Derékig a tilalomban, folyókról álmodozva
Hetek óta tart a tilalom és bevallom, hiányoznak a folyók. Nagyon vártuk a tavaszt, hiszen ez az időszak mindig egy nagy versenyfutás. Versenyfutás a morcos tavaszi áradások utáni első jó idők és az ilyenkor már vészesen közelgő tilalom között. Mindig kérdéses kapunk-e egy kis élményelőleget a nyári halak és horgászatok izgalmából, ami kitart bennünk, ha nem is három hónapig, de pár hétig legalább. Izgulunk, ideérnek-e a tavasz első sugarai és tudunk-e egy-két jót pecázni a langyos napfényben mielőtt a folyók zárnák a kapuikat teljes három hónapra.
Ezek után talán nem is annyira véletlen, hogy a legkedvesebb és legmozgalmasabb horgászatokon készült képeket csak most nézegetem meg komolyabban. Válogatom, rendszerezem, rakosgatom őket és órákat töltök el velük, újra meg újra átélve a felejthetetlen élményeket. A fejkamerám felvételeit is csak most nézem meg első ízben. Igen, így már sokkal hosszasabb kiválogatni az akciódús jeleneteket, de sebaj hiszen annál nagyobb élvezet.
Évkezdő téli nyugalom, csendes naptalan szürkeség
Összegzek, osztok, szorzok, és így utólag megint megállapítom, hogy nem volt túl kegyes hozzánk az időjárás ebben a negyedévben sem. Ismét sokat kellett menni esőben, néha fagyban és hóban, már megint kellett ázni, fázni és már megint nem bízhattuk az eredményt a véletlenre. Próbálkoztunk napszakokkal, helyekkel, csalikkal és csak bízhattunk abban, hogy ott leszünk aznap és abban az órában a parton, amikor a folyók kegyesek lesznek és végre megmutatják a jobbik arcukat is nekünk. Mindannyian tudjuk, hogy is megy ez. Ahol délelőtt teljesen üresnek mutatta magát a víz, ott este gyönyörű halakkal örvendeztetett meg minket. Vagy ahol egyik héten szép halakat sikerült becserkészni, ott a másik alkalommal érintetlenek maradtak a csalik a horgon. Azért nem panaszkodhatunk, hiszen volt ilyen is és olyan is. A horgász szerencse mindig forgandó és időnkét bármilyen kitartó és felkészült is a horgász, egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben rajta múlik a dolog. De így van ez rendjén, hiszen pont a kiszámíthatatlanság izgalma tarja életben ezt a csodás hobbit. Az éltető erő, mely a minden nap újra és újra éledő ősi ösztönnel hajt versrenyre kelni a halakkal, vadakkal és természettel ha csak pár órára is. Az ember, aki okosnak és civilizáltnak tartja magát. Aki ha visszamerészkedik a természetbe és eléggé figyel rájöhet, hogy talán mégsem ő irányít mindig mindenkit és mindent, mégha nagyon szeretné is ezt gondolni. Rájön és minden alkalommal talán szerényebb lesz kicsit. Talán.
Ha január akkor csonti
Tél
Ha fázva és döcögősen is, de elindult az új év. Az előrejelzés hóval riogatta a környékünket és tudtuk, ha havazást ígérnek akkor az nekünk nem lesz az igazi több szempontból sem. Általában a folyóktól nem túl messze mindig vannak műutak ahol már plusz három fokban szórják a fagytalanító anyagot, ami ha az olvadással a vizekbe kerül, akkor sokak szerint erősen megcsappan a halak kapókedve, de gyakran a hideg olvadék már magában is elég, hogy tönkretegye a pecát. Arról nem is beszélve, hogy a nagyvárosokban és környékén a legkisebb mértékű havazás is fejére állítja az autópályák forgalmát és az egy-két órás út könnyedén három-négy óra lehet. Persze a szokásos önbátorítás és rábeszélés hamar megtörtént, minden logikus érv ellenére. Jó lesz az, bíztattuk egymást és egy liter csontival, valamint két doboz löncshússal felszerelve nekivágtunk. A bizalmatlanságunkat a szeles és havas-esős éveleji betlis pergetés erősen táplálta, de a horgászás iránti vágyunk legyőzte hamar a múlt szorongásait és hamar felülkerekedett a jó öreg horgászremény.
