Az évkezdés és később a tavasz is nagyon viszontagságosra sikerült. Az itt eltöltött közel két évtizeddel a hátam mögött mondhatom, hogy ilyen viharos és szeles tavaszt még nem éltem meg az egyébként sem jó időjárásáról híres Albionban. Legnagyobb bánatunkra az egyik peca a másik után esett kútba az extrém szelek miatt. Ez az időjárás sem a könnyű pergetésre, sem pedig az úszatásra nem volt alkalmas. Nagyon fülelnünk kellett, hogy elcsípjünk egy-két szélcsendesebb napot és néhány szebb halat. Igaz az idei február végi sügérinvázió elmaradt, de azért igen jól éreztük magunkat így is, kedvenc folyóink partján. A tavaszi nap első meleg sugarai mindig kettős érzéssel töltenek el minket, hiszen a várva várt tavasszal együtt megérkezett a folyóvízi tilalom is. Amíg a folyók magányos háromhavi csendes ébredésüket élvezik, addig mi a szokásos tavaszi tavi csukatúránkra összpontosíthattunk, amit az idén először eltökélt szándékunk szerint teljes mellszélességben a nagy dolgoknak szerettük volna szentelni.
Kora tavaszi borongós napfekelte a tavon, még kicsit télies hangulatban
Semmi rosszra nem kell itt gondolni, csupán a nagy multi, nagy jerk és a nagy csuka kombinációra. Körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt kezdtük megízlelni a nagy csalik előnyeit, és hamar rájöttünk az elcsépeltnek tűnt nagy igazságra miszerint, nagy csali-nagy hal. Az első próbálkozások a 16-19 centis SavageGear Herring Shadok voltak, amik adtak egy-két testesebb 80-90+os folyóvízi csukát, de jól tudtuk, ha igazán nagy csukákat szeretnénk fogni, akkor erre a legalkalmasabb a tavaszi három hónap lesz, amikor szokásunk szerint a nagy tavakat fogjuk nyaggatni egészen június közepéig. A nagy csali nagy hal kombóhoz azért érdemes még odatenni harmadiknak a nagy vizet is, hiszen nem valószínű, hogy életünk csukáját egy térdig érő folyócskában fogjuk majd meg, bár sosem tudhatjuk, viszont ez sokkal esélyesebb a nagy kiterjedésű mély tavakban.
A dús fű között már virágzik a gyermekláncfű, ez már bizony tavasz a javából
Botok és orsók
A felkészülés mind technikailag, mind mentálisan már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, mikor az első próbapecát elkövettük, amiről már íratam is korábban. A cikk itt megtekinthető: Tóparty multiparty A méretesebb gumihalak dobálása és vezetgetése közben azért éreztük, hogy ez egy orsógyilkos dolog, így mihamarabb érdemes lesz beszerezni egy-két ehhez való erősebb célszerszámot, amit meg is tettünk. Igaz Péternek már régen a birtokában volt egy-két bevált darab, egy Abu Garcia 5601 CB és egy Shimano Calcutta amik kiválóak a célra, de mindenképpen szeretett volna ő is valami csukás nagyágyút. Így esett a választás a Abu Garcia Ambassadeur Rocket 5601 SZ SvartZonkerre, amit egy Abu Garcia SvartZonker 213 centis 40-140 grammos bottal kombinált.
A nagy csukás cserkészés indító pillnatai, csodás tavaszi napsütésben
Részemről egy Abu Garcia Ambassadeur Classic 5601JB orsót párosítottam egy Savage Gear Butch Light 40-100 grammos bottal, amit alkalmasnak ítéltem a nagyhalas céljaim megvalósítására. Erről az Abu 5601 JB-ről érdemes tudni, ahogy a nevében is benne van, JB-Jerk Bait, kimondottan egy nagy jerkes rángatásra kitalált orsó. Olyannyira, hogy az orsóban csak egy tűgörgős csapágy van a dob alatt, a többit kicserélték siklócsapágyakra, azaz perselyekre a nagyobb teherbírás és tartóság érdekében. Az első pár peca után mondhatom, hogy nekem tetszik a műszer, bár a szakembörök szerint még össze kell kicsit kopnia ahhoz, hogy az igazi arcát mutassa. Kezessége és egyszerű használata számomra teljesen megnyerő.
