Elmúlt szeptember is és most már határozottan kijelenthetjük, véget ért ez a nyár. Számomra talán ilyen gyorsan még sosem ment el. Szinte csak néhány villanás volt és már vége is. A fotóim között kalandozva azért örömmel látom, hogy nem telt el hiába, hiszen ismét beljebb kerültünk kicsit a témában. Hogy miben is? Az úsztatás-ban.
Annyit elárulhatunk előlegben, hogy panaszra semmi ok.
Ahogy már korábban észrevehettétek az idei év elején egy új halfaj is célkeresztbe került, a márna. Tavasszal mielőtt véget ért a folyóvízi szezon, már sikerül egy kis ízelítőt kapnunk ezeknek a fenéklakó torpedóknak a hihetetlen erejéből és az úsztatás izgalmaiból. Akkor még nem gondoltunk, hogy ilyen hamar és ennyire belehabarodunk a műfajba. Na persze részemről lehet bele sem kezdtem volna, ha gyermekkorom csodálatos úszós emlékei nem élnek ilyen élénken bennem. A cserkelést továbbra sem kell feladnunk, hiszen ez a módszer is erősen igényli ezt. Hihetetlen izgalmakat élhetünk át, miközben meglessük rejtőzködve, egy széthajtott nádfal vagy bokor mögül a parti növényzet árnyékában osonó márnákat és domolykókat.
A nem túl könnyű, de annál izgalmasasbb nyári pálya
Igen, a nagy domolykó bizony továbbra sem került le a listánkról, hiszen nálunk mindig is előkelő helyet foglaltak el pergetve és úsztatva egyaránt, a háromkilós álomhatár átlépése pedig továbbra is megvalósításra vár.
Nézzük csak hogyan is mentek a dolgok miután június derekán ismét zöld utat kaptunk a folyókon.
Kicsit a cuccról és a csalétkekről.
A készség részemről marad a még tavaszról ismert négyméteres (13”) Drennan Series 7 Tench & Specimen Float bot, egy Ikonix centrepin orsóval. A bot nem egy új modell, viszont jól bevált erős darab és az én céljaimra tökéletesen megfelel. Az orsóra 100 méter 6lb-s (0.20mm) Drennan Suplex zsinór volt töltve, ehhez az 5lb-s(0.16mm) Drennan Suplex előkét Clarusso hármas forgóval kapcsoltam hozzá. A kis 16-18-as tavaszi horgokat most 10-re, később 8-as méretűre cseréltem, hiszen a csali már nem csonti, hanem jókora kocka löncshús lett. A srácok pellettel is etettek és csaliztak, én ezt csak egyszer próbáltam, aztán maradtam a jól bevált Plumrose löncshúsnál, amit csak a nyár végével cseréltem gilisztára.
Felcsalizva, bevetésre készen
Az nagyon hamar kiderült, hogy bármilyen szuperül dolgozik is a bot a 2.72 kg (6lb) szakító szilárdságú monofil az a nyári halak erejéhez kevés lesz, még viszonylag tiszta vízen is, nemhogy akadós, növényes pályán. Hamar le is kaptam és 3,5 kg-os (8lb) került a helyére.
Az orsókról
Az Ikonix orsó jól működött, de sajnos gyakran hiányát éreztem a zsinórvezetőnek. Kezdő lévén a műfajban, a damilom néha ledobott pár karikát, sőt időnként még a dob mögé is bement, ami roppantul bosszantott. Arról nem is beszélve, hogy ennél az orsótípusnál a dobot egy csillagcsavar rögzíti, ami tovább bonyolította a dolgot mikor szerelésre, mármint a zsinórszabadításra került a sor.
Ikonix Centrepin orsó
Ha már az orsókról esik szó, meg kell említsem, hogy nem az egyébként szerényebb árfekvésű de egyébiránt jó Ikonixel kezdtem, hanem egy pompás Greys Bewick-el ami egy legendás úsztató orsó. A legenda folytatódhatott volna nálam is, ha nem gyári hibásat küldenek, amit az eladó nem tudott kicserélni utolsó darab lévén. Így kis huzavona után visszacseréltük az orsót a pénzre. (mondjuk ez is megérne egy misét, de inkább kihagyom, mert már így is több szót fecséreltünk rá, mint amennyit érdemes lett volna.)
The Bewick Greys
A Bewick szorult, az Ikonix jól fut, de mégsem az igazi a zsinór vezető hiánya miatt, úgyhogy jöhet a nagy ugrás és már nézegetem is a JW Young John Wilson Heritage-et. Közben volt alkalmam megpörgetni pár jobb darabot személyesen pl. Tibi Raven-jét, Péter Okuma Sheffield-jét, Okuma Kennet-et és Fred Crouch-ot , meg persze a boltokban is megtekergettem ezt-azt. (Mindegyik megérne egy kis értekezést, de sajna akkor már irreálisan hosszúra nyúlna a cikk.)
