Ismét kiböjtöltük a hosszú, folyóvízmentes tavaszi hónapokat becsülettel és ismét eljött a kedvenc évszakunk a nyár és ezzel együtt a domolykó horgászat. Tavasszal persze mindig megfogadjuk, hogy ha itt lesz a folyóvízi tilalom, akkor majd lazítunk, kevesebbet megyünk, kihagyunk pár pecát és pihenni fogunk. Na, ez az, ami ismét nem sikerült és persze még jó darabig valószínűleg nem is fog. Nem is kérdés, hogy találtunk pecás elfoglaltságot szép számmal és persze újdonság is akadt a palettán bőven, na meg jó pár csuka, hiszen amíg a folyók tavaszi pihenőjüket töltötték, addig mi a nagy tavak csukáit hajkurásztuk. Ezt a részt át is ugrom szépszerével, hiszen erről már olvashattatok májusban. Aki esetleg ezt nem tette meg, az pótolhatja a Kismenő jerkelők és nagymenő jerkevők című írásban, amiben számot adtunk a tavaszi hónapok eseményeinek egy részéről. A napok viszont kőkeményen peregtek tovább és szerencsére pillanatok alatt megjött a várva-várt nyár. Igaz akkor még csak a naptárból tudtuk, hogy nyár van, hiszen a jó idő az idén azért váratott magára rendesen.
Amikor délben is olyan mintha esteledne a goromba felhők és a hidg eső miatt
Nem szokásunk az időjárást hibáztatni, sem szidni, hiszen az idő az olyan amilyen, mi meg valahogyan mindig alkalmazkodunk hozzá. Ezt az alkalmazkodóképességünket idén is elő kellett vennünk, mert a valóságban olyan cudar esős idő volt, hogy egy ólomszínű novembernek is becsületére vált volna. A június tizenötödikét megelőző héten úgy esett, mintha csak kötelező lett volna neki.
Június 14-én szombaton délután még 13 fok volt és esett
A hőmérséklet 13-15fok volt és szinte minden napra jutott a bő csapadékból annyi, ami már a hét közepére kérdésessé vált, hogy egyáltalán lesz-e idén szezonnyitó pergetés. Erősen törni kellet a fejünket, hogy jól válasszunk folyót, nehogy esetleg egy nagyszerű, de haltalan napot zárjunk valami kakaó vízen nyitásnak. Mivel a folyókat akkor már nem láttuk jó pár hete, az időjárás pedig évszakhoz képest határozottan hűvösebb volt, így a kiválasztott csalikra is érdemes volt egy kis plusz figyelmet fordítani, hiszen várható volt, hogy a domolykók nem fognak a felszínen táplálkozni. Előző években már megfigyelhettük, hogy ezeknél a sekély angol folyóknál mennyire sokat számít még 20-30 centiméter is, így aztán a fullfelszíni zérócrank-ek mellé bekerült a dobozba pár egy láb mélyen úszó darab, a szokásos „ötven centisek” és az idei évnek is volt persze meglepi magyar handmade finomsága. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mindig van egy-két gyakran visszatérő kérdés, amin jól el lehet rágódni időről-időre. Kezdjük hát…
Enni vagy nem enni dróttal, ez itt a kérdés
Megeszi-e a domolykó vagy sem a drótos finomságokat, tehát tudunk-e eredményesek lenni drótelőkével ha kimondottan a domolykó a célhalunk? Sejtem persze, hogy sokan nem lesznek meggyőzhetőek, hiszen jönnek majd a “na persze ott könnyű ott, ahol visszateszika halat” meg a “ha feldobom a wobblert, ott nagydomira esik” kezdetű kis mondókákkal, de mielőtt rázendítenének mindenképpen gondolják meg, hiszen amiket visszaengedtek, azok a halak jóval óvatosabbá válnak idővel, valóban jó halak pedig nem lubickolnak minden kanyarban számolatlan,3. Szóval a meggyőzés nem is lesz célunk a továbbiakban sem, inkább csak elmondjuk mi hogyan is csináljuk. Első és legfontosabb kijelentenünk, hogy ahol a csukák is jelen vannak, ott nem is kérdés, hogy használunk-e drótelőkét, hiszen abban a biztonságos átmérőben, ami a csali mozgását nem butítja le, kizárólag a fém előkék jöhetnek számításba.
