Hát eljött. Megint. Idén sem marad el az ősz, a szüreti mulatságok, az újbor illata. Idén is örülni fogunk minden napsütéses órának, percnek. Minden vízparton töltött másodpercnek. Szemünk előtt nem is lebegett más, mint egy nyugalmas őszi pontyhorgászat a töklevelesben.
Irány a tökéletes tökleveles
A dolgom a Balaton partjára vezetett, adódott a lehetőség a „tökéletes tökleveles” felkeresésére. Vajon mit mutat meg magából az ősz első napjaiban a tikkasztó nyári napok kedvenc horgászhelye? A szokásosnál korábban érkeztem, számolva a hamarabb elcsendesedő nappal, s ezúttal Apa is velem tartott. Ráfér a kikapcsolódás és az élmény az elmúlt nehéz hónapok után. Kényelmesen elhelyezkedtünk a szokott helyen, némi pellet és csemegekukorica törte meg a víztükröt, majd vártunk. Nem tudtam, mire számíthatok, a hőmérséklet majd a felére csökkent az elmúlt hetekben.
Kosár, pin, nád
Délután a csatornaparton
A csatornapart továbbra is lenyűgöz, már csak néhány bátor fürdőző baktat az utcában, érezhető az utószezon. Megkezdődtek a házfelújítások is, a strandolók zsivaját felváltotta a flex visító hangja. Az égbolton seregélyrajok cikáznak, keresvén az érett szőlőültetvényeket. A szél is hajtogatja a nádat, ami már szárazabban zúg a szokásosnál. Az utolsó tomboló német fiatalok rohamozzák a partot, persze, nekik a 20 fok már kánikula.
Lassan peregnek a késő délután percei, az úszó csak finom pöccintéseket jelez. Az apraja már megérkezett, gondolom a pelletet szedegetik, a kukorica még nagy nekik. Az első igazi kapás luft, valaki lelopta a csalit a kampóról. Nade, legalább van történés. Közben egy teknőctarka macska társamul szegődik, rútul érdeklődik a centrepines horgászat iránt. Az első halra már nem kell sokat várni, tenyeres ezüstkárász jelentkezik. No, már nem jöttünk hiába, halas fotó is készülhet.
A Grice&Young Avon Royal centrepin felavatva
Pontyok 6 után
Persze sosem jövünk hiába, rossz kampózás nincs! Még a betli sem kudarc, az „ottlét” a lényeg. Újabb kukorica landol a tökös szélén, várakozunk tovább. „Csak 6 után fognak megindulni!” – mondom Apának, remélve, hogy a nyári tapasztalatok most is beigazolódnak. „Ismerik az órát? ” – hangzik a válasz. Ez már jó jel, humorizál. Csendesen élvezzük az alacsonyan sütő napot, a szél is alábbhagy. 18:15, az úszó elmerül, bevágás után a „cájg” megindul, szerencsére a nyílt víz felé. „Ponty! Menetrendszerűen! ” – mondom boldogan, s próbálom gyeplőzni. Az először „mélyvízbe dobott” (persze, az ereszték 2 méter) Edgar Sealey Octofloat DeLuxe remek, feszes nádbot, meg sem kottyan neki a ramazuri. A Grice & Young Avon Royal centrepin pedig nem csak szép, precíz is. Remek kis páros, néhány perc múlva a szép kis töves már a merítőben fotóztatja magát. Hamarost útjára engedem, közösen örülünk Apával.
Az első menetrend szerinti ponty, 6 óra után
Slusszpoén
Van még háromnegyed óránk, mostmár csak élvezzük a természetet. A maradék pellet és kukorica a tökösben landol, az utolsó szemet tűzöm fel a kampóra. A vízisí után nem várok semmit, biztosan szétszaladt a „ménes”. Beszélgetünk, szivarozunk, nézegetjük a képeket. Éppen az utóbbi pontyot mustráljuk a telefonon, amikor elindul a nádbot. A racsni kattan. Szerencsére a bot mellett állok, bevágni már nem is kell. A kis tengeralattjáró rútul megindul, a nádas és a tökleveles között cikázik. Időnként kimegy a nyílt vízre is, ott fárasztja magát. Közben csónakos horgászok csorognak a képbe, ők is figyelik, ahogy hajlik a nádbot. Tőponty ez is, de már a jobbik fajtából. Lassan fárad a koma, rövidülnek a tiszteletkörök, majd a merítőben landol ő is. Egészséges, szép pikkelyes, boldog örömmel fotózom, majd engedem vissza.
A botvivő tengeralattjáró
„Hát, bántam volna, ha nem jövök! ” – mondja Apa, s látom az örömöt, az élményt, a felfrissülést a szemében. Hát nem csodálatos dolog a horgászat?
Nézzétek meg a fotókat nagyobb méretben is! Az alábbi képekre kattintva nyithatjátok meg a galériát:
