Biri Zoltán írása és képei
Ha itt a kikelet, akkor irány kelet
Munkám során sokfelé sodort az élet. Talán így történhetett meg, hogy az idei év első horgászatát a távoli Dél-Korea -ban ejtettem meg. Szakmámat tekintve „mezei szakács” vagyok és közel hat év albioni munka után újra haza húzott a szívem, viszont egy új munkahely kecsegtető ajánlatát megragadva ismét repülőre pattantam és pikk-pakk úton voltam a következő kiküldetésemre! Főképpen az ázsiai konyhaművészet elsajátítására küldött ki a cég január közepén, több mint két hónapra Dél-Korea középső részére Geochang, Hapcheon tartományba és további egy hétre Japán –ba.
Kis kiruccanás OSAKA – JAPÁN
Lenyűgöző szépségű a keleti építészet (is)
Az elmaradhatatlan sumo
A jápánok nem csak kulturális érdekességeikkel, konyhaművészetükkel és oly sok minden mással tudják elkápráztatni az európai embereket, de vannak fura, megmosolyogtató dolgaik a horgászat terén is. Ilyen volt számomra az osakai „kocsmapeca” is!
Horgászkocsma japán módra
Gumitó… mondjuk néha mi magyarok lefitymálva, de még ha az lett volna… Ez bizony inkább a „lemeztó” kategória, de még inkább egy tolltarTÓ jutott róla az eszembe. 😅
Osakai fishpound, kocsma idill, egy korsó sör mellett a 10x10m medencében ment a „peca”
Aki fog, az felállhat és elmehet egy sörért
Azért ha már ilyen messze vettet a sors a hazától, és lehetőségem is nyílt rá, ellátogattam egy igazi kis szentélybe. A gyengébb idegzetű Megabass rajongók most takarják el a szemüket kicsit! 😉
Ha Japán akkor MEGABASS!
Végre átléptem vágyaim küszöbét
Az eddig csak internetes áruházakból ismert, jól bevát kedvenc csalijaim tárháza élőben is elém tárult
Dél-Korea
Persze ilyenkor a travelbotom és pár doboz műcsali semmiképp nem maradhat otthon. Na de a vendéglátástól most már azért kanyarodjunk a témára! Dél-Koreában furcsa dolgokkal szembesített a keleti kultúra a horgászat tekintetében (is). Horgászengedélyre abszolút nincs szükség állami vízre, botra mennyiségi korlátozás nincs és sajnos az elvihető halak számára sincs semmilyen kvóta!
A sok talát műcsali mellett igen gyakran botlottam, vagyis akadtam hálókba is sajnos
Az ázsiai nemzetek rendkívül fanatikusan hódolnak a pecának. Ezen újonnan megismert információk tudatában gondolataim rögtön vizualizálták a helyzetet előttem, miszerint itt nem lesz könnyű feladat halat fogni így, de az is erősen nehezítette a dolgot, hogy a tél derekán járunk éppen.
A folyók le vannak apasztva a téli vízszabályozáskor és nagy részük be is fagy ami nem is csoda -17fokban
Első két horgászatom a vizek felfedezése valamint hegymászás volt, ugyanis csónak hiányában a parti peca eme sziklarengetegben történt
A hatamas Hapcheon tározó
Egy napos, enyhe hétvégén viszont felfedeztem egy a szállásomtól 70km-re található óriási víztározót, melyet több folyó táplál. A ponty és fekete sügér állományáról híres, kristálytiszta Hapcheon reservoir-t. Ez a tározó több ezer hektáron terül el a szikláshegység völgyében.
A Mars felszínére inkább hasonlító környezet sokat sejtető, misztikus helynek tűnhet egy európai horgász számára
A vadászzsákmány részét képezték ezek a talált horgászezközök is, amelyek nagyban segítettek a tájékozódásban miféle csalikkal is horgásznak a helyi erők
Teritett asztal volt a leapasztott tározó partja
A parton a lemorzsolódott sziklák egy valóságos műcsalitemetőt rejtettek! Nem túlzok, ha azt mondom körülbelül 10 négyzetméteren egy szatyor szereléket és legalább 4-5 gumihalat, kreatúrát lehet találni.