Botjainkat ma igazi télire hangoltuk. Előkéinket vékonyabbra cseréltük, horgokból pedig egészen kicsiket kötöttünk fel.
4lb előke, 18-as horog, és 1 szem csonti a kezdetekre
Az első 20-25 percet a szokásosan etetéssel kezdtük. Csendes szemlélődés és lassú, egy-két szemes csonti pötyögtetés nálam elég nagy önuralmat igényel, főleg mikor már erőt vett rajtam a horgászláz.
A hideghez és évszakhoz mérten szépen lassan beindultak a dolgok, és papírforma szerint megjelentek az első kis domolykók.
Az első halak Péternél jelenkeztek be
Az időjárás viszont nem váltotta be az általunk hozzá fűzött reményeket, a meteorológusok viszont sajnos megint nem tévedtek. A viszonylag kellemesnek mondható csendes reggeli időt eső, jeges eső, majd hó váltotta fel.
Hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla
Ha óriások nem is jelenkeztek aznap, de azért sikerült pár aranyos kis domolykót fogni
Az etetésre szokás szerint többen is bejöttek, vízen és szárazon is egyaránt ☺
Csipegettük az apraját, de végül teljesen behavaztunk
Néhány óra peca után az időjárás végképp megmakacsolta magát és a hóesés rázendített kicsit keményebben. Ez már azért erősen gondolkodóba ejtett minket a hazaút szempontjából, de azzal is szembesülnünk kellett, hogy igazán nem egyszerű egy jéghideg fémdarabot szorongatni naphosszat ilyen időben. Az orsóra tapadt ujjaink elgémberedtek és egy dél körüli beszakadás után már nem ment a miniatűr 18-as horog újrakötése.
Szerencsére ritka alkalom felénk a havas horgászkép
Néhány havas képet még lőttünk búcsúzóul és kereket is oldottunk. Ne gondolja senki, hogy puhányok vagyunk mert a zérus körüli hőmérséklet eltántorít mínket. Sokszor belegondoltunk már, hogy otthon -10 fokban is gond nélkül tevékenykedtünk a szabadban, de itt már 0 fok körül meg kell fagyni. Valószínüleg a gyilkos páratartalom lehet az oka.
Valljuk be őszintén, azért ha hideg van nem esik túl jól az egyhelyeben ácsorgás, ezért el is határoztunk, hogy a következő alkalommal pergetni fogunk.
Nem volt ez rossz bemelegítő pecának, hiszen fogtunk néhány csinos kis halat mindketten és mi egyébként is azt valljuk, a lényeg nem más mint az, hogy…
…MARADJUNK JÁTÉKBAN!
A február erősen szeles hónap volt, ezért szögre akasztottuk az úszós batyut és pergettünk pár jót. Micsoda szerencse, hogy a többféle módszer nagyobb mozgásteret ad! Bár a szél szakadatlan fújt és még volt egy kis extra színe a víznek, azért pergetéshez már éppen jó volt. Februában is gazdagabbak lettünk pár élménnyel, de erről már olvashattatok a hónap elején.
Ha esetleg elmulasztottátok volna :
Tavasz
Megjött a reményekkel teli március végre és bár sajnos, még mindig kaptunk havat, de éreztük, hogy megfordult végre a szél. Az árnyékos partoldalak tövében még maradt mutatóban egy kis hó, de mikor kisütött a nap, akkor már határozottan volt ereje. Az olvadásból adódóan még egyhe opálos színe volt a víznek, de ez kis szerencsével még előnyünkre is válhat. A kis szerencséhez még besegített Tibi lefagyasztott, saját maga által gyúrt sajtpasztája is.😉 Bevallom még nem horgászam előtte ilyen csalival, de szerelem lett első talákozás után azonnal.
Kicsit gyanakodva de tisztelettel néztem rá, hiszen tudtam, hogy az egyik nagy klasszikussal állok szemben.
