E heti történetünk szombaton reggel kezdődött Luton repterén. A srácokkal Biri Zoli barátunkat várjuk Magyarországról egy kiadós horgász hétvégére. Otthon már javában tart a csuka tilalom, de itt még éppen elcsíptünk párat mielőtt folyóink zárnák képzeletbeli kapuikat arra a bizonyos három hosszú hónapra.
Igaz kis késéssel, de meg is érkezik régi barátunk, csapattársunk, és ha minden igaz, akkor a sok csalik mellett lapul a táskája mélyén néhány saját gyártású spinnerbait is. Gyors, de annál örömtelibb üdvözlés után azonnal indulunk is, hogy mihamarabb magunk mögött hagyhassuk a reptér őrült forgatagát és valódi úti célunk felé fordíthassuk a kormányrudat. Az autóban ülve már bőven van időnk a részletek megbeszélésére, és az aznapi haditerv felállítására.
Az időjárás előreláthatólag a mai nap kedvező lesz, ami azét jó előjel. A helyszínre érkezve leparkolunk és kezdjük az összeszerelést, közben Zoli előkotor a táskája mélyéről egy kis Gyula bácsi féle hazait. Elméletben koccintunk, gyakorlatban kortyintunk egyet, és indulhat is a túra. Mindenki akaszt a kapocsba valami ígéretes csalit, többnyire gumit, aztán egy elmaradhatatlan csoportkép, és már jöhetnek is az első dobások.
A víz nagyon tetszetős, és ahogy ez lenni szokott az elején, jobbnál jobb helyek kínálkoznak, szinte látjuk a halakat lelki szemeinkkel. Nem is kellett sokat várni az első jelenkezőkre, igaz aprócskák voltak, de annál bátrabbak. A nap első halát Péter fogja, aztán kis idő múlva én csípem meg a tesóját.
Bíztató jelek, mert ahogy az egyik otthoni sporttársunk mondaná, nem a kicsi csinálja a nagyot. Haladunk tovább, a víz lassult kicsit, itt az ideje kipróbálni a frissen kapott ajándékcsalit.
A gyártó izgatottan figyel néhány lépésre mögöttem. Néhány dobás és a BiriSpinner felavatva. Ennek most mindketten örülünk, úgy tűnik, a csali működik. Szépen védekezett, jó erőben vannak a csukák.
Néhány kép és mehet is vissza. Tovább is sétálunk, otthagyjuk a megbolygatott részt, közben beszélgetünk kicsit. Dobálom még kicsit a spinnert, de aztán ismét gumira váltok, mert nem titkolt szándékom hogy inkább valami testesebb sügérre vágyok mintsem csukára. Ebben a szezonban nem igazán kényeztettek el minket a sügik, mintha csak nyomuk veszett volna az idén. Igaz, ez az utolsó lehetőségünk tilalom előtt, de azért én bízok benne, hogy tudok kicsit javítani az arányon. A következő kanyar is ígéretesnek látszik, közel dobálunk egymáshoz, közben sztorizunk kicsit. Kifolyás, befolyás, oldalág, minden ami kell, de valahogy mégsem nagyon jön a hal. Közben jókora bedőlt fát pillantok meg, na, itt tutira lakik valaki, gondolom magamban.
Néhány dobás a lábam alá és elé, mivel megesett már többször, hogy innen ugrott ki a hal, de semmi, vagy legalább is nem erre a falatra gondolt, aki ott lapult. A fa ágai hegyénél kicsit gyorsabb a víz, de bízok benne hogy a vékony farkú csalim nem játsza túl a szerepét. Próbálok az ágak közé dobni, aztán a fa mögé a langóba, de semmi. A nád tövébe, ágak alá, sorban, ahogy az esélyes helyek jönnek. Túl sokat nem variálom, mindenhová egyet-kettőt, ha ott van, tutira ráugrik.