Reméltük, hogy szükségünk lesz a szákra, matracra és a kéztörlőre is, hiszen ezek szokás szerint mindig nálunk vannak
Itt említeném azoknak, akik esetleg kacérkodnak a multizással, hogy ne dőljenek be a misztifikálásnak, meg az “Úristenmekkoramadárfészketfogsztedobni”-nak, hanem azonnal kezdjenek bele. Mint haladó, de ebben a műfajban kezdő mondhatom, hogy már 1-2 óra dobálás után is nagy élmény volt a multizás. A tengelyfék jó beállítása és a “dobra teszem az ujjam, mikor beesik a csali”-n kívül semi különös nehézséget nem tapasztaltam, ami kis gyakorlással ne lenne megszokható, vagy áthidalható.
Azért, mikor kaptam egy kis szembe szelet, én is dobtam ilyen… na BUMM. Nem olyan szörnyű, mint amilyennek mondják.
Az orsókat 0.29-es átmérőjű Daiwa J4 fonott zsinórral töltöttük fel, ami 12-16 kg teherbírású 40 centis drótelőkében végződik. A magunk sajtolt előkék 27 Lb szakítószilárdságúak, amit 20 kg terhelhetőségű kapoccsal szereltünk. A botok mindkettőnk esetében nagyon kemények, sajnos a 3,5-4 kg alatti csukák nem nagyon érezhetőek. Sőt, azt mondanám, hogy 5 kg-nál kezdhetünk kicsit fárasztásról beszelni a szó klasszikus értelmében. Lehet egyesek szerint eltúlzott ez a szerkó, de nincs annál idegesítőbb, amikor valaki a nagy Ő-re készül hónapokig és mikor ott a hal, amire vágyott, akkor azt technikai felkészületlensége miatt nem tudja a partra segíteni.
Abu Garcia SvartZonker 213 cm 40-140 g, Abu Garcia Ambassadeur Rocket 5601 SZ SvartZonker
Rozemeijer Qualifier Gentle Jerk 190 cm 30-60 g, Abu Garcia Ambassadeur 5601 CB
Savage Gear Butch Light XLNT 210 cm, 40-100 g Abu Garcia Ambassadeur Classic 5601 JB
A csalifajták, formák és méretek
A csali méretei és típusai valamint a halak mérete és a víz mélysége szoros összefüggésben állnak egymással. Mivel pontosan tudjuk, hogy nagy halakra vágyunk, amiket a tavaszi felmelegedő vízben a sekély öblökben keresünk, így nagyméretű, 20-30 centis, lassan süllyedő jerkcsalikkal készülünk.
Szemesnek áll a világ! Abu Garcia McMy Tail 22 cm 47 g lassan süllyedő
Mi tagadás, ha valaki nagy csukát szeretne fogni, akkor érdemes megnézni azokat, akik ebben tényleg nagyok. Mint például az északi népek a Svédeket. Így esett a választás a lassan süllyedő twisterfarkú, 22 centis 47 grammos Abu Garcia SvartZonker McMy tail-re. Péter aki egyébként az ötlet eredeti szerzője volt, áttért a mégnagyobb McTail Original-ra és a kicsit nehezebben beszerezhető, Amerikában készített Original VS.2-re. A parti pecánál lényeges a dobótáv, tehát a csali súlya is, hogy minél nagyobb vízterületet pásztázhassunk be. Így ezek a jerkbaitek időnként elérhetik a közel 100 grammot is.