A peca előestéjén átvettem az „anyagot” mindkét értelemben. Hogyan, miből készült és hogyan is csalizzunk vagy etessünk vele, mikor jó az állaga és illata…stb. Későbbiekben készítettünk is belőle egy-egy adagot közösen és Tibi beavatott a cheesepaste készítésének rejtelmeibe is. Ennek kicsit később szentelnék egy külön írást, mert mint látni fogjátok, megérdemli! 😊
Ehhez a csalihoz kicsit nagyobb horgot kötöttem fel, mert nem egy borsónyi darabkával terveztem csalizni, hanem legalább cseresznye nagyságúval. Bár fehéressárgás színe jól látható az enyhén opálos vízben és erős sajtos fokhagymás szaga is csábító, azért a méret is számíthat ez esetben úgy gondoltam. És nem is gondoltam rosszul, hisz a csalimra hamar rátalált az év első kolyabb dolykója.
Az első fecske… vagyis DOMI
Többszörösen első , hiszen 2018 első tavaszi, nagy, sajtos domolykója a kézben
Azért persze annyira mesésen nem egyszerű a csodavilág, hogy úgy folytathassam a sztorit, mint ami egy sikerfilmbe illene. (még nem!) Talán valahol Csodaországban, Amerikában, vagy a Fénybookon, de nem itt. Itt ugyanis sajnos csak az óvatlanul széttáncoltatott pálya marad, nagy halak azok nem. Ha voltak is a közelben, a továbbiakban akkor csak mosolyogtak rajtam és pihengettek csendesen. Igaz sikerült még pár kis gyerekdomit fogni, de komolyabb hal nem tisztelt meg a délelőtt folyamán. Ahogy mondani szoktam „Sebaj!”
Fodulópontok
Mindig vannak a napnak fordulópontjai, ahol eldől az aznapi horgászat sorsa és szinte eredménye is. Ilyen, mikor az ember elveszti türelmét és hazamegy (ritka, de van ilyen is néha), vagy „érzi a halat” és marad. Vagy érzi azon a helyen, helyzetben, a napszakban, vagy egyszerűen csak sejti, hogy ma itt lesz valami. Pontosan emlékszek, ilyen délután volt ez is. Visszamentem az autóhoz, kinyitottam a hátulját, leültem kedvenc helyemre és megittam egy bögre teát. Hetek óta most először igazán kellemes az idő. Bár a nap nem süt,de mégis kellemes. Nem kell sietnem, ma enyém az idő, most az enyém. A sajátom és most nem kell eladnom másnak, ma nem. Aztán eszembe jutnak a lányok. Most nem tűzök virágot a fülem mögé mint nyáron (mert ezért szoktam!), hisz még nincsenek sajnos. Felhívom őket, a feleségem veszi fel. Szokásos rövid helyzetjelentés oda-vissza, aztán elmondom mit is érzek a mai nappal kapcsolatban. Megkapom a szokásos „légitámogatást” a délutáni ütközethez, ez még kell az igazi sikerhez, hogy az ember tudja, minden a legnagyobb rendben és százszázalékosan tudjon koncentrálni arra és csakis arra. „Jössz, amikor kedved van, itthon minden rendben”, ezekkel a szavakkal búcsúztunk. SZUPER!
Kis idő múlva már megin a folyóparton lépkedek. A megnyugvás és elégedettség hamar elárad bennem kellemes izgatottsággal vegyítve, amiben a madarak is hangosan besegítenek.
A legszebb hangok egyvelege kavarog a délutáni tavaszi levegőben, csendes vízcsobogás és hangos madárfütty.
Rövid séta után ki is néztem egy jónak tűnő helyet, ahol el is kezdtem az „etetést”. Finoman bedobtam pár fehér golyócskát a helyre, ahonnan majdan a halat remélem és várakoztam. Aztán megismételtem a műveletet még kétszer-háromszor és vártam. Csak nagyon keveset dobáltam be, és azt is csak a helyre érkezéskor első alkalommal, mert ha ezt választjuk csalinak akkor nem kell etetnünk, hiszen a újradobásoknál a laza állagú paszta leválik a horogról és ez maga lesz az etetésünk.