Minimum 30 centis bevonatos drótelőke és erős, megbízható kapcsok, hiszen a halak biztonsága az elsődleges szempont. A kapocsban pedig a SteveO nullás crank-ek
Természetesen megpróbáljuk a lehető legfinomabb, sokszálból sodort, puha, műanyag bevonatos előkét használni, hogy a wobbler mozgását legkevésbé befolyásolja, de abból, hogy fém, részünkről nem tudunk engedni. Ha netán némelyik domi időnként nem látja étvágygerjesztőnek az így felkínált csalétket, akkor további jó falatozást kívánunk neki máshol. Néhány esetlegesen kihagyott hal miatt nem kockáztatjuk egy hal épségét sem. Több éves tapasztalat alapján egyértelműen mondhatjuk, hogy a testes domolykók egyáltalán nem riadnak vissza az előkén felkínált csaliktól. A többféle felkínálási módok közül az esetek többségében a hal, nem is igazán találkozik az előkével, vagy ha találkozik is, annyira leköti a csali vibrálása és a zsákmányszerzés iránti vágy, hogy főként arra figyel. A beeső wobblernél is szinte minden jobban számit, mint az előke, az eregetéses módszerről nem is beszélve. Ez utóbbi esetében a csalit meg-megállítva eresztjük a sodrásban, így egyszer csak ott terem a falat a hal szeme-szája előtt ficánkolva. Ilyenkor sem lesz esély a vizsgálgatnia az étket, ha kellő ügyességgel bánunk a csalival.
Elszántság, helyismeret és egy kalappal, mi is kellhetne még…ja tényleg, a HALAK
Összegezve tehát, igen, vígan elmarja a domolykó a csalétket a drótelőkével együtt, gond nélkül. Mondani persze bármit lehet, de azt gondolom legcélszerűbb, ha dolgokat eredményekkel igazoljuk.
Csalik
Terrierek, Zombik, deréba fűrészelt nyulak meg miegymás…
Biztos sokan felfigyeltek az évek alatt az általunk használt csalik változatos sokszínűségére, hiszen időről-időre mindig készülünk valami újjal és azzal rendszerint fogunk is halat. Nagyon lényeges, hogy ebből a sokszínűségből ne vonjunk le hibás következtetést, hanem lássuk be azt a fontos dolgot, hogy a halat végső soron igazából nem a csali fogja meg, hanem a horgász. Nem, nem azt mondom, hogy a csali nem fontos, hiszen az, de ami még annál is fontosabb, az a céltudatosság, elszántság és a csaliba vetett hit. Persze fontos azt is tudnunk, hogy minden wobbler egy célszerszám és ezért az sem elhanyagolható kérdés, hogy mely csalikat hol vessük be ahhoz, hogy meghozza a várva-várt halat. Érdemes tehát megbarátkoznunk azzal a gondolattal, miszerint, ha „csodacsalik” ugyan ha nincsenek is, de vannak csodálatos horgászok, akik kitartó próbálkozásait gyakran koronázza siker.
Néha még az elszánt horgászoknak is útját állják szívós akadályok, de olyankor sem torpanunk meg, hanem előkerül a kisfejsze vagy a fűrész
Ebben az évben is bekerültek a táskába a jól bevált kedvenc csalijaink az előző évekről, de idén még is inkább úgy döntöttünk, hogy japán wobblerekkel kezdjük meg a szezont. Nem vagyok ezen „japán csodák” elszánt rajongója, de azért nekem is, mint oly sok mindenkinek, lapult pár bevált darab a dobozaim mélyén és még ezeken kívül is beszereztem pár klasszikus domolykós darabot Péter barátom útmutatása alapján, aki nagy ismerője, gyűjtője és használója ezeknek a kis remekműveknek. Persze nem kérdés, hogy az idén is bekerültek a magyar handmade-ek a dobozbaba és persze használtuk őket időnként nem kis sikerrel.
Jackall, ZipBait, OSP, ezek előtt(is) emelem kalapom
Aki még esetleg érdekel egy-két domolykós csali, vagy praktika, az olvassa el a tavalyi irást is, hiszen ismétés a tudás anyja.
Helyszínek
A kellő wobblerekkel felfegyverkezve indultunk hát neki 2019. nyár felszíni domolykós szezonjának. A helyszínek jellege a szokásos. Gyors folyású, tiszta vizű, növényzettel buján benőtt sekély albioni folyók összeszűkülő, kavicsos aljzatú szakaszai, zúgók, bukók, malmok alvízein és egyéb válogatottan finom domolykós helyek.
Az a tipikus hely, ahová szinte bárhová oda tudjuk képzeni a halat
Ennyit gyors előjáróban és jöjjön a szokásos képes krónikánk a barangolásainkról és horgászatainkról, hogyan is kezdődött és zajlik az idei angliai nyár a réteken, vizek partján és csalitosokban.