A csukarakéta kilövésre készen. McTail Original V1 26 cm 94 g lassan süllyedő
Ezt a méretű farkat sokat megirigyelnék. McTail VS.2 28 cm 90 g lassan süllyedő
Pár peca után egy napon, kellemes meglepetés ért. Weirdie Laci, a skóciai magyar grizzly, megajándékozott egy Nimród nevű Sannobaits-el, amit ez úton is köszönök neki! Ez a jerkbait mozgásban, méretben és fogósságban is beillett a sorba, és hamar bebizonyosodott, hogy ismét egy nagyszerű magyar handmade került hozzám, ami megállta a helyét. Ezzel a néhány csalival járjuk a partokat, és mint a példa is mutatja, felesleges lenne túlbonyolítani a dolgot a 174 féle formájú és színű csalik cipelésével és cserélgetésével, tölteni az időt, hiszen így is nagyszerűen elboldogulunk a halakkal.
Maci a málnásban helyett, Sanno a gombásban. Sannobait Nimród lassan süllyedő, 20,5 cm 77,5 g
Színek
A színekről mindig nagyon megoszlanak a vélemények. Persze tudjuk, vízfüggő a dolog, hiszen ebben az esetben a víz átláthatóságát és halak táplálkozási szokásait figyelembe kell vennünk. A tavasz ezen szakaszában, márciusban és áprilisban mi kristálytiszta vízben horgászunk, de egyébként is azt tapasztaltuk az évek alatt, hogy a rikító természetellenes színek az igazán nyerők. Ilyenek a piros, égszínkék, UV zöld, firetiger, valamint az élénksárga és a narancsszínek.
Ha nem veri le a csukát akkor majd a csuka veri le őt. Az élénk színek szinte mindig meghozzák a várt hatást a csukáknál, ezért elmaradhatatlanok a piros és az rikítózöld színek.
Mozgás
A jerkbaitekkel való halfogás kicsit nagyobb odafigyelést és türelmet igényel, mint a terelőlapos wobblerekkel való peca. Valahol kicsit a wobbleres és a gumis peca között félúton van a dolog. A jerket a horgász kelti életre és legalább akkora részben múlik a siker a horgász kezén, mint a csalin. Érdemes kicsit próbálgatni, nézegetni a lábunk előtt a vízben, hogyan is reagál a csali a mozdításokra, rántásokra, milyen gyorsan süllyed, így könnyen kiszámolhatjuk és képet kaphatunk arról, milyen vízrétegben jár a jerk és hogyan mozog még akkor is, mikor nincs látótávolságban. Amíg március közepén a hidegebb vízben még a lassan vezetett, meg-megálított csalivezetés volt a nyerő, egy hónappal később a kicsit melegebb időben már a gyorsabb és agresszívebb mozgásra mozdultak rá a csukák.
Örök kérdés, hogy mekkorákat rántsuk rajta és hányat. 😝 A kristálytiszta vízben jól gyakorolható hogyan keltsük életre a csalit
A vizek
Mivel a folyók és vadvizek szerelmesei vagyunk, ezért ilyemkor is törekszünk a minél nagyobb kiterjedésű és vadregényesebb tavak meghorgászására. Ezek nagy részben kavicsbányák voltak, amik idővel feltöltődtek vízzel és pár évtized alatt a természet ismét teljesen a birtokába vette. Mélységük változó, legtöbb helyen egy métertől néhány méterig terjed. Kis, fával benőtt szigetekkel tarkítva, amik bőségesen nyújtanak fészkelési lehetőséget és életteret a tó körül élő számtalan víziszárnyasnak. Az ilyen tavaknak, méreteiből kifolyólag, csak egy kis hányadát tudjuk horgászni, hiszen a vízijárművek használata nem engedélyezett, a parti peca ez esetben pedig csak behatárolt lehetőségeket nyújt. Aggodalomra vagy panaszra azért semmi ok, hiszen még így is sokkal több a lehetőségünk, mint az időnk.