Ilyenkor kell a türelem, nem érdemes sietni. Jó lenne már dobni, de NEM! Persze ez is eljön. Méretes csipetet gyurmázok a horogra és útjára engedem. Úszik szépen lefelé, de túlságosan nyíltvízinek ítélem és viszzahúzom nem sokkal a pálya vége előtt. Egy méterrel kijjebb a parthoz a mély oldalban. Fa is van, nád is van és biztos, hogy hal is lesz. Hol is lenne ha nem ott.😊
VAN IS!
„Ha hal lennék a fa tövénél lennék” Jól sejtettem, ott is volt.
Az aznapi második, ami megint szépre sikerült szerencsére
Még két hal és aztán innen is tovább kellett állni
Némi séta és keresgetés következett megint. Ilyenkor télen a parti növényzet hiánya és a nappali fényviszonyok együtt sem nagyon segítenek, még ha felhős is az ég. Azért nem vesztettem kedvem, hiszen már három szép hal is megfordult a szákban aznap, kár lenne a kedvem rontani hiszen minden remek volt eddig. Azért persze kicsit erőt vett rajtam a szent elégedetlenség, hisz milyen is azt ember, ha fog három szép domit, akkor máris a márnán jár az esze…Ilyen ez. „Na jó-jó, azért egy márna mégis csak jó lenne.” persze azért hangosan nem mertem kimondani, el ne riasszam vele. Sejtetem, hogy meglesz, de azt is, hogy nagy valószínüleg kicsit később a fényváltás eljöttével.
Kora tavasz van, ez esetben szerencsémre még hamar alkonyodik. Csak négy óra múlt pár peccel, de már érezhető, hogy változnak a fények. Visszafordulok és megcélzom azokat a helyeket ahol az utóbbi halakat fogtam. Nem sietek hiszen még kell 15-20 perc az ideális félhomályhoz.
Ilyenkor érdemes keresni az alámosott kanyarokat és a ráhajló száraz nádat
A csekély takarás miatt óvatosan közelítem a partot, nagy körben kerülve, merőlegesen érkezek vissza a vízhez. Pár méterre a parttól megállok és lepakolok, csalizok. Csak semmi felesleges mocorgás a víz közvetlen partján. Közelebb osonok, dobok egyet, igyekszek jól bemérni a mélységet, talán picit túl is húzom, hagy akadozzon a fenéken, hiszen most márna a cél. Jókora darab sajtgyurmát tépek, hüvelykújj nagyságút és rágyúrom a horogra. Kissé lapos, amorf alakúra préselem, hogy ez is lassítson rajta, guruljon, bukdácsoljon a fenéken. Néha visszatarom picit, fellibbentem. Fél 5, lassan itt a legjobb idő. Igazán jó lenne ha nem egy domolykó lenne az első aki felveszi a csalit, mert bár ők is éberek és elővigyáztosak, de a márnák talán még jobban. Márna után, ha várok picit még lehet domi, de fordítva már nem vennék rá mérget.
Bedobok. Úszik, botladozik, billeg, táncol az úszó a sodrásban.
Elsö leúsztatás és azonnal kapás. Tehát itt vannak. Kapás, de azonnal be is ugrik oldalra az alámosás alá, nem tudom megállítani azon az egy méteren. Érzem a gallyakat és csatt. Szakított… Nézegetem és látom, hogy a horog szakadt le. Gyorsan újrakötöm, csalizok, dobok. Egy-két leúsztatás és a jelenet megismétlődik, csak most az előke szakadt le. Megvadultak ezek estére, vagy előkerültek nagyobbak?! Nem is egy, rögtön két mérettel (2lb) erősebbre kötöm az előkét.
És ez az, végre fárasztok!
És aki a mélybe rántja az úszót az nem más, mint akit annyira vártam már
A bajszos torpedó nagyon szerencsés több szempontból is. Azon kívül, hogy nagyon vártam rá, az is lényeges, hogy a márna fárasztáskor felfelé jön árral szemben, felúszik és elhagyja meghorgászott 10-12 méterrel lejjebbi területet és nem rugja szét a pályát annyira, mit aki lefelé vagy oldalra indul.