2019.07.16. Kezdődik!
A hűvösre való tekintettel, a kedvenc mezei virágaink még melegedtek valahol és várták a valódi nyarat
Mint egy jófajta falusi disznóvágás, úgy szakadt ki az éjszakjából óvatosan a hajnal a keleti ég alatt azon a napon. Az egész hetes esőt mintha csak elvágták volna és 15-én reggelre egy párás, de napfényes folyóparton indulhattunk neki a halak felkutatásának. Igaz, az előző heti esőktől még kicsit álmosan hajladoztak a füvek és bólogattak a fák, úgyhogy elég lucskos élmény volt a hónajig érő futónövényekkel beszőtt lazsnyában törni az utat. Elkelt a gumicsizma, de igazából a gázlóruha lett volna az igazi. Na persze ha minden úgy lenne ahogy kell, akkor az már nem is az élet lenne, hanem egy szép mese.
Nyár vagy sem, azért napkeltekor felfért a meleg öltözet
Sokat nem vártunk az első dobásokkal, hiszen bőven elég volt az a három hónap, úgyhogy rövid séta után célba vettük a vizet és fülelni kezdtünk. Vigyáznunk kellett, hogy a merészebb léptű, kicsit zajosabb csukázós pecák után kellően lehalkítsuk lépteink zaját, hiszen a domolykózás az jóval óvatosabb üzemmódot igényel. Rövid, pár perces lopakodás után felfigyeltem egy-két kissebb csobbanásra. Éppen ilyesféle hangokról álmodik a domolykóhorgász.
Hamar meg is lett a reggelijére vadászó szép, egészséges domolykó. Nem a legnagyobb amit valaha fogtam, de az első az minden évben emlékezetes marad.
Péter idei első domolykólya erősen csuka formára hajatott, ami megint csak megerősít minket abban, hogy drótelőke nélkül egy métert sem
A csukát a változatosság kedvéért kisvártatva ismét egy újabb csuka követte, úgyhogy odébb is álltunk hamar. Semmi bajunk a csukákkal, csak éppen aznap nem miattuk mentünk, arról nem is beszélve, hogy az előke bár teljes mértékben biztonságos, de azért a csukapofa és fogak erősen megviselhetik azt.
Centikre a száktól az idei szezon első célhala
Azért sokat Péternek sem kellet várnia szezon első domolykójára és szerencsésen beindultak a dolgok pont úgy, ahogy azt szetettük volna
Akassz egy jó domit és fogd rá a nyuszira
Aztán megjött az első komolyabb domolykó nekem is, aminek a farkán még jól láthatóak voltak a vidrával való veszélyes találkozás jegyei
Nem sokkal később pedig engem is megtisztelt egy csuka, majd kicsit később még egy, amin nem is csodálkoztam, hiszen a naracs-fekete kombináció azért vonza őket is rendesen
A reggeli eső elvonult, a felhők tisztulni kezdtek és nap hamarosan kisütött, igy a kis steppelt zöld kabátocska végre lekerülhetett
Erre napra elővettem a régen sokat használt kis 2-7 grammos első szériás kis Berkley Pulse-t, amihez sok régi szép emlék köt. Az 1000-es Zauberre #0.6-os Shimano Pitbull került, a 11lb-szakítóju bevonatos drótelőke végén lévő dragon kapocsba pedig egy naracs-tigrist Zipbait-et akasztottam. Igazán finom kis cucc lett, bár a húzósabb vizeken egy jó hal kivezetésénél a susnyásból azért érdemes volt vigyázni és finomkodni kicsit vele. Így utólag már azért elmondhatom, hogy egyszer sem hagyott a bajban a kis kombó, pedig ficánkolt egy-két jó hal a horgon azon a napon.
Ahogy már fentebb ítram, a vadvirágok közül ekkor még csak elvétve nyitogatta szégyellősen szírmait néhol egy-egy, mint ahogyan ez a kedves kis Réti bakszakáll
Ezek után már kellemesen benne voltunk a délelőttben és a nap is előbújt, így halakat már máshol kellett keresni, mint korábban. Hajnalban még azért kimerészkedtek a kavicságyakra, de az erősebb fényben már inkább a bokrok takarásába húzódtak vissza az óvatosabb, kitanultabb testes domik, vagy, ahogy SteveO mondaná, az „ősállatok”.😆
Azért nem voltunk restek és bebujkáltunk mindenhová, ahová csak lehetett nagy csihi-puhi nélkül, hiszen nincs annál idegesítőbb, mint mikor bevágjuk magunkat egy szuper helyre és az utolsó pillanatban roppan el valami gally a talpunk alatt.