Óriási vízfelület kavicsos ajzattal, gödrökkel, sóderpúpokkal és kis szigetekkel tarkítva
Mivel ezeket a tavakat csak tavasszal horgásszuk, így igyekszünk megtalálni a szigetek közötti sekély, könnyen felmelegedő részeket, a nem túl mély öblöket és a sóderpúpokat. Ezekben a keresgetésekben nagy segítséget nyújthatnak nekünk a vízimadarak. Mint ahogyan a kormoránokat, sirályokat vagy gémeket nézzük a táplálékhalak keresésekor, úgy figyeljük ilyenkor a libákat és hattyúkat a sekély öblök és partszakaszok felkutatásánál. A tökéletes tavaszi vízmélység, ahol a hattyú eléri a feneket. Ezeket hívjuk mi úgynevezett „hattyúnyak öblöknek”.
Ahol a hattyúk a fenékről tudnak legelészni, azok az öblök ideálisak lehetnek kora tavasszal
Az ilyen tavakban haltelepítésről nem beszélhetünk, így békés és ragadozó populáció is kizárólag a természetes szaporulatból származik, ami ezért jóval szerényebb, mint egy esetleges halastavi állomány. Igaz a halsűrűség gyérebb, viszont a kifogott ragadozók számát a méret kompenzálja.
Az ekkora tavak feszínét ebben az évszakban szinte mindig egy enyhe szellő fodrozza
Nagyvonalakban összefoglaltam, igaz minden részletről írhatnék még sokkal részletesebben és lenne is mit, de akkor már megint Háború és Békévé fajulna a dolog.
Kalandra fel hát, nézzük továbbiakban képes krónika szerűen, mit is hozott az elmúlt pár hét, március 15. óta. Előjáróban annyit azért mondhatok, hogy szórakoztató és tanulságos volt, de kimerítő is egyben.
Jöjjenek hát a főszereplők A CSUKÁK!
Nyitónap
Egy gyönyörű, de hideg napfényes tavaszi reggelen kezdtük meg nagy reményekkel az idei Big Pike Challenge-et. Mondhatnánk, hogy ideális időjárás, csak éppen nem a pecához. Aggodalmaskodni ezen, nagy kár lett volna, hiszen már hozzászokhattunk, hogy ebben a műfajban a természet diktál.
Bárhányszor is láttuk eddig felkelni a Napot, mindig elkápráztatott minket, de ez valószínűleg így is marad
A tavi ütemtervünket az előző évi tapasztalatainkból alakítottuk ki. Elsőre meglehet, kishitűnek tűnhet az olvasó számára, de tudjuk, hogy a nagycsalis és nagyhalas peca azért gyakran magában rejtheti a betlit is. A terv tehát, minden pecán fejenként egy jó hal. Az indítás március 17-i vasárnapjára esett. A kezdő napon nyolc csukát sikerült kimozdítanunk, de ezekből csak kettőt tudtunk nyakon csípni érdekes módon. A kristálytiszta vízben a halak nagyon gyanakvóak voltak. A csalit szinte minden alkalommal a lábunkig követték, de az érdeklődést kapás nem követte csak két alkalommal.
Az idei elsőt Péter fogta, egy igen jellegzetes fejformájú csuka Abu McMí Tail-el
Amelyik csak kanyarban fér el a merítőben, az már jó hal
A tavi jerkelés második csukája nyílt vízről, lassan vezetett meg-megállított jerkre
Ivás utáni időszakról lévén szó, néhany halon még a hatalmi harc rettenetes sebei égtelenkedtek
A csukák már az első napon bebizonyították, hogy miért is lényeges 40 centis drótelőkét használni és szakállmentes horgokat
És miért érdemes mindig egy jó erős vágóezközt tartani magunknál
Ezekben a napokban a cseresznyefák már virágoztak, de még gyakorta megesett, hogy kis gyémántok hullottak ránk az égből
A második hétvége is jól indult, ezzel a napfelkelte előtti éhes ragadozóval
A merítőben való pihenőidő fontos szerepet játszik a kíméletes bánásmódban, ezért érdemes időt szakítani rá (recovery time)
Ez az öböllakó is a partig követte a jerket és csak az utolsó pillanatban szánta el magát, hogy felfalja áldozatát. Kapása a tipikus nagyhalas kapás volt. Semmi ugribugri, csak egy-két erőteljes kirohanás, aztán meginvitáltam egy rövid fotózásra.