Eztán az alkonyattal megindultak a halak még intezívebben, ahogy az várható is volt. Kapás kapást ért, egyik szép hal a másikat követte. Alig negyven perc leforgása alatt tíznél több szebbnél szebb domolykót fogtam. Az események felgyorsultak és az idő is vészesen fogyott. Nem mértem a halakat és rám nem jellemző módon még a fotót is legtöbbször dokumentáció jelleggel lőttem el. Néha csak a szákban, néha egy halas szelfi, bár amelyiknek nem tudtam ellenáni, azzal azért modellt álltunk.
Mohón falták a sajtos vacsorát
Volt közöttük pár nyurgább testalkatu is
Ritka, de néha én is csinálok ilyet…halasszelfi 😉
Szép színűek, hibátlanok és egészségesek
Közben észrevétlen besötétedett majdnem teljesen és egy jelzés értékű szakítással véget vetettem az aznapi sikeres horgászatnak is. Elég volt ennyi mára bőven. Még biztos jött volna pár a teljes sötétig, de nem. Azon álom napok egyike volt ez, amikor az ember a halfogásban fárad el. Nagyszerű nap volt, egyhamar nemigen felejtem el.
Tilalom előtti utosó napok
Lassan de biztosan beértünk a fekete kanyarba és karnyújtásnyira kerültünk a böjti időszaktól. A magányos de nagyon sikeres előző heti pecán felbuzdulva, úgy döntöttünk ismét békés hétvégét tartunk, hátha jól sikerül az ismétlés is. Sajnos az úsztatás ellenszemben a pergetéssel nem egy páros műfaj. Van egy-két előnye persze a párban pecának, de sajnos néhány hártánya is. Itt bizony nem működik a váll váll mellet csevegünk és dobálunk, és még csak az sem garantált, hogy a két egymást követő hely alkalmas az úsztatásra. Sebaj…mi megoldjuk azért mindig valahogy.
Erre a pecára ismét vittem a nádbotot is, mert azzal még igazán jó halat nem tudtam fogni. Valahogy eddig mindig elkerült a nagyja, ha nádat vettem a kezembe.🤔 Na majd most!
Part(y)ON
Ezt a napot Péter kezdte meg nem sokkal a kora reggeli start után, egy gyönyörü márnával. Igaz már alig marad egy nagyobb szappan nagyságú cheesepaste a elmúlt hétről, de az azonnal bebizonyította megint nagyszerűségét.
A maradék sajtos bomba
A lapárfarkú bajszos torpedó reggeli kezdésnek nem is volt olyan rossz 😉
Itt is a szokásos dolog történt ismét, a nagy csinnadratta után egy időre elcsedesedett a víz. Ilyenkor érdemes beiktatni egy kávét, vagy egy kis reggelit amig megnyugszik a folyó. A másik lehetőség, hogy két helyen horgászunk felváltva, így kevesebb csendességet kell átvészelnünk egy-egy fogott hal között.
Aznap számomra különösen elbűvölő szépségek is akadtak horogra
A formák és tesalkatok ezen a délelőttön is nagyon vátozatosak voltak
Sikerült egyszerre fognunk. Ez is megesik néha, de azért nem mindennapi eset
Szó szerint FEJES domolykó ☺
Ezen a napon is a domolykóké volt a főszerep. Sikerült néhányat fogni, de az előző hetet überelni már nem lehetett. Nem is olyan nagy baj ez, hiszen a vátozatosság gyönyörködtet, vagy ahogy az öreg Matula mondta „Mi lenne ha minden nap mákos rétest enne az ember”. Ez a nap is megadta az élményeket amikre vágytunk, még ha máshogyan is.. KÖSZÖNJÜK!
Részemről ez volt a tilom előtti záróúsztatás. Az hiszem hihetően hangzik ha azt mondom, nyugodt szívvel akasztom szegre az úsztató cuccomat, bár magunkat ismerve nem sokáig lesz az ott. 😉
Ezek után még Péter szerencsésen kijutott a tilalom előtti napon, és még felvésett néhány vastag strigulát a botja markolatára.
Igazán szép kettőfelesek a meccs lefújása előtti percekben
Mérlegelés után kicsivel Péter kifogta a folyók egyértemű hadüzenetét, egy boxkesztyűt 😂
Haza kell most menni, a botot a sarokba tenni, halakat, partokat pihenni hagyni s közben már mosolyogva az eljövő szezonra gondolni.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