Péter kitartó dzsungelharcát csodálatos domolykóval jutalmazta a folyó
A csalicserékről
Egyszer egy barátom évekkel ez előtt azt mondta peca közben, mikor a csali cseréjére buzdítottam, hogy „győztes csapaton nem változtatunk”. Ezt persze nem vonjuk kétségbe, hogy igaz lenne, de mi ezen a napon is szerettünk volna többféle csalival is halat fogni, így minden jobb domolykó után leváltottuk az éppen aktuális wobblert és másikat tettünk fel. Több szempontból is érdemes lecserélni időnként a csalikat. Csak hogy a két legfontosabbat említsük meg, az egyik, hogy ne alakuljon ki túlzott kötődés a csalival, tehát ne legyen misztifikálás. Hányszor hallhatjuk a „beszakadt a tuti csalim és oda lett a nap”dolgot, a másik pedig, hogy folyamatosan alakulhassanak ki újabbnál-újabb favoritok. Na persze ahány ház annyi szokás és bizonyosan mindenkinek van saját bevált szisztémája erre a dologra is.
Azért én vátoztattam a nyerő csapaton, hiszen szerintem sokféle nyerő csapat létezik
Persze azért nem olyan meglepő , hogy OSP Silent Buzzn’Crank jól működik és hozza a halat
A folyónak a több napos esőtől még volt egy kis színe, de ez nem rontott kicsit sem a táj idilli szépségén
Ez a horgász nincs pácban, sőt, a legjobb helyen van, ahol csak pecás lehet
Mielőtt még valaki „hűtlenséggel” vádolna meg minket, már meg is nyugtathatom, hogy lapult a zsebeinkben idén is hazai áru. Persze volt nálunk egy kis füstölt kolbász is, mint mindig, de most nem erre a finomságra gondolok, hanem a jófajta magyar handmade wobberekre, hiszen már-már hagyománnyá vált, hogy kezdő napon fogunk egy-két jó halat Gpepp, SteveO, MolnárP, vagy UrbányiF wobblerével. Idén sem volt ez máshogy, bár most nem kimondottan domolykós wobblerről volt szó, de amint a későbbiekben láthatjuk, megint működött a hit és lelkesedés mindent akadályt elsöprő mágikus ereje.
Urbányi Feri naphala úgy várta, hogy kivegyem a dobozából, mint egy jófajta kubai szivar
Erről a wobblerről is sokat lehetne regélni, de akkor már megint az égig érne a sztori. Röviden és őszintén csak annyit írok, hogy ez egy szép kidolgozású, nagyon jó mozgású 6,5 centis süllyedő csali, amivel igen jól lehet „bábozni”, bár nem kimondottan arra a vízre való amin aznap használtam. A tiszta és átlátszó víz egyébkénti is nagy segítség és lehetőség a csalik mozgásának kitapasztalásában. Ezzel a csalival is eljátszadoztam, vagy, ahogy írtam, báboztam kicsit. Mit is jelent ez? Spiccel pöcögtetve, cincálva, meg-megugrasztva eljátszottam vele egy csipegető, játszadozó naphalat. Nagyon szórakoztató és tanulságos dolog ez, arról nem is beszélve, hogy az ilyenfajta a játékoknak áltatában egy jó csuka vagy egy sügér vet véget. Erre számítottam ebben az esetben is, de meglepő módon nem ez lett a végeredmény. Ahogy Spisják Norbi barátom mondta „ha nem te mondanád, nem hinném el”, bár bevallom, én is alig hittem a szememnek, bár módfelett örültem.