Mielőtt a Nap magasra emelkedett, volna sikerült megfognom ezt a 94 centis szépséget, egy lassan vezetett 22 centis, kék színü Abu McMy Tail-el
Sejtettük, hogy a nagyobb csukák a nyít vízen fognak vadászni, de azért az akadókat és vízbe dőlt fákat is gondosan és pontosan megdobáltuk. Ezzel is növelve esélyeinket egy jobb halra
A pontos dobások a csukahorgászatban is elengedhetetlenek, amennyiben eredményesek szeretnénk lenni
Ekkor már március végét írtunk és a tavakat szegélyező réteken már számos mezei virág bontogatta szírmait a horgászok és túrázók hatalmas örömére.
Talán meglepő lehet kicsit, hogy emberlakta vidéktől távol a vadonban is találkozhatunk a Primulával
Ha számításba vesszük, hogy a szájában lévő jerk 30 centi, akkor mindjárt nem is olyan kicsi az
Még egy kis part melletti csetepaté és már lehet is irányítani bele a szákba
És már is a matracon pihen a kardnyelő jerkevő
Jerkelés eredménye, Péter szép mintájú, egészséges ötöse
Ezt követően történt az eset, hogy mire hazaértem a munkából, Wierdie G. Laci ajándék csalija várt az íróasztalomon. Mit volt mit tenni, menni kellett mihamarabb kipróbálni, hiszen új csali, új esély. Nem is késlekedtem sokat. A magyar handmédekkel mindig jó tapasztalatom volt, úgyhogy az első alkalmas délután meg is úsztattam.
A szép kidolgozású pöttyök mellé hamar kerültek csíkok is, de nem nagyon bántam
Ezzel a 97 centis gyönyörű, hibátlan csukával meg is közelítettem a kitűzött álomhatárt, az egy métert
A csukák szinte felváltva jöttek, még ha néha el is tévesztették a rendet. Valmelyikőnk kettőt vagy hármat fogott, ez a következő alkalomkor kiegyenlítődött. A McMy Tail és a Mc Original is nagyon jól teljesített, folyamatosan hozták amit vártunk tőlük
Ekkor én a Nimródot dobáltam folyamatosan és igaz sikerült kalandos helyekre is bedobnom, ahol majdnem elveszítettem, de fel nem adtam, hiszem egy csalinak a vízben van a helye, sőt, a hal szájában
Hamarosan ismét étvágygerjesztőnek találta egy csuka a pöttyöskét
Jobbnál jobb helyeket pásztáztunk át a rönkök és akadók között, mindegyik igazi haltartó helynek tűnt
Péter specialitásai a napfelkelték és naplementék voltak
És meglett a Nimród harmadik csukája is, hiszen nincs szebb, mint jó halból triplázni
Ezt a pergetést délutáni napsütésben kezdtük, demire végeztünk már a Hold világított felettünk
Ezek után már április második felében jártunk és egy két dolog kezdett megváltozni. A vízre hulló barkák, virágok és nyárfaszösz nagyon megnehezítette a pecát a tavon,közben pedig a tó kezdett melegedni picit és a halak már az intenzívebben vezetett csalikat értékelték jobban.
Megjött a meleg 20 fok feletti idő és közben folyamatosan jöttek a csukák is
Eljött a húsvét is, és a tó körül megjelentek az üregi nyulak valamint a húsvéti nyuszik is.
Egyik-másik nyuszi gyorsan eliszkolt és csak nyagyon apró tojásokat hagyott maga után, de minket nem tudott átverni
Viszont a mi húsvéti nyulunk kicsit sem tétlenkedett, hanem fogott egy pár szép csukát
Pár rövidke perc a parton és már búcsút is intett nekünk
Vendéghorgászok
Hónap két utólsó hétvégéjén már a baráti kapcsolatok ápolásával és kialakításával foglalatoskodtunk. A parton a vendégek kalauzolására tettük a hangsúlyt nem pedig a személyes sikerekre. A barát/vendég örömét és eredményességét azért mi is személyes sikerélményként éltük meg, hiszen nem sok nagyszerűbb dolog van, mint elégedett és boldog arcokat látni.
