Lassan véget ér a nyár és mióta dübörög a szezon még egyszer sem jelentkeztünk, aminek az oka nem más, minthogy rendületlenül pecázunk. Össze kell kapnom magam, mert a minap miközben az egyik magyarországi sporttárssal chat-eltem fura, kicsit vicces, de csípkelődő kérdés hangzott el. „Visszavonultál vagy mi??” Erről persze szó nincs, csak ebben a szezonban felváltva pergetünk és úsztatunk, miután a márnák is belopták magukat a szívünkbe, ami ismét tovább bonyolítja az eddig sem egyszerű helyzetet. Most jöjjön egy kis domolykó horgászat, meg ami még akar…
Tudom, tudom én is, hogy ideje leülni és számot adni, hiszen felduzzadt az élményanyag rendesen, de amíg nem látogattuk meg a számunkra oly kedves folyók kedvenc szakaszait és nem fogtunk pár szép halat, addig nincs nyugodalom sem pihenés. Minimális alvás, munka, peca és ezek érdekes, olykor eszement kombinációi. Ez után pedig egy szuper nyári szabadság. Na de az vesse rám az első követ aki szívesebben ücsörög a szobában és írogat miközben horgászhatna is. A hajnali kettes, félhármas kelések, amik teljesen indokoltak, ha az ember pirkadatra a vízen szeretne lenni, hosszú távon teljesen kimerítőek tudnak lenni, bár azt gondolom, ezt minden jövő-menő horgászó ember ugyan olyan pontosan tudja, mint mi. Ami rajtunk múlik az nem lehet gond, csináljuk. Ami viszont sajnálatos tény, hogy az idei nyár elején az időjárás nem nagyon kedvezett a horgászoknak felénk.
Esőnek se híre, se hamva…
Annak a bizonyos esős angliának nyoma sem volt idén. Az év első felében alig volt pár csapadékos nap, ami sajnos a sekély folyókra nem volt túl jó hatással. Ami tovább nehezítette a dolgot, hogy ez által a növényzet extra módon felnőtt és a víz a legtöbb helyen kristálytiszta, ami a domolykókat nagyon óvatossá teszi.
Csodásan tisztavizű sekély folyócska
Ilyen körülmények között kezdtük meg az idei szezont, de nem is akár hogyan. Az első halakat Péter fogta úsztatva, de erről kicsit később. Épphogy csak felmértük a terepet pár dobással, már is landolt Misi barátunk gépe, és kezdődött a nemulass. Igazi négy napos pecás hosszú hétvége, amiből két napra én is tudtam csatlakozni.
Ismét együtt a kis csapat,indulhat a buli
Ebben a pár napban sikeresen megtátogattuk több folyó különböző szakaszát is és az eredmény nem is maradt el. Na de ne ugorjunk ennyire előre.
Essen pár szó a wobblerekről, amik nagy részét nálam az idén is a GPepp lure teszi ki. Mivel az előző évek szériái is kiválóan sikerültek, azért megkértük Pétert, hogy készítsen nekünk egy teljesen felszíni változatot, valamint a színek palettáján is bővítettünk kicsit. Azt gondolom, így pár pergetés után, hogy ez az újítás igen jól sikerült. Már az első nap hajnalán a harmadik dobásra sikerült szép csukát akasztanom. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez csak a kezdet és ez a színkombináció ilyen szinten fogja izgatni a csukákat.
A GpePP wobblerek bevetésre készen.
Előző nap sajnos távol maradtam a folyóparttól, amit aztán igencsak sajnáltam, a srácok képeit, valamint az esti élménybeszámolón hallva-látva és igen csak kapkodtam a fejem.
Erre az estére esett a hazai áru érkezése is, amit azonnal bontogatni kezdtünk izgatottan.
A beavatás pillnatai.
Úgy esett, hogy már a kibontás pillanatában „felszenteltük” egy pohárka Unicummal az új darabokat. Igaz ez csak véletlenül történhetett meg, hogy a pompás italt nem belsőleg használtuk fel, de a nagy sikerre való tekintettel lehet, hogy a jövőben is megtartjuk ezt a rituálét.
Nézzük csak mennyit nyomnak.
A pénteki nap kiértékelése közben jöhetett a mérlegelés, mint ahogy a nagy meccsek előtt ez lenni szokott.
Tibi óriási pergetett domija.
Szokásához híven odacsapott pénteken a nagy domiknak rendesen. Nem aprózta el, hiszen párossával szép az élet.
Misit sem kerülték el a domolykók és sikerült felavatni a kimondottan ide szánt csalikat.
Azért a csukák is résen voltak, na meg a srácok is.
A csalik nagy részben felszíni, vagy nagyon kis merülésű wobblerek voltak.
Azt hiszem a pénteki nap kellő szintű bemelegítés volt a fiúknak, engem pedig megfelelő mennyiségű izgalommal töltött fel. Úgy éreztem ideje, hogy megfogjam a szezon első halait pergetve.
Az aznapi első jelenkezőm egy igen jó kondiban lévő csuka volt.
A szombati peca hajnali indításakor csak latolgattuk az esélyeinket, hiszen az új pálya mindig nagyon izgalmas élmény. Már az első húsz percben mindenkinek volt egy jó hala, ami azért remek indítás. Az ilyen korai halak mindig nagyon jól megalapozzák a napot. Itt is ez történt. Tibi is és jómagam is szép és igen jó erőben lévő csukákkal kezdtük a reggelt.
Nem sokkal ez után Misi fogta meg öt kiló feletti gyönyörű csukáját.