JW Young John Wilson Heritage
Döntöttem is hamar, hiszen az öreg John Wilson pecastílusát és nevetgélését is kedvelem, JW Young John Wilson Heritage pedig nagyon jó választásnak ígérkezett. Ez lett az új orsóm, és mondhatom így néhány peca után, hogy nagyon is elégedett vagyok vele. Ha esetleg ezen típus vásárlására adnátok a fejeteket, egyetlen egy hibát ne kövessetek el: Meg ne mondjátok az asszonynak, hogy mennyibe került!!!
Félreértés ne essék, a Heritage-nél fényévekkel olcsóbb orsóval is tökéletesen lehet űzni ezt a műfajt, mert ez az orsó nem annyival jobb, mint amennyivel drágább. Rá fogok szánni egy teljes cikket és megpróbálom kitárgyalni a technikai hátterét ennek a módszernek, mert magyar nyelven sajnos nagyon kevés információ lelhető fel az interneten.
A bot és orsó kipipálva, így már csak egy dobozkára van szükségem némi aprócikkel feltöltve. Hogy minél mobilabb maradhassak most megfogadtam, hogy minimalizálom a felszerelést és nem esek a szokásos hibába, nem bonyolítom túl a dolgot. Azt hiszem ez sikerült is.
A kis Korum doboz az úsztáshoz szükséges alapkellékekkel feltöltve
Akkor hát jöjjön a lényeg, maga a peca, mielőtt még valaki elunná a sok technikai részletet, ami amúgy sem megszokott nálam.
Jöhetnek a nyári domik és márnák!
Az idei szezont Péter nyitotta meg rögtön az első napon néhány szép hallal, ami között volt is azonnal egy vaskos 2,5 kilós domolykó és egy szép márna. A csali itt is ismét a nagy nyári klasszikus volt azaz löncshús.
2017 első nyári domolykója szerencsésen partra került és aztán hamar vissza
Azért, ahogy Tibi gyakran hangoztatja az „úsztatás nem nyári módszer” ami nagyon igaz, hiszen a növényzet miatt csak korlátozott a helyek száma ahol kivitelezhető a dolog. Arról nem is beszélve, hogy ha sikerül mégis megakasztani a halat, még akkor is erősen kétesélyes a dolog végkimenetele. Erre ugye lehetne mondani, hogy „Ugyan miért? Hát rakjunk fel erősebb zsinórt”. De ugye a cucc sem durvítható el a végtelenségig, mert akkor meg lehet nem nagyon lesz mit fárasztani.
A Fred Crouch true pin tette a dolgát szépen.
Igaz az első hétvégét pergetéssel töltöttük, de már a második hétvégén mi is belecsaptunk a sűrűjébe és rápróbáltunk mennyire erősek is ezek a nyári márnák. A rövid, gerinces pergető pálcák után nekem igencsak figyelnem kellett azt első órában, hogy ne akasszam fel a cuccot semelyik fára, de egy kis kezdeti ügyetlenkedés után ment minden rendjén. Az aznapi sort Tibi kezdte meg egy gyönyörűséges és bitangerős márnával, majd kisvártatva ismét szép, egészséges halat szákolhatott meg.
Tibi erős, egészséges és szép márnája
Igaz szeretem fényképezni is a halat, de azért fogni sem lenne már kutya, gondoltam magamban…
Sikerült is akasztatnom pár kisebb domolykót és hamar rájöttem, hogy itt a nagyobb méretű csali lesz a kulcs, úgyhogy gyorsan horogra is került a számomra riasztó méretű löncshús kocka. Szerencsére azért nem kellett sokat várnom nekem sem az első komolyabb jelenkezőre, bár az én csalétkemet nem márna, hanem egy testes domolykó kebelezte be.
Lehet nem életem legnagyobb domija, de a színei igazán szépek
Az ezt követő halnál már viszont komolyabb ellenállásba ütköztem, azonnal lehetett érezni, hogy mi is hajtogatja a botot.
Megdolgoztatta a botot rendesen, pedig sodrással szembe ment
A fárasztást a klasszikus úsztatóorsó igazán izgalmassá teszi. Mivel fékrendszer nincs a centrepinen, így a hüvelykujjunkkal fékezzük a dobot, ezért egy az egyben érezhetjük a hal minden mozdulatát, kirohanását. Érdemes nagyon résen lennünk, ha nem akarjuk, hogy a hal szakítson, de ne is menjen be egy akadóba.
A reggeli első márnám igen jó erőben volt
Lassan megritkultak a kapások. A nagy munkában észre sem vettük, hogy igen erősen tűzni kezdett ránk a nap, és ez a nagyszerű nyári napsütés, bár kiválóan alkalmas sok mindenre, de nekünk sajnos nem tartozik a kedvenc horgászidőjárásunk közé. Igaz az árnyékos oldal bokrai alól még sikerült fognunk halat, de azért már jóval óvatosabbak mint a csendesebb reggeli, koradélelőtti órákban.