A talált tárgyak tárháza nagyon színes volt. Csalik, horgász és vágóezközök, de azért a par menti talált tárgyak között a körfűrész vitte el az első díjjat
A vízfelület meghorgászására napszaknak megfelelően, de leginkább a víz áttetszősége miatt természetes színű és sötétebb tónusú csalikkal próbálkoztam. Vízfelszín alatt sajnos sorra pontyokba akadtam a sekély részeken, ezért ez helyváltoztatásra késztetett! A sziklás részen viszont hatalmas mélység tárult elém. Már a parttól 2-3 méterre, 8 méter és dobótávolságon belül nem ritka a 15-20 méteres vízoszlop a meredek partok mentén. Téli, komótos pecába kezdtem a halak inaktivitására alapozva. Offset horgos gumikkal lassú beemelésekkel, de annál gyorsabb visszaejtéssel próbáltam fűrészfog szerűen vallatni a partszéleket sügér után kutatva! A megfelelő technika kitapasztalása egy újabb kihívást jelent ilyenkor, ezért ha ki-ki sütött a nap és felszíni aktivitást észleltem azonnal visszakerült a wobbler és felváltva így ment ez minden jónak vélt helyen! Bizakodva tekertem a sekély völgy részeken az intenzívet verető crank-eket és rángattam a jerk minnow-kat rendületlen, majd az egyik sekélyebb részen egy ránehezedős kapással egy kisebb harcsa nagy önbizalommal csípte el a wobblerem.
A harcsagyerek ami megörvendeztetett csendes magányomban aznap
Lájtosan, finomkodva ránehezedő kapásra reagálva vágtam be. Örömteli hangulat váltotta fel a melankonikus csévélést, miszerint itt mégis csak van hal! Az időjárás mintha megérezte volna, hogy kontráznia kell és hamar borúsra, majd esősre fordult. Menekülőre fogtam, mert bizony ha itt elered a monszuni eső bizton állíthatom, hogy a szurdokban maradok és esély sincs felmásznom az iszapos helyoldalon csak talán kötéllel a sziklákon felfelé.
Beköszön a tavasz
Március elején a tél engedett fűzőjén és a tavasz hirtelen beköszönte az én időmön viszont szorított kicsit! Sajnos a kint töltött időm végéhez közeledve még egy utolsó pergetésre azért tudtam időt szakítani. Vegyes érzelmekkel indultam neki a tározó egy távoli, eddig ismeretlen részének. Az elárasztott erdős részen csak a fák teteje szegélyezte a hullámmal vert éles partot. Most már tényleg a fekete sügérre koncentrálva, megannyi koreai fekás Youtube-os videók technikáival vértezve indultam neki utolsó pecámnak.
Tavasz, olvadás, napsütés, éled a természet
Csali, csalit követett és pásztázva a vízfelület minden bugyrát egy bő fél óra múltán fura jelenségre lettem figyelmes. Ellenállás nélkül tekertem a zsinór végén található gumirákot, de a zsinór lassan balra mozdult el a tőle jobbra található fától. Ösztönösnek nem mondható módon, de bevágtam, lesz ami lesz alapon a fura akcióra! A hatás nem maradt el, hal van a horgon és igen rafinált fajta ám, de annál is inkább harciasabb! -Tuti sügér, gondoltam magamban és a gyors fárasztás hevében az akadó mellől hamar a part felé invitáltam.
A siker átütő! Ssogari!
Ami nem más mint a Koreai leopárd mintás sügér vagy mandarin hal
Mint a helyiektől megtudtam őshonos, ritka és különösen értékes fajta sügért sikerült zsákmányolnom. Az öröm és a szél könnyet csalt a szememre, hogy megannyi próbálkozás után egy ilyen csodálatos és számomra egzotikus ragadozót tarthatok a kezeim között! Ha fekete sügért nem is, de egy újabb halfajjal gazdagodott a bakancs listám, melyet ráadásul a világ másik felén sikerült megfognom.
Pár fotót követően már azt vettem észre, hogy a felkorbácsolt hullámok a bokámat csapkodják a halat követelve vissza. Így méréssel nem pazaroltam az időt, azon nyomban vissza is engedtem eredeti lakóhelyére, a gigantikus tározó vízébe!
A konyha az emberek és a hazaút
Összességében nagyon élvezetes túrát zártam, a koreai emberek nagyon barátságosak és közvetlenek voltak bárhová is mentem. Bár darabszámban és méretben elmaradtam attól, amit merész terveimben dédelgettem, de a kifogott halak és holdbéli tájak egzotikus szépségükkel és különlegességükkel pótolták ezt a hiányt!
S mivel azzal kezdtem ezt az írást, hogy szakács vagyok ezért ezzel is zárnám soraim, és azoknak, aki izgulnak picit, hogy a pecák mellett el tudtam e sajátítani a korai konyha fortélyait, mondhatom. Úgy érzem, igen, sikerült.
Igaz eddig csak wobblereim voltak ilyen kinézetűek, de mostmár főzni is tudok ilyet 😉
Kívánom, hogy legalább egyszer mindenki eljusson eme távoli, gyönyörű helyekre, egyen ínycsiklandó ételeikből, fogjon csodás halaikból legalább egyet és végezetül, ahogy a koreaiak mondanák: 나는. (naneun)
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
