevetések törték meg a morajló társalgást a téren. A versenyizgalom hangulata, a vibráló energia és az eleven jókedv keveréke megtöltötte a reggeli párás levegőt.
A zászló, pontosabban A ZÁSZLÓ, amit minden percben meg kell igazítani… vagy csak megérinteni
Az oroszok szomszédságában megint, de most nem az árnyékukban
Közben a górék berendezték a „boltot”. Szinte minden csapat az oltárhoz járult és félve találgatta, hogy vajon melyik kupa vár rá (középen Janusz Kansik BB Project Manager)
Kora reggel, kicsit fázva, kicsit álmosan, de mindig jókedvvel és tettre készen, ilyen A MAGYAR csapat
Reggel 7.30-8.00 között a csapatok üdvözlése és a verseny menetének az ismertetése zajlott, valamint a főbb szabályok átismétlése, ha netán valaki elfelejtette volna valamelyiket
Ezt követően 8.00-kor mindenki „kézen fogta” a társát és elkezdődött a verseny. A társaság párosával szétszéledt a 16 mérföldes csatornaszakaszon és megkezdődött az őrült hajsza a halak után. Információim szerint három ember nem jelent meg, mert lerobbantak valahol az autópálya mellet, de a többi százhuszonöt elszánt, győzni vágyó, sok mindenre elszánt, eszement hadsereg megrohanta a vizet. Nem irigyeltem aznap a halakat. Első elképzelésem szerint előbb-utóbb minden a partra kell kerüljön ekkora horgászhadsereg közelműködése mellett. Persze a végén kiderült, hogy ez nem teljesen alakult így…
Na de nézzük csak közelebbről kicsit…
Miután mindenki elszéledt, már csak a saját társam és az én történetemmel tudom folytatni, hiszen azt láttam személyesen.
Társamnak egy nálam kb. 10 évvel idősebb angol szakit dobott a gép. Na, gondoltam, legalább megvitatjuk a BREXIT-et, ugyanis ránézésre elég keményvonalasnak tűnt Alan.(mint az később kiderül, kiváló fickó és ilyesmiről szó sincs!) Alan Brown az angol csapat egyik tagja a huszonötből, a tavalyi aranyérmes csapat egyik versenyzője. Mivel ő vezetett engem, így követnem kellet. Az angol csapat nagy valószínűséggel felosztotta egymás közt a pályát irányítószámonként, mivel pontosan tudta hová is kell mennie, attól függetlenül, hogy még sosem járt ezen a helyen. Igaz, hogy ezen a csatornán még nem horgászott, de látszott rajtata a csatornatapasztalat és teljesen biztos kézzel és rutinos mozdulatokkal kezdett neki a víz átkutatásának.
Jobb oldalon Alan, a horgászpárom, aki ekkorra már két sügeret is fogott. Ez már 30 pont az angol csapatnak
Felszerelése finom, csalikezelése precíz, szinte tanítani lehetne amilyen mértani pontossággal emelgetett szisztematikusan a part tövében, a lakóhajók mellet. Oda-vissza, oda-vissza, kb 20-25 méteres partszakaszon a szélétől indulva, mindig beljebb és beljebb fél méterrel. Lássuk csak mit tud egy igazi „bennszülött”, aki itt taposta a mogyorót az angol csatornák partján kicsi korától kezdve. Közben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a csapatagokkal a chat-csoportunkon keresztül, hogy ki hogy áll, hogyan halad, kinek a társa mit csinál és az mennyire eredményes.
Jöttek a sügerek, ami kicsit meglepő volt, mert az edzés alatt szinte alig jött 1-2 darab. Nem voltak óriások, de gyűltek a pontok és ez bizakodással töltött el mindenkit
Közben megelőzött minket két páros is, de Alant ez nem zavarta, diktálta a tempót, szépen , lassan emelgetett és megint volt egy tenyérnyi sügér. Mivel a két legnagyobb sügért pontozzák, és a harmadik már „megy a levesbe”! Maximum 4 centivel nagyobb és akkor leváltja előző kisebb társát a listán.
Én hajthatatlanul dobáltam az általam jónak hitt crank-et. Pontosan tudtam, hogy megfogja hozni a halat. 20 perc wobbler 10 perc gumi. Bíztam a nagy rezgésben a durván zavaros vízben. Közben feltámadt a szél, ami teljesen meghiúsította volna a „buzerapecát” és plusz egy ok volt a wobbleres hadviselésre. Hiába is buzdítottak kisgumis szöszölésre, én semmilyen létjogosultságát nem láttam. A vízen helyismeretem alig volt, így hogyan is piszkálhattam volna ki a halat a barlangjából, hiszen nem tudtam hol van. Nem volt kérdés számomra, hogy az egyetlen esélyem, ha minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb vízfelületet pásztázok át. Ennek egyetlen módja volt, ami nem más, mint egy félvízen úszó nagy veretésű wobbler.
