Államalapításunk ünnepén adódott néhány szabad óra, így hamar a vízpart felé vettem az irányt. Napokig szőtt terv nem volt, mindössze annyi, hogy a természetben legyek. No meg persze mocorgott bennem a kisördög, mondván milyen jó lenne felavatni Lovas Ferenc barátom csodálatos gubacsúszóját, és a frissen érkezett Speedia-t. Vajon mit szólnak majd ehhez a bodorkák?
Irány a vízpart
Nagy kedvvel ültem az autóba, az előbb említettek, illetve a Horizon Fishing Tackle „The Majestic” névre hallgató nádbotja és némi csemegekukorica társaságában. Az idő szűke miatt a szokásos Duna-Tisza csatornapeca mellett döntöttem. Kedvelem vadregényes szakaszait, mégha halban nem is a leggazdagabb víz. Szeretem hűs árnyat adó fáit, kukoricatábláit, és a kitáruló horizont vattafelhőit.
Kitáruló horizont, kék ég és vattafelhők
Tudom, nagy zsákmányra nem számíthatok, de kedves bodorkákban, aranyos dévérekben és karikakeszegekben bízhatok, meg aztán ki tudja, tán még egy compó vagy egy potyka is befuthat. A munkaszünet miatt többen vannak a megszokottnál, szokványos helyeimen már zsinórok áznak, semmi baj, van elég hely, találok majd egy nyiladékot, ahol bevethetem gubacsúszómat. A kiszemelt hely elfoglalása után néhány etetőgombóc és pár maroknyi csemegekukorica hullik a nád mellé. Hagyom nyugodni a vizet, szivarra gyújtok és csendben szemlélődöm. Kezdődhet a bodorkázás!
Vízparti csendélet
Csatornaparti hangulatban
Felettem gatyás ölyv köröz, társát keresve kiált és vitorlázik át az égen. Amíg néhány lépést eltávolodtam, szemtelen hattyúcsalád vet szemet a kukoricára. Rútul öntudatosak, alig győzöm őket távozásra bírni. Közben a balinok is megérkeztek, paskolják a vizet az etetésen rendületlenül. Szivarvégem utolsókat parázslik, nézzük meg mi újság a víz alatt. Csontit szándékosan nem hoztam, ami a kukoricát viszi, az bőven megfelel. Az úszó meg-meg rebben, táncol, de az igazi kapásra még várni kell. Tehát a kicsik már itt vannak, idő kérdése és jönnek a „felsősök” is. És valóban, mindenféle csipegetés, húzogatás nélkül egyszercsak elmerül a gubacs, tenyeres bodorka kívánta meg a csemegét. Balin kartárs közben rendületlenül jet ski-zik, az eresztéket közben folyamatosan váltogatom, közel két méternél járunk. Hátha valaki felveszi a talajról! Hopp, kapás! És máris egy dagadó bendőjű bodorka szeli a vizet. Úgy néz ki, ízlik nekik a napi menü.
A klasszikus úsztatás örömei
Hasonló tempóban, észrevétlenül szalad el a kampózásra szánt néhány óra, remek volt egy kis bodorkázás. Ideje indulni, a maradék kukoricát felajánlom az éhen maradt halseregnek. Hazafelé tartva Chris Yates CD-je (Mr. Green’s Rod) szórakoztat, andalít tovább, úgy érzem, mintha egy kényelmes fotelben ülve hallgatnám. Azt hiszem sikerült kisimulni. Szép, magányos horgászat volt.
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
