Folytatódik a visszaszámlálás, hiszen a tilalom végéig még mindig nagyon sokat kell aludni, de azért egy kis pergetés már nagyon hiányzott, úgyhogy erre a hétvégére előszedtük ismét a kurta pálcákat, és úrta keltünk. Az előző hétvégén következetetesen otthon hagytuk őket, hiszen ha békéshalazik az ember, akkor tutira jön a „ma pergetve biztos többet fogtunk volna” és fordítva ugyan így, tehát nem kockáztattunk. Azonban ez alkalommal, egy Angliában tájidegen halfaj nyomába eredünk. A mai terv: süllő horgászat pergetve!
Egészen Birmingham alá elmerészkedtünk, ami tőlünk, mindennel együtt jó kettő és fél órácska, ráadásul mindezt a hajnali órákban, hiszen ahogy említettem már a reggel hatos kezdés is későinek bizonyult, egyrészt a vízi forgalom miatt, másrészt akkor, ha a célhalunk a süllő.
Az idő csodás volt, de nem igazán arra, amire nekünk kellet volna. A vízviszonyok ideálisnak látszottak, de derült, napos időjárásnak néztünk elébe, ami ebben az esetben jobb lenne, ha ködös vagy borús lenne. Válogatás nincs, ez nem terepasztal építés, bár ott is van buktató bőven, gondolom.
A pergetést egy kikötőben kezdtük, ahol már az első pár dobásnál jöttek is a jellegzetes süllős koppintások, amiből egy kissebb példány lett az eredmény. Amikor az első tizenöt-húsz perc ilyen mozgalmas kapások terén akkor nem siet az ember a fotóval, főleg ha nem egy óriásról van szó.
Így utólag az gondolom, jobb lett volna kihasználni a hajnali órákat peca szempontjából, de hát az ébredő nap és a reggeli táj engem mindig megigéz és hajlamos vagyok elkalandozni.
Ami csak tetézte a ’’bajt’’ hogy alig gyalogoltunk pár percet és a csatorna a főút felett folyt át, ahol én ismét leragadtam kicsit.
Néhány fotó után dobtam is párat, hisz nekem nem mindennapi alkalom, hogy egy út felett horgásszak. Híd alatt már pecáztam sokat, de felette…
Ezt a rövid videót mindenképpen nézzétek meg, hisz nem minden napi látvány a főút felett folyó csatorna, vagy a csatorna alatt haladó út, kinek-kinek, hogy tetszik jobban.
Nem tagadom, kicsit nehezen boldogulok ezeken a vidéki csatornákon, hiszen a hosszú egyenes szakaszokat ritkábban töri meg egy-egy zsilip, és híd is kevesebb van, mint a belvárosban. Szerencsés esetben van egy-két hajóforduló, becsatlakozó ág vagy szivattyúház, esetleg fák szegélyezik, de néha még ez is elmarad.
Ez esetben szerencsénk volt, így a túlpart fái, bokrai alá dobáltunk.
És jól gondoltuk, rejtegettek is a bokrok néhány halat. Ahogy az egyik fiatal barátom mondta, fehérrel nem nagyon tudsz mellényúlni. Igaza volt Perginek ez esetben is.
Péter egy szép süllőt akasztott.
És szokás szerint a híd szűkülete is tartogatott valamit. A fehér Savage Gear Cannibál most sem hagyott cserben.
[amazonjs asin=”B00W5P95DQ” locale=”UK” title=”Savage Gear Loose Body Cannibal Shad 6.8cm 3g Clown”]
Később ismét technikai érdekességgel találkozhattunk. Most egy vasúti pálya felett nyílt alkalmunk rendhagyó módon pergetni.
Péter ki is használta a lehetőséget, és meghorgászta a 10:20-as gyorsot. 😀
Kétség kívül szuper napot töltöttünk el a parton, bár a hajnali hármas kelés, az oda-vissza öt és fél órás út, valamint a hat-hét kilóméter gyaloglás, amit én személy szerint kicsit sokallok az egyébként szolid eredményhez képest. Végül is süllő volt a cél, azt meg is kaptuk, de az is biztos, hogy legközelebb a reggeli megbeszélésen a darabszámot és a méretet is lefixálom a Jó Atyával.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
