Ismét eljött a várva várt hétvége, és vele együtt a peca. Erre a hétre is volt egy-két variáció mind a hely, mind a módszer szempontjából, de most a békés halakat választottuk és egy kis tavi horgászatot. Igaz nem érzem túl jól magam, mert az első igazi meleg tavaszi nap csütörtökön volt, és sikerült is azonnal megfáznom. Most nem is nagyon érzem a hiányát a 6-8 kilométeres gyaloglásnak, annál inkább egy kis jótékony napon ücsörgésnek és pihenésnek. Persze az is lehet, hogy csak nyugtatgatom magam, miért is lesz olyan peca amilyen.
És hogy milyen? Hát nem pont olyan, ami a kedvünkre való, de ahogy a srácokkal mondtuk „ilyen is kell néha”.
Na de mindegy is, hisz ezen átesünk minden évben párszor ebben az időszakban. Pont azt fogjuk tenni, amire való ez a hely, pihenünk. Szokásos időben érkezünk a partra, nem csodálkozunk, hogy nincs senki még kint. Elvileg ma jó idő lesz… elvileg. Egyelőre ennek semmi jele, sőt a 2 celsius fokot kicsit talán eltúlzottnak találjuk, ami a tó közvetlen partjára érve még hidegebbnek tűnik sajnos. Szokásos előkészületek következtek, helyválasztás, pakolgatás, etetőanyag keverés, botok összeszerelése.
Hideg van, és az egyébként is elgyötört ujjaim erősen tiltakoznak, megtagadják a szolgálatot, nem hajlandóak megkötni a kis tizennyolcas horgot, ezért Tibihez fordulok segítségért. Ha már ott vagyok egy ide való úszót is vételezek, mert amit mára szántam azt már ügyesen megsemmisítettem a reggeli kipakolás közben. Tibi mára a feederezést választotta, Péter a feederbotot és az úszós módszert felváltva, jómagam pedig az úszózás mellett döntöttem. Csalizni a csonti látszott a legjobb választásnak a kora tavaszi, még (sajnos) hideg vízben.
Gondosan beetetünk, a távolságok és a mozgástér is kicsi ezért semmi nehézség nincs. Nem kell messzire dobálnunk, csak semmi virgonckodás, „szépen játszunk” ahogy játszótéren illik. A helyválasztás talán nem volt a legszerencsésebb, mert érzem, hamarosan még jobban megdermednek az ujjaim, és a kapások sem igazán érik egymást. Na, jó-jó, tudom hideg még a víz, de reggelizni csak akar valaki ma is, legalábbis remélem. A szemben lévő stégek egyikét, már éppen elérte a fák mögül kikukucskáló pár kedves napsugár. A rajta ülő öreg sporttárs mintha tudna valamit.
Napfűrdőzik kicsit aztán megfogja az első halat. Jelen helyzetben igen csábítóan integetnek át a mellette még üresen lévő helyek, el is határozom, ha elérik őket az éltető sugarak és addig nem ül oda senki, akkor átköltözködök.
De ideje lenne, már halat fognunk…
A melegre irányuló ábrándozásom közben, valaki lentről jelez. Táncol az úszó kicsit, de semmi. Erőtlen próbálkozás mindkét részről, és az első halat sikerült is elszalasztani. Kis idő múlva tőlem jobbra viszont Péter már fáraszt.
Hajladozik a botja ahogy kell, látom, hogy felesleges lenne kapkodnom, hiszen van időm bőven előkotorni a fényképező gépet. Hamarosan a parton a hal, egy pikkelyes lapátfarkú ponty.
Kis idő múlva Tibi is fog, az első hala egy pofás dévérkeszeg. Természetesen minden halnál kiveszem a szerelékem amíg fényképezek, nem szeretném ha valami cápa berángatná a szuper kis botomat, na meg persze a szabályokat sem akarjuk megszegni.
Közben a szembe lévő stégeket elérték a napsugarak, úgyhogy nem is tétlenkedek sokat, azon nyomban át is költözök. Szerencsére Péter is ugyan így döntött, úgyhogy a felállás marad, csak saját magunk tükörképeivé leszünk.
Ezen a parton láttunk némi mozgást a part tövében, úgyhogy oda etetek, hátha sikerül compót fognom. Az etetés után a kis csendet kihasználom, jöhet a kávé és a pipa, és mivel fázásnak már nyoma sincs ezen a parton, így igazán komfortosan telik a szünet.
Eközben jobbról is, balról is fognak a srácok. Tibi jókora dévért szákol, Péter pedig hamarosan szép kis kárászt fog, de nemsokára engem is megtisztel egy dévérkeszeg.
Gyönyörű feltolós kapás volt, majd ezután dévértől szokatlanul néhány delfinugrás következett. Fura, de ezt több keszeg is megismételte még aznap. Ezután, ahogy az idő melegedett, a kapások is sűrűbben követék egymás.
Jobbra, balra, mikor kinek kellett éppen befejezni a pecát egy fotó erejéig, szépen beindultak a dolgok. Na persze nem sokáig tudtam így sem egy helyben ücsörögni, és ha már a szükség elszólított gondoltam egybekötöm egy kis felderítő túrával és körbe nézek kicsit, hiszen sosem tudni, mit láthat az ember a bokrok között, vagy a tó másik részén.
Igaz most nem pergetünk, de azért egy kevés gyaloglás jól esik a fák között a napfényben. Azért sokáig nem maradok el, hiszen lehet, hogy már rég fotózni kellene valamelyik srácot, arról nem is beszélve, hogy én is horgászni jöttem. Újabb dévérek, kis sügér, veresszárnyú keszegek, kis ponty. Van itt minden kérem szépen sorjában. Azért az egyik kis tükrösön láthatjuk, hogy a kormoránok itt is jelen vannak, és sajnos dolgoznak szorgalmasan.
Közben néhány kacsa csapja szét a pályát, újra és újra, ahányszor egy tojó megjelenik.
Ilyenkor mindig kis szünet következik a kapásokban, de én már ezt annyira nem is bánom, hiszen dél elmúlt, halat is fogtunk jó párat. Van még némi etető anyagunk azt elhasználjuk, és aztán lassan pakolhatunk is. Mit is írhatnék a végére, nem is tudom. Talán csak annyit, hogy „egyszer volt, hol nem volt, kocka tavi peca volt”.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