Ha nincs hát nincs, de azért dobok párat a gyors részre is. Pedig ha itt nincs, hát sehol…De van! Hal, kiáltom, és Tibi már jön is a géppel, készít pár képet a kétesélyes esemény közben, ha le is lép idejekorán a csuka, akkor is maradjon egy-két kép a sztori mellé az esti sörhöz. De nem. Lassan a szákba terelem, néhány kötelező térdhajlítás után.
Így a képeket visszanézve nem is csoda hogy estére mindig nagyon elfáradunk. Na de a hal megvan, ez a lényeg, ezért jöttünk! Fotó közben nézegetjük a sérüléseit, tippelgetjük, hogy a nagytesó vagy vidra lehetett e az elkövető.
Éppen az imént láttunk egy nyércet úszni a túloldalon, bár szerintem ő elég kicsi egy ilyen támadáshoz. Lemaradok kicsit, leülök, pihenek. Közben a fiúk haladnak, dobálnak, és fognak is. Péternek, és kicsit később Zolinak is hala van.
A részletekre csak később derül fény, mikor az ebédet fogyasztjuk. Kis idő múlva utolérem őket. Kis kiszorítósdi, váll–váll mellet, mint a régi harcostársak. Színesítjük a pergetést egy kis haverkodással, hiszen ez legalább olyan fontos, mint a peca.
Kis idő múlva akasztok egy csukát. Igaz nem túl nagy, de legalább nem laposodik el a buli.
Párszáz méterrel arrébb viszont megjött, amire valóban vágytam a mai napon. A túlpart szélétől nem messze végre elakad a csali, és érzem a mozgásán, hogy ez sügér lesz. Egészen a lábam előttig nem tudom felhúzni, ez a legbiztosabb jele hogy végre SÜGÉÉÉÉR! Hamarosan egy gyönyörű szép egészséges csíkost szákolok, és rettenetesen örülök neki, hiszen régen nem volt szerencsém hozzájuk.
Dél elmúlt már, az első fáradtság is rám tör, jól esne egy kávé, de azért inkább dobálok tovább, hiszen még egy sügér jobb lenne. Jó kis hely, ezt a kis párkányt pont nekem építették ide. Híd, kiszélesedés, kis medence, szinte érezni a halak jelenlétét. Sok a bíztató jel. Tőlem balra kishalak karikáznak. Hamar kipihentem magam.
Szerencsére a délutáni nyugalmat nem sokára megzavarja valami! Partszélbe dobok, ugráltatom a fenéken, nem is olyan sokat, hiszen kettőt–hármat ugrik a gumi, és bumm! Ez ismét sügér. Nagyon jól húz, talán még jobb lesz, mint az első. A 4-18 grammos Savage Gear Finezze nagyon jól dolgozik. Ezért is szeretem nagyon ez a botot, mert a nagyobbacska csukákat is jól bírja, de a csukáknál jóval kissebb sügerek fárasztása is igen élvezetes vele.
Hamarosan ismét egy csodás élménnyel lettem gazdagabb! A sügér a szákban!
Aztán teljes nyugalomban kezdtem tovább a dobálást, hiszen ezek után már csak bónusz ami jön. Arról nem is beszélve, hogy jó volna, ha a vendégünk is fogna egy-két darabosabb halat, hiszen ezért repült ide hozzánk.
A sügereket még két csuka követte. Egy szebbecske és egy kisebb tesója, amiknek ugyancsak örültem, bár kicsit sem bántam volna, ha a srácok számlájára kerülnek, hiszen az az igazi közös peca, ha kiegyenlített a mezőny, és mindenki elégedetten zárja a napot.
Ezek után még volt némi barangolás, felderítés és tájnézés, bár fél szemmel már az ivót kerestük, ahol egy pint mellett nyugisan megbeszélhetjük a napi történéseket, a sosem kicsi lemaradt halakat és persze a vasárnapi tervet, hiszen holnap is nap lesz, és ha az időjárás kegyes hozzánk akkor nem is rossz.
Folyt.köv.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