Vendég otthonról
Nem is kérdés ki készítette a fotót, hiszen nem más, mit az ifjú titán, Regő
Nagypénteken a Vass család férfi tagjaival, Endrével és Regővel talákoztunk egy néhány órás baráti pecára. Nekem külön örömömöre szolgált, hogy megismerkedhettem az állatok legfiatalabb védelmezőjével, a hét éves Regővel, aki egyetlen pillanatra sem hagyta szem elől a kíméletes bánásmódot és hasznos tanácsokkal látott el minket a parton.😉
Vízbeesés, csaléncsípés, hangyatámadás vagy hasonló apró dolgok el nem tántoríthatnak egy igazi elhivatott állatvédőt. Regő a hajlíthatatlan 😜
Az időjárás egyik napról a másikra 15 fokot emelkedett a hét közepén, így szikrázó napsütésben pergettünk, ami a vízbeeséshez nagyon jól jött, de jerkelés-hez már nem annyira.
Póló és napszemüveg, a legfontosabb kellékek voltak aznap a pergetőbot mellett
A jó átláthatóságú víz és a napsütés nem éppen a legalkalmasabb kombó egy nap közbeni pecához, de ahogy mondtam már korábban, ebben a műfajban a lapokat mások osztják
Endre Vassakarattal és nagy rutinnal dobálta a 15 centis YR Fluoro színü Savage Gear Cannibalt, öröm volt nézni, ahogy váltogatta a vezetési stílust, aminek meg is lett az eredménye
Visszaengedés egy két atyai jótanács kíséretében, amit ez esetben az atya kapott a fiútól 😂
Ahogy Endre fogalmazott „Felejthetetlen nap volt!” Mi is ugyan így gondoljuk.
Vendég az Angling Trust-tól
Továbbra is csak így tovább, építsük a hidakat együtt
A húsvétot követő hétvégén Janusz Kansik lengyel sporttársat láttuk vendégül az Angling Trust-tól, aki a Building Bridges Project vezetője. A Building Bridges Project célja a kelet-európai és az angol horgászok közötti jó kapcsolat fenntartása, a horgászok integrálása és anyanyelven való informálása, valamint még számos hasznos dolog.
A horgászat alatt jónéhány fontos kérdés megvitatásra került, és mindemellett eredményes horgásznapot zártunk.
Ez az amit látni szeretünk, hiszen Janusz arckifejezése magáért beszél
A nap folyamán rengeteg kis trükkbe és praktikába beavattuk a jerkeléssel, pergetéssel és a ragadozókkal kapcsolatban, emellett négy nagyszerű csukát is sikerült fognia, köztük ezt a sebhelyesarcút is
SCARFACE, az öreg harcos egy igazi nagy túlélő. Valaki jól helybenhagyta szegényt valamikor régen, de jó látni, hogy még az ilyen dúrva sérülésekkel is megússzák valahogy
Janusz szavait idézve: „Thank you guys for one of the best lure fishing lesson I ever had. How they say, always learn from the best!”
Egyet-egyet azért mi is fogtunk, csak a rend kedvéért
Április utólsó hala, amivel be is zártuk ezt a másfél hónapos mozgalmas periódust
Ezalatt a pár hét alatt, amíg mi a csukákat űztük, addig szépen csendben kitavaszodott és virágba borult minden
Végezetül mit is mondhatnék még, amit képekben vagy videókban eddig nem mondtunk el? Talán azt, hogy a tavi pecára szánt három hónapnak eddig csak a fele ment el és bízunk benne, hogy a második fele is hasonlóan eredményes lesz.
Addig is amíg ezt kiderírtjük, mindenkinek csak a szokásos jelmondatunkat idézném, hogy el ne felejtsétek a nagy titkot, miszerint:
Minél jobban szeretni és minél többet ott lenni!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