A szokásos „kis víz – nagy hal” kombináció ismét bejött.
A nap tartogatott még jó párat halat számunkra és a szokásos „munkamegosztás” ismét megvolt.
Nekem sügérből is sikerült elcsípni egy-két szebb példányt.
De szép domi nélkül nem ment le a nap ma sem, Tibi jóvoltából.
Szuper ez a nyári felszíni dzsungelpeca a sok behajló fával, beszakadt ágakkal, csak ez a nyakig érő csalán ne keserítené az életünket. Egy egészséges, kb hat órás gázolás a lazsnyában igencsak ki tudja venni az ember erejét, főleg ha egy fülledt 25 fok is párosul hozzá. Szó mi szó, picit elszoktam a nyári tereptől, de sebaj, a csaláncsípések hamar visszatérítettek a valóságos nyári világba.
Az előző esti magyaros megbeszélés és a hajnali indulás megtette a hatását, így nem nagyon kellett senkit altatni. Épp hogy csak letettük a fejünket már recsegett is a vekker. Gyorsan összekaptuk magunkat és HAJRÁ!
Víztelen vizek partján.
Jóval nehezebb pálya fogad minket. Aki tegnap azt gondolta, hogy alig van víz, na az ma akár vissza is fordulhat. Normális ember nem is próbálkozott volna itt a halfogással, de ilyen korai órákban a parton nagyon kevés akad.
Lassan felkel a nap a rét ezer virága felett.
Ezen a napon egy speciális nyári, víztelen pergetéses stílusban kellett nyomni, ami nem igazán volt egyszerű. Mivel ugye domolykót csak a legritkább esetben foghatunk a lábunk alól/elől(én úgy még sosem jártam) így a túlparti bokrok alján lévő húszcentis sávot céloztuk meg, ami nem is lenne rossz, de sajnos a víztelenség miatt nincs semmi úsztatható felület. Ha ilyenkor nem vigyázunk, akkor a szemben lévő vízre hajló szedrek könnyen túszul ejthetnek párat kedvenc csalijainkból.
Gigadomi szupersekély vízből.
Sajnos így nem ritkán csak beeséskor számíthattunk a kapásra, és csak ritka szerencsés esetben tudott a csali úszni egy-két métert. Elég sok halat sikerült találnunk és kapásra bírni, de szákba és partra csak néhányat sikerült vezetni. A nagytestű domolykók megakasztáskor nagyon rutinosan azonnal bedugták a fejüket a növényekbe, így sajnos az akasztás/fogás arány nálam erősen lecsökkent. Már a harmadik elment halam után sejtettem, hogy ez valami más lesz részemről, mint a tavalyi év. Tibi hamar alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, ez meg is mutatkozott az szombati napon. A jó csali választás mellé a botot is jól választotta meg, mikor az 5-20-as Berkley Pulse-t tette be aznap a csomagtatróba. Ide idén bizony kicsit izmosabb cucc kell, ha keresztül szeretnék vezetni ezeket a halakat a növényeken.
[amazonjs asin=”B008MLFEV4″ locale=”UK” title=”Spinning Fishing Rod Berkley Pulse EVX 1.83m 7-30g M”]
Azért a Misitől ajándékba kapott Ponton 21-el sikerült kivarázsolni nekem is az idei első pergetett domolykómat.
Nem mindennapi látvány, a kristlytiszta vízben egy szép és igen merész ragadozó.
De szokás szerint aznapra is jutott csuka, még a kristálytiszta víz sem tette őket óvatossá.
Viharverte, csukaette GPepp wobbler.
A csalikat nem kímélték a csuxok, de sajnos ez történik ha ők is jelen vannak a domis pályán.
Ezt követő héten nem hagyott nyugodni a dolog. A GIGAdomi reményében hétközben keltem útra munka előtt pár órára, hátha sikerülne egyet, kettőt becserkészni. Nagyon jó, hogy jött egy kis lehűlés, valamint esett némi eső is ezért lett egy kis színe a folyónak. Így talán bátrabbak lesznek gondoltam.
Nem pont őt vártam a gyors vizen a kis pálcával, de jó élmény és kemény ellenfél volt.
Igaz sikerült két három kisebb domit fognom, de meglepő módon a domolykóra legesélyesebb gyors vízen is csukák jöttek. Domis helyen domis csalira csuka…lassan elvesztettem a reményt. Na persze ez így szokott lenni, ha rágörcsöl az ember nagyon, akkor tutira nem jön, amire várunk. Ami csak rontotta a kedvem az, hogy meg is találtam a jó domolykót és sikerült kapásra bírni, de ismét nem akadtak jól. Ez a hetedik-nyolcadik jó hal mostanában, ami nem akad rendesen, vagy fárasztás közben lerúgja magát.
Semmi baj, nem adom fel!
Még egy próba következett, ahol ismét csukák és sügérek követték egymást a horgon. Közben fura dologra lettem figyelmes. Szinte rögeszmésen üldözni kezdtem a NAGY ŐT. Hiába fogtam szebbnél szebb halakat, nem is nagyon örültem neki. Nem jól van ez így, gondoltam. Ébresztő, vissza minden! Ez nem erről kell szóljon, mert soha rosszabb kezdő sorozatot mint az elmúlt alkalmak halai, hiszen jött mindenből szépen sorban, csukák, sügerek és domolykók is.
A sügerek nálam mindig szívesen látott vendégek a horgon.
A nagy Ő meg majd csak meglesz nekem is később, mint az öreg halásznak. De persze majd csak akkor, ha eljön a „nagy hal eljövetelének a hónapja”, ahogy Santiago mondta.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