Mindig hangsúlyozzuk, hogy a domolykózás az egy esélyes peca, mert ha nem veri le elsőre akkor már ritka, hogy utána megegye a csalit. Itt most megdőlt ez a törvény, mert kétszer is lekövette a wobblert, mire végre elszánta magát a végső (le)csapásra
Ebből is látszik, hogy ez a méret már nem kényes sem a wobbler nagyságára sem a drótelőkére. Az ekkora domolykó már masszívan odavág, pusztít, ragadoz és keményen harcol
A halat követően levezetésképpen, gyűjtöttem egy kis libatollat úszókészítéshez
De az a kérdés is foglakoztatott minket, hogy a domolykó vajon eszik e terriert, mert azért néha szoktak kutyák úszkálni a vízben, szóval sosem tudni 😉
Persze még ezeken dolgokon kívül is volt számtalan élmény aznap, de vagy sűrűbben kellene írnom, vagy rögtön egy könyvet, hiszen ennyi dolgot nem is lenne szabad egy helyre zsúfolni. Sebaj, jöjjön egy lóugrás… és az azt követő napok. 😃
Egy igazi angol telivér nyári domolykó, ami egy gyors sodrású szakasz kavicsos padkáján várta a jófajta falatot
Nem maradtak el a jó kedélyű falatozások sem, hiszen mi eshetne jobban két szép domolykó között mint egy kis sajt, hazai füstölt kolbász és egy hűs rozéfröccs
Nap közben a legjobb domolykós helyek az ilyen gyors folyású árnyékos szakaszok természetes árkádjai
Minden horgásznapnak és minden halnak örül az ember, ha több van azért, ha kevesebb, akkor meg azért
De megesett az is, hogy reggel negyed hétkor már a wobbler ki volt mentve, az alsónemű meg a száknyélre kiteregetve 😁
Bár az időjárásban volt még néhány erős bicsaklás, de végre mégis megjött a jó idő. A nyár észrevétlenül kibontogatta az ezernyi vadvirág szirmait a réten és a vizek partját egy csodálatos virágoskerté változtatta.
Nem is kell annál szebb csokor, mint amit a természet köt
Aztán úgy történt, hogy egy szép nyári reggelen Péter kapocsba tette a Horvát Feri green evil színű kis zero crank-jét. Nekem ugyan ez nem volt tervben, de miért is ne, hiszen tudjuk már tapasztalatból, hogy a spontán bulik szoktak a legjobbak lenni, na meg amúgy is szeretem a kerek történeteket.
Az öreg mohos hátú levette a kis zöld SteveO-t, de szinte kár a szavakért, hiszen az eredmény magáert beszél
Feltettem én is a kis sárga tengerfelettjárót, hiszen párban szép az élet
Nyár van nyár, tarka lepke száll…
Méretéhez képest a SteveO egy jól dobható wobbler, távolsági domipecára tökéletesen alkalmas, a mozgása is kiváló, szépen tud pózolni a napfelkeltében és még halat is lehet vele fogni 😉
Ha bővebben szeretnél olvasni a SteveO wobblerekről itt megteheted: steveolsonhun.com
Néhány hónapja még a deres, száraz gubóján csillant meg januári fagyos napfény, most viszont méhek és legyek lakmároznak az Erdei mácsonyán.
A legjobb a vízben állva pecázni, főleg akinek nem lyukas a csizmája
Nem csak a csalikat, hanem a stratégiát is érdemes váltogatni időnként a siker érdekében. Miután a nekem aznap reggel a rövid keresztdobások nem váltak be, így a másik nagy kedvenc technikához folyamodtam, a „távolsági domipecához”. Ehhez szükség van egy viszonylag egyenes folyószakaszra, egy méretéhez képest nehéz kis wobblerre, hajszálvékony fonottra és rugalmas spiccű botra, valamit a pontos távoli dobásokra. Ha ezeket ügyesen kombináljuk, akkor eljöhet a boldogság, egy ilyen domolykó személyében.
Ez a domolykó gigadarázst szeretett volna reggelizni, de étkezés helyett folyóparti modellkedés következett neki pár percre. SeteveO Yellow Angel Zero Crank
Végezetül csak annyit mondhatok, hogy a nyári folyóvízi szezonból még csak öt hét telt el és ráadásul, még annak a felét is úsztatással töltöttük el, de panaszra ismét nincs semmi okunk.
Nagyszerű tájakon járhattunk, gyönyörű folyópartokon, virágos réteken és az időjárás is kegyes volt hozzánk eddig, a folyók pedig idén is kegyeikbe fogadtak minket. Nem hiába szoktuk gyakran mondani, hogy ha kellőképpen tiszteled és szereted, akkor megkaphatod tőle, amit szeretnél.
A jelszavunkat tehát továbbra is fenntartjuk, miszerint:
Minél jobban szeretni és minél többet ott lenni!
Hamarosan jelenkezünk ismét, hiszen jó pár szép halunk és felejthetetlen élményünk gyűlt össze e rövidke idő alatt a centrepines úsztatással is, de addig is,
Búcsúzóul jöjjenek boldog búcsú pillanatai a vízben is 😎
Jó pecákat, görbülő botokat és feszes zsinórokat kívánunk mindenkinek!
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