Azt is sejtettük előre, hogy ez egy kevés halas verseny lesz és jó néhány pecás betlizni is fog. Megbeszéltük a srácokkal, hogy első a higgadtság és csak semmi para, ha mégsem jönnek a halak. A horgászok viszont egyre csak rajzottak és lassan mindent elleptek körülöttünk. A horgászverseny a végére tájfutássá fajult, ígaz nem is bánkódtam, hogy lassan…
Lejárt az idő
A párom három kis sügérrel (amiből kettőt pontoztak, 34 pont) én pedig egy kisebb csukával és egy szép sügérrel zártam a versenyt (83 pont). Lassan eljött az összesítés ideje. A nyolc fős csapatunkból hatan fogtak halat, ez nagyon jó arány volt és reményteljes, hiszen így az átlagot nagyon nem veszélyeztette a sok üresen maradt csapattag. A csapatunk összfogása 323 cm, ami fejenként 40,37cm. Mint később kiderült, pont az a lemarad két hal kellet volna a dobogóhoz, az a 12,5cm fejenként, ami sajnos nem lett meg. De ezt akkor még nem tudtuk, hiszen folyt az összesítés a törzsfőnöki sátorban. Addig a kellemesen elfáradt társaság jóízűen falatozott és közben mindenki latolgatta az esélyeket.
Mivel a verseny alatt nemigen állt meg senki falatozni, így a frissen grillezett kolbász rendkívül jól esett mindenkinek
Hamarosan megtörtént az eredményhirdetés. A dobogóra ebben az évben is ugyan az a három csapat állhatott fel, csak most más sorrendben, mint tavaly.
Idén harmadik helyen az angol csapat végzett, (25 fő) 1313 cm összesített fogással, ami fejenként 52,52 centit jelentett.
A dobogó második fokára a lengyel csapat (25 fő) állhatott fel, 1514 cm hallal, ami fejenként 60.56 centi fogás.
Az első helyet pedig a román csapat (25fő) foglalhatta el 1564 cm összesített fogással, ami fejenként 62,56 centi volt.
A 2019-es CRT International Lure Challenge nyertese a román csapat, élén Bogdan Pascaru csapatkapitánnyal. Meg kell hagyni, tényleg jók voltak a srácok 👍
A negyedik helyen mi végeztünk, a magyar csapat 323 cm összesített fogással, ami fejenként 40,37 centi. Bevallom töredelmesen, hogy régen vágytam már úgy két bicskacsukára, mint ezen a délutánon
Boldogsággal tölt el, hogy ilyen nagyszerű csapatnak lehettem a kapitánya. A srácok mindvégig kiválóan horgásztak, mindent beleadva. A stratégiánk hajszál híján sikere vitte dolgot, miszerint kis létszámú ütőképes csapat, ügyes horgászokkal. Ha a két csapattagunk mellől nem pártol el a jószerencse, akkor eggyel több csapat áll mögöttünk, mint előttünk.
Ha már a kemény háttérmunkáról és szervezésről van szó, akkor Pető Miki nevét gondolatban ráírjuk erre a díjra, hiszen ő is sokat dolgozott az ügyünkön. Külön köszönet neki!
Rengetek tapasztalatot gyűjtöttünk, versenyről, vízről és csapatmunkáról, miközben sok sporttárssal megismerkedtünk. Nagyszerűen éreztük magunkat és úgy érzem, hogy egy szuper kis társaság jött össze. Egy igazi kis lelkes, ügyes csapat, aki a tréning kezdetén még csak néhány horgász volt, akik ismerték egymást, és akik a verseny végeztével úgy távoztak, mint a…
TEAM HUNAGRY
Köszönjük a csapatagoknak a részvételt CRT International Lure Challenge -en és köszönjük mindenkinek, aki szorított nekünk! Igyekeztünk helyt állni és a versenytérképre felrajzolni Magyarországot.
Remélhetőleg 2020-ban is ott leszünk. Majdnem ugyan ott, csak a verseny végeztével legalább egy lépcsőfokkal fentebb. 😉
Addig is mindenki horgásszon sokat és ne feledjétek a jelmondatunkat :
Minél jobban szeretni és minél többet ott lenni!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