Tibi néhány perces kűzdelem után a felszínre kényszerítette ellenfelét
Mire a nap delelőre ért mi is tábort bontottunk. Nem erőltetjük a dolgot, mert ma igazán nincs okunk a panaszra. Bemelegítő pecának ennél soha rosszabbat nem kívánok senkinek.
Tibi aznapi márnáinak egyike a jobbak közül
A folytatás sem váratott sokat magára, hiszen amikor az ember túl van egy jó horgászaton szinte már tűkön ülve várja a következő alkalmat. Arról nem is beszélve, hogy a fentebb említett új orsóm avatása is erre a hétvégére esett, ami mindig gyermeki izgalommal tölti el a horgászember lelkét.
A martac, mérce, és gumírizott szák mindig készen kell álljanak a halak biztonságos fogadására már a horgászat megkezdése előtt
Nem kis örömünkre nem csak az időjárás, hanem a víz is nagyon ígéretesnek bizonyult aznap reggel, úgyhogy egy néma üdvrivalgás után nagy önbizalommal gurítottuk le a matracot és a mércét.
Száknyél kihúz, csali előkészít, gyors mélységmérés és indulhat a mai buli
A löncshús felét felkockázom és kis műanyag dobozban az övkosárkámba rejtem. Néhány kockát megfelezek és meghorgászni kívánt helyet apránként, egyesével megkínálom vele. A kockák lassan süllyednek, úgyhogy van időm kilesni van-e érdeklődő vagy sem. Bíztató jelek halmazát vélem felfedezni. Domolykókat azonnal látok. Csendes kora reggel van, félhomály. Ilyenkor még van esélyünk nyíltabb szakaszon is elcsípni egy-egy jobb halat.
A magabiztosabb, nagyobb példányok a kora reggeli órákban még a nyílt terepen táplálkoztak
Aztán egy óra múlva áthelyezzük a táborunkat egy csendesebb szakaszra, ahol a fák ráhajló ágai, magas part menti bokrok, néhol nádfal takarják a vizet. Itt már jóval nehezebb a terep. Behajló ágak, uszadékok és egyéb tereptárgyak nehezítik a dolgunkat, de ilyenkor napközben a jobb halak ilyen helyeken tanyáznak. Kis szerencsével foghatunk itt nagyobb példányokat, úgy érzem.
Néhány dobás után sikerül is egy mutatós domolykót megakasztanom és egy kis fárasztás után meg is szákolnom. Úgy látom ez már csak így lesz, a márnázás egy jó domival indul, mint az elmúlt alkalommal is.
A szokásos domolykós indítás
Ezután sajnos már kevésnek bizonyult a 7lb-s előkém, és az első két márna le is lépett. A rutinos halak a csali megkaparintása után azonnal bestartoltak egy bedőlt fa gallyai alá. Rövid de annál vészjóslóbb citerázó hang után az előke meg is adta magát. Nem volt mit tenni, mivel főzsinórt nem cserélhettem, mert nem volt nálam erősebb, ezért megpróbáltam ugyanolyan 8lb-s előkéből kötni és abban reménykedni, ha szakad, akkor a forgónál szakad, és nem megy el minden egyben. Ahogy nemsokára a példa mutatta működött is, hiszen a következő fárasztás már sikeresen lezajlott és hamarosan egy szép márnát szákolhattam.
Izgalmasan citerázott a zsinór az akadó ágain, de ezuttal én nyertem
Közbe persze Péter sem tétlenkedett és egyik halát szákolta a másik után. Néhány jobb halnál segédkeztem, de néha csak fotózni ügettem át a nem messzi helyre a következő facsoport alá.
Bokorban lakott mint a rigó
Hajnali sejtésünk erősen beigazolódni látszott, hiszen mire leheveredtünk a késői reggelihez már jóval tíz hal felett jártunk. Ilyenkor esik csak igazán jól az étel, mikor minden remekül megy. Azért ugye reggeli közben sem nyughatik a horgász, néha egy-egy kis darabka löncshúst vagy kenyeret vetek a vízbe, hátha a „nagy fehér száj” megjelenik egy pillanatra és leveszi a falatot.
Sikeresen elértük az aznapi húsz feletti daradszámot, de ugyan kiszámolja 😉
Reggeli után érkezett egy nagyobbacska domolykó Péternek, aztán még egy-két kisebb márna. Ilyenkor már csak nagy szerencsével lehet komolyabb halat fogni.
Azok majd az alkonyati órában kerülnek elő újra. Az mi már nem várjuk meg, hiszen valakinek a rántott húst is meg kell enni, mert ma vasárnap van. Vasárnap, méghozzá nem is akár milyen, hanem az utolsó a nyári szabadság előtt. Kicsit persze sajnálom, mert mire visszatérek már az augusztusnak is vége, és már csak egy-két alakalom lesz a nyári pecára. Pár hétre elbúcsúztam hát az angol vizektől és irány MAGYARORSZÁG.
Kár, hogy ilyen rövid itt a nyár, bár ki tudja milyen hosszú kellene legyen, hogy a horgásznak öröme legyen…
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
